Igazság a hazugság erdejében || 1d ff

1. fejezet

Samantha napja ma is teljesen nyugodtan telt, elvégezte napi teendőit a kávézóban, majd zárás után már szabad is volt. Hazafelé tartott és szokásosan a kedvenc együttesét hallgatta. Lenézett a telefonjára éppen az egyik kedvenc dala ment az együttestől, a Midnight Memories. Jelen pillanatban ez illett mostanra is, hiszen lassan éjfél volt. Egy átlagos lány nem szokott egyedül bóklászni a városban, az éjszaka közepén, de mind sejted Samantha eléggé más fajta lány volt. Mindig későig dolgozott, ezért ért haza általában éjfélkor. Eleinte fura volt a számára, de hamar hozzászokott, sokkal jobban szerette ekkor várost, sokkal sötétebb volt. Egyedül lenni, mindig is szeretett, de azért sokszor hiányzott a társaság neki. A kávézóban a kollégáival jóban volt, de nem igazán volt onnan olyan akit a barátjának hívhatott volna. Interneten keresztül azért megismerkedett pár emberrel, akiknek hasonló az érdeklődési köre, de ez mégsem ugyanolyan mint amikor valakivel élőben barátkozol össze valakivel és úgy ismered meg egyre jobban és jobban. Szóval Sam, egyedül gyalogolt a kivilágított utcán, zenét hallgatva, majd egy idő után egy furcsa érzés fogta el. Amikor úgy érzed, hogy valaki követ, egy pillanatra megállt, és hirtelen megfordult, de nem volt mögötte senki, ami kicsit furcsa is volt, mert elég sok bulizó fiatal szokott kint lenni ilyenkor. Vállat vont, majd folytatta tovább útját. Amikor már majdnem elérte az utcát, ahol lakik, akkor hirtelen valaki megfogta a vállát, de mire meg fordulhatott volna vagy bármit is reagálhatott volna, addigra az illető belefecskendezett valami szert, nagy eséllyel altatót, ami egyből hatni kezdett ezért, Sam egyből mély álomba merült.
- Sam szemszöge -
Amikor kinyitottam a szemem, akkor egy idegen szobában, egy megvetett ágyban ébredtem. Annyira hasogat a fejem, a legutolsó amire emlékszek az az, hogy az utcán sétálok, és valaki megfogta a vállam, majd…. Úramisten! Engem most elraboltak?
Felálltam az ágyról, annyi kérdés kavarog bennem, hogy csak erősebbé teszik a fejfájásomat. Kinéztem az ablakon. Csoda, hogy itt van olyan. Sok mindent nem láttam, csak egy üres teret, meg egy erdőt. Lehet, hogy ez csak egy álom, és mindjárt felébredek. Belecsíptem magamba, hátha igazam van, és álmodok, de csak a kisebb fájdalmat éreztem, és ugyan úgy az ablaknál álltam. Leültem az ágyra, ha elraboltak akkor mégis ki fog keresni engem. A nevelő szüleimre már nem számíthatok, mert ők 18 éves korom után elmentek. Az igazi szüleim kilétét nem is tudom. Más családtagom nincsen, barátaim sincsenek. Nagyon senkinek sem fogok hiányozni. Már jó ideje, ezen agyaltam, mikor is kopogtak az ajtón. Az, az ajtó eddig is ott volt?
- Ki az? - kérdeztem, de válasz nem jött.
Helyette kinyílt az ajtó, és bejött rajta valaki, nekem pedig azon nyomban elállt a lélegzetem.
- Végre felébredtél, azt hittük még alszol vagy hat órát. - mondta az illető.
- Oké ezt biztosan álmodom, mert olyan nincs, hogy most Liam Payne áll előttem.

|Itt is az első fejezet, remélem tetszett, ha helyesírási hibákat találtok szóljatok és kijavítom❤|