Hogy történhetett mindez?/Lando Norris ff/•BEFEJEZETT•

24.rész

Pár percig néma csend ereszkedett a szobára, aztán Lando törte meg azt.
- Miért jöttél ide?- kérdezte és közben magára vett egy pólót.
- Mert ha nem teszem a két legjobb barátomtól egész éjjel ezt hallgatom, hogy mekkora hülye vagyok.- mondtam közben leültem az ágyra.
- Miért lennél hülye?- ült le velem szembe egy székre.
- Hogy kihagyok egy ilyen jó pasit mint te.- mondtam és tettem az állam alá mind a két kezem.
- És ezt te is így gondolod?- fogta meg a gipszelt kezem.
- Nem tudom...- hallgattam el egy pillanatra- Nem tudom mit akarsz tőlem.
- Ez egyszerű, téged!- fogta meg a másik kezem is.
- Ez nem ilyen egyszerű. Neked megvan a saját életed, ahogy nekem is. Nem dobhatom csak úgy el.- húztam ki a kezei közül a sajátomat és tettem az ölembe.
- Nem is várom el tőled ezt az áldozatot.
- De a ...
- Adj egy esélyt. Ha addig amíg haza nem utazol nem tudlak meggyőzni arról, hogy ez működhetne akkor elengedleg és többet nem is próbálkozom. - nézett mélyen a szemembe és úgy mondta. Nem tudom miért, de valahogy éreztem, hogy ezt komolyan gondolja.
- Rendben, akkor hétfőig van időd.- mondtam egy halvány mosollyal.
- Nagyszerű!- vigyorodott el.- Itt maradsz vagy...?- nézett rám kérdőn.
- Szerintem most inkább visszamegyek.- mondtam mosolyogva és felálltam az ágyról.
- Had kísérletek vissza.- mondta és elindult az ajtó felé. Magamba elkezdtem röhögni, amiért Lando nem vette észre, hogy csak egy boxer és egy póló van rajt. Be kell vallanom nem néz ki olyan rosszul hátulról.
- Lando!- szóltam utána, miután felébredtem a képzelődésből.
- Igen?- nézett vissza rám az ajtóból.
- Nem kéne egy nadrág?- mutattam a boxerére.
- De. Igazad van!- jött vissza és gyorsan magára vett egy rövid nadrágot. Átkarolta a derekam és úgy mentünk.
Kiléptünk a folyosóra és nem tudtam nem észre venni, hogy Carlos kukucskál a részeire nyitott ajtó mögül. Nem szóltam és rá se néztem, mintha nem venném észre.
- Carlost mindig érdekli mi történik.- magyarázta Lando mikor beszálltunk a lift be.
- Észre vettem!- nevettem fel.
- Holnapra mit tervezetek?- nézett rám érdeklődőn.
- Város nézés aszt hiszem.- vontam meg a vállam mert nem voltam benne biztos. Ja várj! Nem. Holnap a szülinapomat fogjuk meg ünnepeli. De erről nem kell tudnia.
- Min gondolkodtál el?- fordult felém és lazán neki dőlt a lift falának.
- Semmi lényegesről.- legyintettem.
Megérkezett a lift az én emeletemre. Kiszálltunk és elindultunk a szoba irányába.
A szoba ajtóban ugyan úgy köszöntünk el, mint pár órával ezelőtt. Annyi különbséggel, hogy most nem egy "lehet"-tel hagytam magára hanem egy hosszabb puszit nyomtam az arcára.
- Álmodj velem!- mondta halál komoly arckifejezéssel.
- Csakis veled!- próbáltam nem elnevetni magam az előbbi kijelentésén.
Elköszöntünk egymástól, majd bementem a szobába. Veronika és Marci már aludtak, így halk léptekkel mentem az ágyamhoz. Levettem a ruhám és gyorsan átöltöztem pizsibe.
Nem tudom mire számítsak, de remélem ebből csak jó fog kisülni.