Drunk dazed/ Enhypen. ff.

12.

KÜLÖNKIADÁS

"Egy esély"

***

Jay

Miután észrevettem, hogy kisöcsém. Pontosabban féltestvérem egy lánnyal megidult a hálószobák felé tudtam, már nincs nála esélyem. És ez most lehet forcsán hangzik de nem tehetek róla! Egyszerűen Won egy csodálatos ember. Gyönyörű. A szemei varázslatosak és olyan néha mint egy kiscica. Nagyon aranyos szóval ha valaki azt mondja hogy ezek után ő nem szeretne bele Jungwonba akkor annak a személynek kurva szar az ízlése.

Nagyon rosszul esett és már nagyjából depresszióba is estem, amikor eszembe jutott, a családom egyik jó barátja aki boszorkány. Meg fogom látogatni Hanchul t. Talán ő tud valamit segíteni jóslással vagy valamivel.

***

Amint legközelebb a városba mentünk utam Chul hoz vezetett.

-Szia Jay. Már vártalak.
-Reméltem, hogy ezt fogod mondani. Tudsz nekem segíteni?
-A lelki problémáidon nem, csak teát tudok rá adni. Viszont jósolni tudok neked.
-Köszönöm Chul mind a kettőt elfogadom.

Kint a konyhában vártuk amíg kész lesz a tea, közben pedig beszélgettünk.
Mint kiderült Chul már az érkezésem jóslata után látta azt amiért én jöttem.

-Szóval beleszerettél Jungwon ba. De láttad őt egy lánnyal, és azt szeretnéd tudni, hogy van-e esélyed.
-Pontosan.
-Kicsit add a kezed.

Kicsit félénken nyújtottam oda a kezem amit a nő gyorsan két apró mancsával körbe is fogott.

Csukott szemmel ült makd hirtelen elmosolyodott.

-Van esélyem? Azért mosolyogsz ugye?
-Van esélyed. De nem Jungwonnál. A szerelemben már csak egyetlen egy ajtó áll nyitva elötted. Ez a személy is egy boszorkány de ő még csak tanonc. A nevét nem árulhatom el, neked kell őt megtalálnod.
-Értem. Köszönöm Hanchul.
-Ugyan nincs mit.

Kicsit szomorkásan sétáltam ki a házból. A járdán sétáltam már lehajtott fejjel, és véletlenül neki is mentem valakinek. Nem néztem fel ugyanis elkapott egy fura érzés, csak bocsánatot kérve meg indultam tovább.

Fogalmam sincs mi lehetett ez a furcsa érzés de ki kell derítenem. Holnap le lógok egy kicsit a városba egyedül.

***

Mint ahogy azt tegnap is mondtam nektek le lógtam a városba. Persze Hee nek a képességemmel elmondtam, hogy hova megyek.

Megcéluztam Chul házának a körnékét, majd szinte a tegnapi megismételte magát.

-Oh elnézést nagyon sajnálom.
Néztem fel a lányra.
-Smmi baj. Én nem néztem előre. Hwan Jaehwaa vagyok.
-Én Park Jongseong.
-Várj. Te?
-Igen?
-Te vámpír vagy? Kérdezte suttogva.
-Ez honnan?
-Én boszorkány vagyok. Vagyis még csak tanonc de igen.

És itt minden megvilágosult bennem. Ő az akit Chul jósolt mellém. Ezért volt a furcsa érzésem is tegnap.

Egyébként nagyon gyönyörű lány. Vékony de nem pálcika, hosszú barna haja van szőke melírcsíkokkal és frufruval.
A

mi mégjobban megfogott benne a ragyogó kék szemei.

-Áh értem. Mit szólnál hozzá ha sétálnánk egyet?
-Benne vagyok.
-És mond csak Hwaa. Hány éves vagy?
-Tizennyolc vagyok. És te?
-Én tizenkilenc vagyok.
-És merrefelé laksz?
-Ohm hát én..
-Ha nem szeretnéd elmondani nem baj.
-Nos igazából én elmomdanám csak félek hogy ha megtudod ki vagyok kihasználnál.
-De őszinte vagy. Én nem használnálak ki. Sajnos tudom milyen. Nagyon sokszor tapasztaltam már.
-Nagyon sajnálom.
-Ugyan nem kell.
-Szóval ahol én lakom az ott van fent.
Mutattam a kastélyra.
-Na ne szivass. Istenem de tiszteletlen voltam. Nagyon sajnálom.
-Ne, kérlek ne úgy kezelj mint egy herceget.
-Rendben Jongseong.
-Hívhatsz Jay neki is.
-Rendben. Merre menjünk?
-Erre. Tudok errefelé egy jó fagyizót.
-Okés.

Mikor már meg ettük a fagyiainkat egyszer csak meghallottam Hee hangját a "gondolatomban".

**-Tesó haza kéne jönnöd. Apánk együtt akar ma vacsorázni.
-Máris inulok. **

Mivel út közben voltunk én meg megálltam Jaehwaa felém fordult.
-Minden oké?
-Most szólt a bátyám, hogy haza kéne mennem.
-Hogyan? Mármint hogyan szólt neked?
-Telepátiával. Ez az ő és az én képességem. Tudunk egymással kommunikálni a gondolatainkban.
-Áh értem. Menj csak nem tartalak fel. Nagyon élveztem az együtt töltött időt. Valamikor majd meg ismételhetnénk.
-Persze mindenképpen. Tessék itt a telefonszámom. Majd még beszélünk Hwaa. Szia!
-Szia Jay!

Még egyszer rá kacsintottam a lányra majd körbe néztem hogy lát e valaki, mivel nem láttam senkit elfutottam vámpír sebességgel. A közeli erdőbe futottam onnét pedig denevér formában haza repültem.