Minden meg van írva

Minden meg van írva. Legalábbis szerintem

Egy hirtelen ugrás volt ugyan, de mégis egy életet mentettünk meg. Toko-chan fel sem fogta mi történik.
Marimo a kezeiben tartotta a kis csöpséget, hogy az a tetű shogun, Orochi ne tudja elvenni az életét.
A kislány szemeiből folytak a könnyek, mégis mosolygott. Gyomorforgató látvány, ahogy egy ártatlannak tűnő gyümőlcs, egy életre megbélyegzi az embereket.
A mosolyon kívűl  semmilyen kifejezőeszközük nincs, a gyászt soha nem tudják megélni többé, csak mert valaki hatalmat akart.
  Egy hatalmas ember esett ma el, és hagyta faképnél ezt a mocskos világot.
Toko-chan folyamatosan sír, és kiabál az apja holttestéhez, de ő már nem kel fel többé. Nyugodjék békében.
  Mielött lerónánk végtiszteletünket, elkell tünnünk innen, ahhoz pedig harcolnunk kell. Marimo csak egy pillantást vet rám, kezembe nyomja a lányt, majd rántja is elő kardjait a hüvejeikből, és indul a csata közepe felé.
Mindenhonnan a hisztérikussá vált nevetés, a puskazörej és az acélkardok csattogása hallható.
Halk léptekkel, mégis gyorsan, indultam ki a tömegből, kezemben az összetört lánykával.
  Már már délutánt ütötte az óra, mikor mindenki visszatért a bázisnak kinevezett, hegy tetején álldogáló faházba. Toko-chan jelenleg eszméletlen,a többiek pedig nem tudják, mit is kéne mondaniuk.Ahogy én sem tudom mit mondhatnék. Toko-chan apját 62 lövéssel segítették a túlvilágra. Nehéz szavakba önteni.
Mindezek helyett, inkább Zoro melett foglalok helyet, aki, ahogy arra számítottam egyből az ölébe húz,és körbeöleli a derekam. Nem szoktuk mutogatni a kapcsolatunkat, de jelenleg ha nem teszi meg, én magam is kifakadtam volna.
A társaimon enyhe meglepődésen kívűl semmit nem tapasztaltam, csak néma csönd,és feketébe borúlt, ködös hangulat.
-Neharagudjatok, de szeretném kiszellőztetni a fejem. Kelltem fel a helyemről, amire a többiek bólintottak, én pedig kislisszantam az ajtón. Zoro pedig természetesen uttánam. Elindultam hátra az erdő szélére a fák közé Marimoval együtt. Leült az egyik fa tövébe, majd a kezemet megfogva, finoman az ölébe húzott. Senki nem volt a közelünkben, így egy lágy csókot adott a számra, amit szivesen viszonoztam. A karjai közt pihentem, a szememben egy-két meg-meg jelenő könycsepp.
-Jólvagy Kukta? - Tette fel a kérdést, persze tudta mi lesz a válaszom.
-Nem igazán, kezdenek visszajönni a gyerekkori emlékek, és nem szeretném, hogy Toko is magát hibáztassa. Nem ő tehet erről az egészről.-Fordulok ezuttál felé, majd így ölelem magamhoz a testét,az arcomat a bal vállára hajtva, hogy ne láthassa a könnyeim.
-Kit érdekell, hogy ki tehet rolla? Én hiszek abban, hogy minden okkal történik, hisz akármennyire is kegyetlenek ezek az események téged is az én karjaimba vezettek. Nem zavar, hogy hibás vagy-e, vagy sem.  Rosszul kezdödött minden, most mégis boldoggá teszel valakit. egy olyan embert aki eddig soha nem érezte a szerelem érzését. Te mégis megkostóltattad velem, az eddigi legjobb dolgot a világon. Innen is látszik, hogy egy mesterszakács az élet minden területén megmutatja a legjobb "ételeket". - A hajamat simogatva ölel magához.
-Sírj, ha jólesik. Én itt vagyok és vigyázok rád, mint mindig én drága kuktám-Halgattam a szavait, amik csak simogatták a fülemet, és vigasztalták a lelkem.
-Szeretlek-Rekedtes hangon ugyan, de végre kimondtam neki ténylegesen. Egy pillanatra beleremegett. Éreztem, hogy az ő szemeiből is folynak a könnyek.
-Én is Szeretlek,történjék bármi. -Majd egy csókot is kaptam. Soha nem akartam, hogy véget érjen ez a pillanat.

És akkor itt is volnék.
Igyekeztem magamhoz képest is helyesen írni, de még így sem 100%-ig tökéletes.
Ezért utólag is az elnézéseteket kérem.
Ezen kívűl viszont a wattpadot lapozgatva nagyon kevés Zosan storyt találok, mint angolul, mint magyarul. Úgyhogy eldöntöttem, hogy én is írok, előszőr csak egy befogadhatóbbat. Ki tudja mi lessz ezután, de remélem ez elnyerte a tettszéseteket😌💜