Elfolytott Érzelmek

𝙴𝚕𝚏𝚘𝚕𝚢𝚝𝚘𝚝𝚝 𝙴́𝚛𝚣𝚎𝚕𝚖𝚎𝚔

Igazságtalan, az egész úgy ahogy van. Jöhet nekem bárki azzal, hogy ennek így kellett történnie, akkor sem érzem helyesnek. Nem is tudod, mennyi erőt adtál nekem. Te voltál aki miatt megszerettem saját magamat. Hiszen te is szerettél. Különlegesnek éreztem magam melletted mert tudtam, nem véletlenül választottál engem. Akkor tudatosult bennem, hogy lehet érek valamit, hogy létezhet olyan, hogy valaki engem szeret a világon a legjobban. Elhittem...
Minden egyes szavadat.

"Csak te vagy nekem." "Pár év és tiéd a szívem." "Hiányoznál, bár már most is valami olyasmit érzek." "Nem az a lényeg mi lehetne, hanem az, hogy most mit látok és mit érzek." "De hiszen gyönyörű vagy." "Nekem csak egy feleségem lesz, de arra még várni kell." "Haza vinnélek." "Nekem bármit elküldhetsz." "De jó lenne látni most, hogy zavarba vagy." "Nagyon remélem, hogy van és lesz is olyan, hogy Mi."

De tudod az, hogy ennyi idő után is a te szavaid járnak a fejemben, minden pillanatban jelenti azt, hogy óriási behatásod volt rám. Az hogy a mindennapjaim részévé vált, hogy vissza olvasom a beszélgetésünket. A képeidet nézegetem. Az hogy szinte mindent hozzád kötök. Mindenben és mindenkiben téged kereslek. Azon is gondolkoztam, hogy esetleg nekem nem a személyed hiányzik, hanem az érzés amit veled éreztem, és aki akkor voltam. A tudat, hogy a tiéd vagyok. A tudat, hogy a legjobbat akarod nekem. A magabiztosságod, a tapasztalatod. A jellemed. A kisugárzásod. A hangod, a nevetésed. De ez mind nélküled semmit nem ér. Ezért is vagyok biztos abban, hogy ezt Te váltottad ki belőlem, nem pedig csupán az érzések.
Életemben először éreztem ezt, és nem hittem volna, hogy ez ilyen erős. Mikor itt voltál, zavarba voltam és folyamatosan téged néztelek. Levettél a lábamról, a megjelenéseddel. Ezután képes voltál látatlanban is olyan dolgokat indítani el bennem, amiket legjobban a "mocskos" kifejezéssel lehetne behatárolni. Sokat fantáziáltam rólad, azokat a jeleneteket élőben is átakartam élni.
Meg szeretnélek érinteni. Érezni akarlak.
Közel szeretnélek magamhoz tudni. De most a legmesszebbre távolodtunk. Amennyire csak lehet hiányzol. Minden ami te voltál, minden hiányzik.
Szeretnék melletted kelni, azután hogy a karjaidban aludhattam el. Érezni szeretném azt a bizsergést amit akkor. Azt a felfűtött beszélgetést újra és újra átélni. Forró érintésedet az egész testem kívánja. Erős mivoltodhoz bújni, és hagyni, hogy az illatod megbabonázzon. A ruháidban lenni pedig leírhatatlan biztonságot adna.
De ez mind csak egy szép álom ami sose teljesedhet be.

A korkülönbség

Hiszen ez az egyetlen dolog ami megakadályozza a be teljesülést. Nem illünk össze, mit szólnának az ismerőseid, hogy hozzád képest egy kislány iránt táplálsz ilyen erős, és szenvedélyes érzelmeket.

"𝐶𝑠𝑎𝑘 𝑟𝑎𝑗𝑡𝑢𝑛𝑘 𝑚𝑢́𝑙𝑖𝑘, ℎ𝑜𝑔𝑦 𝑘𝑖𝑡𝑎𝑟𝑡𝑢𝑛𝑘-𝑒 𝑒𝑔𝑦𝑚𝑎́𝑠 𝑚𝑒𝑙𝑙𝑒𝑡𝑡."

Én lennék a legboldogabb ha ez igaz lenne. De tudom, hogy nem fogsz rám várni, én hiába futok feléd, a most elfolytott érzéseimmel amik addigra már óriásira nőtték magukat.
Te nem leszel ott.
Szinte közvetlen utána találni fogsz magadnak valakit, és addigra már rég boldog leszel. Én viszont tényleg "rád vártam".

Tényleg nem így lett volna megírva?

De hiszen tudom, hogy Te is hasonló érzelmeket táplálsz irántam. Tudom, hogy a Te mocskos fantáziád is beindult. Ahogy azt is, hogy Te is boldog voltál, már csak a gondolatoktól is.
Ezek szerint ez sem ér semmit?
Az, hogy két ember elkezd kötődni a másikhoz, szép lassan egymásba szeret és akarják a másikat?
Ezek szerint nem, mert ezek mellett is közénk álltak.
Lehet, hogy igazuk van. Lehet miattad, olyan dolgokba is belementem volna idő előtt csak azért, hogy megfeleljek neked, amik közben nagyobb sérülést okozok magamnak mint valaha. De elvakított a vágy, az hogy a tiéd akartam lenni, és akkor semmi későbbi következmény nem érdekelt.
Viszont most nélküled kell folytatom az utam. Tudom, hogy ha 5 év múlva meghallom a neved, majd biztos elmosolyodom, és újra előtörnek ezek az 𝑒𝑙𝑓𝑜𝑗𝑡𝑜𝑡𝑡 𝑒́𝑟𝑧𝑒𝑙𝑚𝑒𝑘.
Köszönök mindent, hiszen megtanultam, hogy idő előtt senkihez nem fogok kötődni vagy érzéseket táplálni.
Nálad már elkövettem ezt a hibát, többet nem fogom.
Vigyázz magadra kérlek! Gondolok majd rád, még egy ideig minden gondolatomat te teszed majd ki. Ahogy később se leszel közömbös számomra.
Ki tudja.. lehet titkon most neked is én járok a fejedben.
Te is gondolsz még rám. Abban is biztos vagyok, hogy neked is fáj.
Lehet még hiányzom is.
Sose tudom meg.
Mert a korkülönbség döntött helyettünk, és ő nemet mondott.