Megtört lélek P.G | Befejezett

Tizenkettedik fejezet

Gretchen Hartley

Egész éjszaka a történteken agyaltam, bár Pierre fura volt velem este, még is mellettem állt miután anya kiborított. Törődött velem és ez mindennél többet jelentett számomra. Arra is rá jöttem, hogy sokkal többet érzek iránta és szerettem volna elmondani neki. Felvetődött bennem, hogy talán ő nem így érez és nem is fogja tolerálni az őszinteségemet, de én nem akartam magamban tartani, amit érzek iránta. Nem vártam volna el, hogy viszonozza az érzéseimet, csak nem lett volna bennem a mi lett volna, ha... Nagy bátorsággal és önbizalommal nyitottam fel az ajtót, majd a szemben lévő üres szobát megpillantva ledermedtem. Átléptem a folyosón és bementem a szobába, ahol egyetlen egy holmija se volt már Pierrenek.

- Kora reggel elment --szólalt meg apa mögöttem, mire összerezzentem és felé fordultam.

- Miért? Hiszen nem rég érkezett --néztem rá összezavarodva. Ezért volt velem rideg tegnap este? Mert elakart menni?

- Honvágya volt --vont vállat apa, én pedig nem akartam annak a jelét mutatni, hogy képes voltam másfél hét alatt belezúgni.

- Értem --ejtettem ki a szót száraztorokkal.

-Nem hagyott semmilyen üzenetet? -érdeklődtem, mire apa megingatta a fejét.

- Oké, akkor lemegyek reggelit csinálni --indultam volna ki mellette, de megállított.

- Őszintén, volt köztetek valami? --kérdezte és valahogy felvetődött bennem, hogy apa küldte el őt.

- Te küldted el? --kérdeztem vádlón.

- Ezzel mindent elárultál --ingatta meg rosszallóan a fejét.

- Nem volt semmi közöttünk! --válaszoltam az előbbi kérdésére ingerülten, majd kimentem a folyosóra és egyenesen a konyhába lementem. Ingerült kar mozdulatokkal kezdtem reggelit csinálni és közben apa lejött utánam.

- Nem én küldtem el, magától ment el -morogta, mire megállt a kezem a levegőben. Apa csak ennyit mondott, majd tovább ment és kiment a házból. A francba! Még is miért ment el Pierre? Talán előlem menekült el? Biztosan túl sok volt neki a körülöttem lévő dráma. De végül is anya is elhagyott, még is miért nem lepődőm meg ezen? Pierre Gasly, aki mindent és mindenkit megkaphat még is miért pont velem akarna lenni? Még a barátai is ezerszer menőbbek, mint én valaha is leszek.

- De jó illatok vannak --jelent meg hirtelen anya a konyhában, akit most legutoljára szerettem volna látni.

- Még nem is kezdtem el semmit --néztem rá dühösen.

- Ohh --ült le a pulthoz és közben úgy kiöltözött, mintha éppen bulizni indulna. Régen sosem vett volna fel ilyen holmikat.

- Mit keresel itt? --kérdeztem inkább és előkerestem pirítót.

- Hát gondoltam benézek --vont vállat, majd körbe nézett.

- Pierre?

- Elment --válaszoltam röviden és tömören.

- Ohh szívem, pedig annyira izzott a levegő köztetek --mosolygott.

- Elég rosszul láttad --morogtam.

- Nem, én jól látok mindent -biccentett, én pedig legszívesebben hozzá vágtam volna a kezemben lévő szelet kenyeret.

- Térjünk inkább rá arra, hogy apát kiakarod forgatni a pénzéből --néztem rá dühösen.

- Az a pénz jár nekem --húzta ki magát anya.

- Persze, nekem meg járna egy rendes anya, de az inkább fiatalabb pasik után szaladgál --förmedtem rá, mire a pulton keresztül átnyúlt és felpofozott. Ekkor értettem meg igazán, hogy milyen az, amikor az ember szívét igazán összetörik.

- Sajnálom, nem akartam --szabadkozott ahogy észrevette magát.

- Nem akarlak többé látni -közöltem, és megkerülve a pultot az előszobába mentem, ahol felkaptam a sportcipőmet és a vászon kabátomat majd kirontottam a házból. A tegnapi BMW a ház előtt állt és benne ült az a szemét is. Apát nem láttam sehol, de igazából az se érdekelt. Elakartam tűnni a felszínről.

George megérkezett Budapestre! 🥺💙

Instagram: mihalikdkamilla_iroioldal

TikTok: dkamilla