Ellenség vagy Szerető...

22 fejezet: Esküvő?!

Már egy ideje beszélgetünk és még nem került szóba sem Harry, sem Voldemort, sem pedig a szüleim.
-És mikorra tervezitek az esküvőt?-kérdezte Lucius.
-Tessék, hogy mondta?!-értetlenkedtem.
-Az esküvő! Mikor lesz?-kérdezte újra.
-E...esküvő?!-bámultam tátott szájjal.
-Esetleg nagyon hallasz?!-mérgelődött Draco apja.
-Nem uram, nem!-mondtam.
-Draco beszélhetnénk egy kicsit kettesben?!-kérdeztem, mand megfogtam a fiú csuklóját és elrángattam az asztaltól.
-Te azt mondtad a szüleidnek, hogy hozzád akarok menni?!-idegeskedtem.
-Hát az úgy volt, hogy a szüleim már egy ideje azzal nyagattnak, hogy házasodjunk meg meg ilyenek és mondtam h, majd nemsokára megfogunk...-magyarázta.
-Miért kellett ezt mondanod basszus?!-mérgelődtem.
-Mert lassan tényleg kezdenünk kéne valamit, ha azt akarjuk, hogy közös jövőnk legyen...-mondta.
-Draco! 16 éves vagyok! Nem szeretnék még megházasodni, ha nem gond!-szögeztem le.
-Pedig meg kéne Lily!
-Azt verd ki a fejedből Malfoy!-mondtam mérgesen, majd visszamentem elköszönni Draco szüleitől és elmentem onnan.
-Mi történt fiam? Miért ment el?-kérdezte Narcissa.
-Azt mondta, hogy ő még 16 évesen nem fog házasodni...-mondta Draco.
-Nem is értem miért őt választottad Draco...főleg, hogy Griffendéles! Még kimondani is rossz!-fintorgott Lucius.
-Én őt szeretem, ha tetszik, ha nem!-mondta Draco, majd utánam jött.
Már messze jártam mire megtalált.
-Lily! Ne haragudj!-mondta.
-Ne haragudjak?! Konkrét irányitani akarod az életem!-mondtam még mindig idegesen.
-Igazad van...sajnálom! Nem így kellett volna megtudd.-mondta Draco.
-Pontosan mit is? Azt, hogy a semmiből a fejemhez vágod azt, hogy mi ketten meg fogunk házasodni?!-kiabáltam.
-Hányszor kell még bocsánatot kérnem érte?!-idegeskedett Draco is.
-Tudod egy dolgot nem értek!  Miért nem akarod, hogy a férjed legyek? Nem szeretsz annyira, hogy az légy?-kérdezősködött.
-Még tinédzser vagyok! Nem állok erre készen! Túl nagy felelősség...-mondtam.
-Vagy esetleg van más is rajtam kívül?-piszkált.
-Te jó ég Draco! Hogy vagy képes engem ezzel gyanusítani?! Téged szeretlek!-kiabáltam.
-Tehát még neked áll feljebb?!-kiabált Draco.
-Lehet, hogy nekünk nincs is jövőnk! Honann tudjuk előre megmondani, hogy meddig leszünk együtt?! A jövő nincs kőbe vésve! És nem bírom tovább sajnálom! Nem akarok halálfaló lenni! Nem vagyok annyira gyáva, mint te, hogy félelemből legyek a csicskája Voldemortnak! Megölte a szüleim! Ezt soha, de SOHA nem fogom megbocsátani! És, ha most emiatt szakítanunk kell, akkor állok elébe!-mondtam a sírást visszafolytva.
-Én gyáva?! Gratulálok! Akkor ennyi?! Így lesz vége?! Csak azért, mert szóvátettem a házasságot?!-mondta mérgesen.
-Bárcsak ne csókoltalak volna vissza 1 éve!-mondtam könnyezve.
-Bárcsak ne tetszettél volna meg!-mondta Draco is könnyezve.
-Végeztünk!-mondtam.
-Jó ötlet!-mondta.
Mindketten könnyeztünk és sírni tudtunk volna.
Sarkon fordultam és elmentem.
Visszagyalogoltam a Roxfortba.
Amikor vissza értem megkerestem Hermionét és elmondtam neki mindent.
Végig megdöbbenve nézett rám, majd amikor befejeztem a mondandóm, azt mondta, hogy sajnos nem ér rá, mert Ronnal mennek valahova.
Egyedül ültem a szobámban, amikor támadt egy jó ötletem.
Megkerestem Harryt.
-Harry! Mi lenne, ha rendeznénk egy kis bulit pár Mardekárossal?-mosolyogtam ártatlanul.
-Miért is?-kérdezte Harry.
-Csak egy kis közös buli! Nem árt senkinek.-mondtam.
-Legyen...-mondta Harry.
Harryvel felírtunk pár Mardekáros nevét a listára, akik jöhetnek.
A szervezés után elmentünk szólni azoknak, akiket felírtunk, hogy jöjjenek.
Szerencsére mindenki igent mondott.
Harry hívta el Dracot, aki szintén igent mondott, bár nem értette a dolgot.
Szóltunk pár Griffendélesnek is, hogy jöjjenek.
Jön: Fred, George, Hermione, Ron, Giny, Neville, Seamus, Dean és persze a legfontosabb: Oliver! Meg még egy páran.
Este 8 kor kezdődik a buli.
Azt tervezem, hogy kicsit féltékennyé teszem Dracot Oliverrel, Freddel és Georggal...
Alig várom!