Az élet csupa meglepetés

63. rész《Nélkülem》

~~~

Rebecca

Szorosan ölelem a barátnőmet, aki nem emlékszik a legfontosabb személyre az életében. Azt se tudom elképzelni, hogy miért nem jöttek még vissza az emlékei róla. Ezt a kérdést anyunak is feltettem, és azt mondta, hogy Amelia valószínű, azért nem emlékszik Isaac-re, mert annyira erős érzelmeket táplál iránta, hogy a legfontosabb részét felejtette el az életének. Mert, amit mondtam neki az igaz volt. Isaac tényleg kihozta Amelia-ból azt, amit nekem nem sikerült évek óta. Teljesen megváltoztatta és ez a változás jót tett Amelia-nak. Sokkal felszabadultabb és boldogabb is volt. Volt...

- Hozok fel egy kávét. - mondom neki, mire bólint. Kimegyek a szobájából, de a folyosón megállok. A két fiú nagyon beszélgetett valamiről és most mindketten elhallgattak. Majd nem sokkal később Isaac megint megszólal.

- Felvettek a new york-i Egyetemre. - nem is értettem, hogy miért nem jeleztek neki vissza. Ezek szerint tényleg csak késett.

- Komolyan? - kérdez vissza Dylan.

- Igen.

- Akkor jössz velünk. - állapítja meg Dylan és, ha tippelnem kéne, akkor most hátradőlt a székén.

- Nem. - mondja Isaac. Hogy mi?

- Nem?

- Ugyanakkor felvettek a Dél-california-i Egyetemre is. - ne merészeld azt mondani, hogy odamész Reed.

- De az nem a harmadik helyen van?

- De.

- Nem értem. - hát már én se. - Akkor miért nem jössz velünk New York-ba?

- Kaliforniába megyek.

- Miért?

- Mert akkor elfelejthet. - ezt most komolyan ki mondta? Ennyi volt. Eddig hagytam a ,,tesós" beszélgetésüket. Rebecca beszélgetés következik.

- Te ezt most komolyan mondtad? - kérdezem tőle lefelé jövet a lépcsőn. - Komolyan azt mondtad, hogy inkább Kaliforniába mész?

- Rebecca...

- Miért?

- Azért Rebecca, mert nem emlékszik rám.

- És? Emlékezni fog. Tudom jól, hogy emlékezni fog.

- És addig mi lesz? Mi lesz addig Rebecca? Felhozzam neki a múltunkat és minden sikertelen próbálkozásnál hagyjuk, hogy magába zuhanjon? Meddig csinálnánk ezt? 1 év? 3 év? Az nem lenne élet Rebecca. Ő nem ezt érdemli.

- Figyeljetek... - szólal meg Dylan, majd mindketten rámeredünk.

- Most ne! - szólunk Dylan-re mindketten. A legjobb barátja és a barátnője nem ért egyet valamiben. Jobb, ha nem folyik bele.

- Hát persze, hogy nem ezt érdemli Isaac. - fordulok vissza felé.

- Akkor? Mert, ha veletek mennék ez lenne.

- Nem tudhatod. Lehet, hogy holnap visszajönnek az emlékei rólad. - emelem fel a hangomat.

- Ezt viszont te nem tudhatod. - emeli fel ő is a hangját.

- Isaac, ne add fel.

- Nem feladom! Miatta csinálom.

- Miatta nem kéne csinálnod.

- Nem tehetem ezt vele. Ott vagytok neki. Tudom, hogy rátok bízhatom.

- És mi lesz veled? - kérdezem tőle, már lejjebb véve a hangomból. Isaac-el nem volt még komolyabb veszekedésünk. Mikor nem értettünk egyet, akkor is meg tudtam győzni az álláspontját. Most nem engedi.