Nope [tsukkiyamakagehina]

29

 - TSUKKI! 

 - Bokuto, olyan nehéz lenne a nevemen hív- 

 - Nem láttad Semit? - kérdezi tekintetével idegesen fürkészve a szobát, mintha bármelyik pillanatban megpillanthatná Semit az egyik szekrény mögött bujkálva. - El kéne kezdenünk bemelegíteni, de nem találom sehol... 

 - Reggel összefutottunk, de azóta nem láttam - ásítok bele a mondatomba. Nem kellett volna tegnap este elmenni velük a boltba... Teljesen hulla vagyok. 

 - Merrefelé? 

 - A mosdóban. Onnan azóta már biztos eljöttek... 

 - Más is volt ott? - billenti oldalra a fejét kíváncsian. 

Olyan mint egy madár... Sosem értettem hogy jött ez össze. Felvételi követelmény volt, hogy hasonlítanod kell egy bagolyra? 

 - Shirabu és Goshiki. 

 - Oh, oké, akkor őket is megkérdezem hátha látták. Köszi! - vág hátba jókedvűen. - Később találkozunk! 

Utána intek és inkább én is elmegyek megkeresni a csapatomat. 

 * * * 

Atsumu ma olyan... nem tudom. Nem Atsumus. 

Nem mintha olyan jól ismerném, de... elvétette a labdát. Tökéletesen kézre jött, ő meg konkrétan félrenyúlt. Egy összesen két edzésen részt vett tízéves is minimum bele tudott volna érni. Lehet, hogy csak elment volna egy random irányba, de legalább hozzáér... 

Azóta persze kicsit összeszedte már magát, de akkor is... Valami van vele. Nem is beszél olyan sokat. Ez persze jól hangzik, de... nem az. Kifejezetten ijesztő. 

Valamit mondanom kéne neki... Vagy megkérdezni mi a baj... Valamit tenni. De mit? 

Egy a hátamba becsapódó labda szakít ki a gondolataim közül. 

 - Hé! Mi a- 

 - Bocsi! Yaku... Hát... Nem mondanám hogy véletlen csinálta, de... Mindegy - rázza meg a fejét Inuoka. - Csapatmegbeszélés - int a fejével a terem ajtaja felé. - Kai lefoglalja Atsumut addig. Mindjárt én is jövök... - nyomja a kezembe a röplabdát és a megadott irány felé lök finoman. 

Biccentek és a többiek felé indulok. 

Ezek szerint másoknak is feltűnt... 

 * * * 

 - Ma nem is vigyorgott rám és semmi "vicces" megjegyzés a hajamra... - panaszolja Yamamoto ujjaival mutatva az idézőjeleket a levegőbe. 

 - Most nem ez a lényeg - sóhajt fel Ennoshita. - Az a valódi kérdés, hogy mit kéne tennünk... 

 - Először is rá kéne jönnünk, hogy mi a probléma - fonja össze a karjait Yaku. - Nekem nem mondott semmit és eléggé elzárkózik... Valakinek valami ötlet? Tsukishima? 

 - Most miért én? 

 - Nem mondtál neki valami bántót véletlenül? 

Megforgatom a szemeimet. 

 - Azt fel se venné. Láttad már a testvérével "beszélgetni"? Szerintem szavakkal lehetetlen megbántani őket... Se semmi mással. Ha arcon köpnéd is, azt hinné, hogy csak barátkozni próbálsz vele... 

 - Mindenkinek vannak gyenge pontjai. Lehet pont beletrafáltál az egyikbe véletlenül. 

 - Nem hiszem... Azt azért észrevettem volna.