"A börtön szar. Ártatlanul börtönben lenni még szarabb. Az életem igazságtalan és veszélyes.
A jövőm törékeny és kilátástalan, a jelen pedig a földi poklot jelenti számomra. Legnagyobb értéket a levegő jelenti számomra, bár a cellám rácsai mögött et...
К сожалению, это изображение не соответствует нашим правилам. Чтобы продолжить публикацию, пожалуйста, удалите изображение или загрузите другое.
- Van egy meglepetésem a számodra - a francia ágy közepén feküdtem, miközben Aaron becsukta maga mögött a japán ház színes ajtaját. A romantikus könyvet félre tettem, majd egyenesen Aaron felé pillantottam, aki háttal állt nekem, csupán az ingbe rejtett széles hátát láttam. Kíváncsian és felvont szemöldökkel elmosolyodtam, tippelni sem tudtam, hogy Aaron milyen meglepetéssel készült nekem. Miközben végig néztem rajta, tudatosult bennem, hogy a kapcsolatunk szintet lépett. Azt hiszem, hogy a kapcsolatunkra valóban rá illik az a kifejezés, hogy "hamuból született újjá". Aaron valóban mindent megtett annak érdekében, hogy elnyerje a bizalmamat. Idejét sem tudom annak, hogy mikor voltam utoljára ilyen boldog. Attól függetlenül, hogy vannak piszkos ügyei és törvénybe ütköző dolgokkal foglalkozik, ugyan úgy szeretem és próbálok eltekinteni attól az oldalától, ami veszélyesebb, mint a romantikus oldala. Ekkor mosolyogva a torkomat köszörültem.
- Annyira nem vagyok oda az ékszerekért - fürkésztem a hátát, de ekkor visszafogottan elnevette magát.
- Ki mondta, hogy ékszert hoztam? - és ekkor történt, hogy megfordult és egy fekete fehér foltos kölyök kutyát pillantottam meg a karjai között. Annyira meglepődtem, hogy térdre helyezkedtem és az ajkam elé helyeztem a kezem. A kiskutya fülét lehajtva fürkészett engem, a fejecskéjét kicsit oldalra biccentette. Annyira aranyos és ártatlan volt, hogy nem tudtam abbahagyni a mosolygást. Pici, gomb szerű orra fénylett, a farkát behúzta. - Tudom, hogy nem pótolhatja a helyét, de... egy új kezdetnek tökéletes lesz - majdnem elsírtam magam, amikor Aaron a kezembe nyomta a kutyát, aki szégyenlősen szaglászta a nyakamat. Ő mellém ült és felvont szemöldökkel figyelt minket.
- Aaron! Nagyon aranyos - suttogtam üveges tekintettel. - Nem tudom elégszer megköszönni! Szia kislány - simogattam a kutyus rövid szőrét. - Köszönöm szépen! - puszit nyomtam az arcára, miközben Aaron mosolyogva bólintott.
- Ha te boldog vagy, akkor én is boldog vagyok! - halkan a combjára csapott, majd kezével lazított a begombolt ingen. - Ma nem kell bemennem a raktárba, szóval az egész napot együtt tölthetjük - mellém hasalt, és miközben én a kutyussal ismerkedtem, addig ő a kezébe vette a romantikus könyvet és fellapozta. Fél szemmel figyeltem, hogy ne keverje össze az oldalakat, de egyik ujját ott tartotta, ahol én megjelöltem magamnak az oldalt. - Mi lesz a neve? - kérdezte rám sem nézve.
- Igazából még nem tudom, de neked nagyon tündéri pofid van! - a kis kutyát letettem a padlóra, aki kicsi lábaival bátortalanul sétált előre, hogy a helyszínnel ismerkedjen. Az első szeretkezésünk óta Aaron és én sok időt töltünk a japán házban. Tagadni sem tudtam volna, hogy a szívünkhöz nőtt ez a ház. Részben azért, mert a szerelmünk itt teljesedett be, részben azért, mert itt találtuk meg önmagunkat. A kapcsolatunk elején megfogadtam magamnak, hogy soha nem fogom engedni azt, hogy Aaron Díjaz a közelembe kerüljön, most pedig hónapok múlva, ahogy haladunk az őszhöz, minden megváltozik. - Tudod...sokat gondolkoztam a múlt történésein - suttogtam, miközben mellé hasaltam, ő pedig felém pillantott -. Szemöldökét barátságtalan vonalba húzta, de megszoktam tőle ezt a mimikát. Neki mindig is lesz és marad is egy rosszfiús, barátságtalan kisugárzása. Én szeretem, amikor szemében csillog a szenvedély, a szerelem, de ezt néha átveszi a faragatlan modor. Aaron Díjaz ilyen személyiségű ember. Nem olyan elkényeztetett, mint a többi férfi, aki irodában dolgozik és meleg vacsora várja a családi asztalnál. Ahogy én, úgy Aaron is túl sokat kapott az élettől. Én voltam az, aki elvett nyolc évet az életéből azzal, hogy az ítélethozásnál bólintottam. Talán a fájdalom hozott minket össze. Nem tudom. Azt tudom, hogy tökéletesen megvagyunk együtt.
