Lost Control /SeongJoong/✔️

Harmincnyolcadik Rész - Búcsúlevél

Hongjoong szsz.

-Baromira haragszok Sanra! - viharzott el az ajtó előtt Wooyoung, majd feltrappolt a lépcsőn.

-Miért? - kiabált utána Seonghwa, fejét a plafon felé fordítva.

-Mert csak bassza meg! - szólt utána, és bevágta a szobája ajtaját.

Összenéztem Hwaval, akinek halvány, mosoly szerű görbület jelent meg a szája szélén.

-A szerelmesek élete - sóhajtott nagyot.

-Hónapok óta azok, de ennyire még nem vesztek össze - vettem elő a telefonom a zsebemből. Seonghwa a fejét rázva húzódott el mellőlem, majd kibújt a pokróc alól, és átment a konyhába - kihangosítsam? - szóltam utána.

-Nem kell - válaszolta, mintha nem is érdekelné igazán.

Ameddig vártam, hogy felvegye, kinéztem az ajtón, figyelve, hogy Seonghwa mit csinálhat a konyhában, de csak az asztalig láttam. Pár másodperc múlva hallottam a mikrót, azzal párhuzamosan, hogy San felvette.

-Mit csináltál, hős szerelmes? - halkan nevettem, remélve hogy nem veszi komolyan, de a hangos levegővételből megállapítottam, hogy nem csak Wooyoung mérges.

-Találkoztunk Yunhoval - felelte. Olyan volt a hangszíne, amit tényleg nem sokszor hallottam tőle eddig.

A válasz meglepett, nagyra nyitott szemekkel bámultam magam elé, míg nem megjelent a látóteremben Seonghwa, és felém nyújtott egy bögrét.

-Feketén iszom - sandítottam rá, ahogy a pohár tartalmára bámultam.

Seonghwa lehuppant közvetlenül mellém.

-Gondolom szeretnél aludni is - húzott vállat, majd elnyúlt a távirányítóért, és keresgélni kezdett a sorozatok között.

Megráztam a fejem, és igyekeztem Sanra koncentrálni. Először nem tudtam, mit mondjak. Hülye ötlet volt.

-Mi volt az elképzelés? - ittam bele a kávémba.

-Ne idegesíts - a háttérzajból megállapítottam, hogy ő még csak akkor indult haza. Nem mertem megkérdezni, miért nem autóval ment.

-Nem idegesítelek - a szemem sarkából láttam, ahogy Hwa vigyorog - mikor elmondtuk neki, eleve elég mérges volt Yeosangra. Ne várd, hogy Yunho nyakába ugorjon.

-Mert nem úgy kellett volna beállítani, mint ahogy beállítottátok - hadart, valószínűleg ennek köszönhetően született a kevésbé értelmes mondat.

Elemeltem a fülemtől a telefont és kihangosítottam.

-Hogy állítottuk be? - sandítottam Hwara, mire ő felhúzta a vállát.

-Én csak az igazat mondtam - artikulálta érthetően, majd lehúzta a maradék kávét és visszabújt mellém - most azért vagy mérges, mert nem értetek egyet?

-Azért vagyok mérges, mert Wooyoung képtelen konfliktust kezelni - válaszolt mérgesen, mire megjegyeztem magamban, hogy sosem tudna Wooyoungra igazán haragudni. Seonghwa válla megremegett, szája elé rakta a kezét, hogy elfojtsa a kitörő nevetést.

-Valamiben hasonlítania kell a bátyjára - böktem oldalba - viselkedj, nem vicces.

Oldalra döntötte a fejét, sértődötten bámult a kanapé másik végére, és azt suttogta: "megint kuss a nevem".

-Na, mi történt? - sürgettem, mivel egy ideje beszéltünk, de még mindig nem tudtam, min vesztek össze, csak hülyéskedtünk rajtuk.

-Yunho megjegyzést tett rád, mire Wooyoung felkapta a vizet, megemelte a hangját, és elszidta mindennek. Valami olyat mondott, hogy te nem keresed, pedig nagyon jó barátok voltatok.