I Think They Know (StylesTriplets x Louis)

07

Louis reggel teljesen bele volt gabalyodva a paplanba. Csukott szemmel is érzékelte a világosságot a szobában, 9-10 körül tippelte az időt. Csoda, hogy ilyen hamar felébredt, mert tagnap hajnalokig kint voltak a városban. Taylor és Niall össze is kaptak kicsit valami lényegtelen dolog miatt, mert a kelleténél egy kicsit többet ittak. De hát a nyaralás nem is lenne nyaralás egy ilyen eset nélkül.
Louis nyújtózkodva másik oldalára fordult, majd az órára nézett.

- Mi van..?- motyogta kínjában maga elé- Ne, ne, ne!- kelt fel pillanatok alatt. Az óra 12:06-ot mutatott, Louis-nak pedig egyre a megbeszélt helyen kellene lennie. Hogy aludhatott el ennyire?!

Ilyen gyorsan még sosem készülődött. Remek, második nap egyhuzamban, hogy valahonnan késésben van. Annyira szerencséje volt, hogy még éjjel, mikor hazaértek kiválasztotta az egyik fekete farmerját és a cseresznye mintás fehér pólóját mára. Ahogyan a nadrágját vette fel ugyan majdnem orra bukott, de végül csak sikerült elkészülnie. 
Az egész ház üres volt, Louis pedig alig bírta elhinni, hogy a többiek is még mind alszanak. Írt egy üzenetet, hogy ne aggódjanak érte, este jön, majd a légkondi bekapcsoló gombjához ragasztotta, mert ott tuti észreveszik, ha felkeltek.

Háromnegyed egyre ért a mutató, Louis pedig még éppen időben odaért a ruhás részleghez, és egyből a Range Rover-t kezdte keresni. Elég sok fekete kocsi volt ott, de csak egy mellett állt egy felfogott hajú Harry, izgatott mosollyal az arcán. Louis egyből elindult feléje, Harry pedig pillanatok alatt a karjaiba kapta őt. Louis belékapaszkodott, ahogyan Harry kicsit felemelte őt a földről.

- Hiányoztam, Hazz?- nevetett Louis halkan, még a becenév csak úgy jött magától.

- Nekünk biztosan, szóval szálljatok be.- nyitotta ki a vezetői ülésre nyíló ajtót Edward, mire Harry elengedte Louis-t.

- Szia, Eddie!- és pontosan ennyi kellett ahhoz, hogy Edward kifejezéstelen arcán egy mosoly jelenjen meg. 

- Szia, édes!- nézett a kék szemekbe, amikre tegnap óta folyamatosan gondolt.

- Uh, így kicsit nehéz lenne megölelni, szóval..- vonta meg a vállát Louis, majd könnyű szerrel adott egy puszit Edward arcára. Harry és Marcel összenéztek a hátsóülésen, hiszen tudták, hogy Edward most kicsit sem olyan nyugodt, mint amilyennek mutatja magát.

Louis hamar bepattant Edward mellé a kocsiba, és már indulhattak is volna.

- Eddie, nem megy a motor.- vigyorodott el Harry, ahogyan az idősebbre nézett. Louis halkan felkuncogott.

- Te csak maradj csendben ott hátul!- szólt rá Edward, és ez alkalommal úgy lépett végre a gázra, hogy a motor is be volt indítva. Louis pedig csillogó szemekkel nézett Edward-ra, hiszen nagyon is jól tudta, hogy az ártatlan kis csóknak az arcára nagyon is sok köze lehet a zavarodottságához. 

- Na, most már elmondjátok hova megyünk?- nézett az ikrek Louis, de mind a hárman megrázták a fejüket- Ne már!

- Lou, legyél türelmes.- mondta Marcel szórakozottan.

- Jaj, Marcy!- nézett kiskutya szemekkel rá, de ő csak megvonta a vállát- Harry?- ugyan azt a választ kapta, így az utolsó személyhez fordult a kocsiban- Eddie..- hajolt közelebb hozzá, ahogyan Edward megállt egy piros lámpánál.

- Nem, Louis.- felelte Edward, de Louis nem adta fel. Ha ők így játszanak, akkor ő is így fog.

Kikapcsolta biztonsági övét, és mielőtt még Edward tudott volna bármit is mondani, Louis a füléhez hajolt. Egyik kezével megtámaszkodott Edward combján, még szeme sarkából egy pillanatra a hátsó ülésen lévő, feszülten figyelő Harry-re és Marcel-ra nézett.