Megtört lélek P.G | Befejezett

Tizennyolcadik fejezet

Gretchen Hartley

Tudomást sem akartam venni Pierre-ről vagy a modell alkatú barátnőjéről, aki szinte a megérkezésük óta a telefonját nyomkodta. Nagy szerencsém volt, hogy Arthur mellém szegődött és bár ő nem tudta, hogy Pierre-el ismerjük egymást, még is nagyon sokat segített a kínos helyzetek kialakulásában.

- Bele megyünk mi is a vízbe? --kérdezte Arthur, miközben a többiek már a vízben tartózkodtak. Körülbelül tíz perce Charles leállította a hajót, és csak egyhelyben álltunk már jó messze a kikötőtől.

- Nem tudok úszni --vallottam be kínosan.

- Attól gyere a hajó végébe, letudsz ülni --állt fel, én pedig hezitálni kezdtem. Pierre velünk szemben ült azóta is, csak a barátnője tartott a többiekkel. Ha nem megyek Arthurral, akkor itt maradok Pierre-el és az még a fulladás veszélynél is rosszabb.

- Arthur, gyere már --kiabálta neki valaki.

- Megyek, majd gyere ha meggondoltad magad --bökött a hajó végébe, mielőtt még reagálni tudtam volna. Arthur azonnal el is ment, nekem pedig a pulzusom az egekbe szökött, amiért egyedül maradtam a szemben ülő sráccal. Miközben haladtunk a vízbe, Pierre levette a pólóját és most csak egy narancssárga fürdőnadrágban ült, a kockahasa pedig kiszúrta a szememet akárhányszor rá néztem.

- Itt hagyott a kis barátod --szólalt meg, miközben direkt a víz felé fordulva ültem.

- Nem bírod ki, hogy ne szólalj meg, ugye? --sóhajtottam rá se nézve.

- Nem, ha arról van szó, hogy oda akarod magad dobni Leclercnek --értetlenkedve összeráncoltam a homlokom, majd Pierre felé fordultam, aki lazán ült az ülésen és mindkét karját oldalra kinyújtotta. Bizsergetően szexi volt és ezt ő is jól tudta, csak nem értettem mit akar ezzel elérni.

- Még is mi a fenéről beszélsz? --kérdeztem felháborodva.

- Félórája ismered és ez idő alatt már háromszor végig stírölt –közölte, mire elpirultam.

- Egyértelműen élvezed, hogy rád kattant --folytatta és kezdett nagyon felbosszantani, így felálltam. Pofátlanul pedig most ő mért végig, de teljesen szemérmetlenül.

- Utállak --jelentettem ki.

- Persze, mert csak a rossz döntéseimről tudsz, ugye? Arról meg fogalmad sincs, hogy én mentettem meg a farmot –a vér megfagyott az ereimben ahogy tudatosultak bennem a szavai. Szóval anya ezért nem zaklatott minket a pénzzel? Apa pedig csak vállat vont amikor rá kérdeztem. Hihetetlen, hogy mindenki csak átverni és elhagyni tud!

- Te fizetted ki anyát? Még is miért? --néztem rá értetlenül, mire ő is felállt és száznyolcvan centiével felém magasodott.

- Mert segíteni akartam nektek. Lehet, hogy utálsz amiért leléptem szó nélkül és az üzeneteidre sem válaszoltam, de fontos vagy nekem. Két hét leforgása alatt... --nem tudta befejezni a mondatot, mivel hirtelen előjött Charles csurom vizesen.

- Minden oké? --nézett ránk és egy törülközőért nyúlt.

- Persze --válaszoltam én, és Pierre közben hátrált egyet.

- Gyertek a vízbe, nagyon jó most –mondta, majd letette a törülközőt, megnézte a mobilját és visszament.

Ezután beállt közénk a csend és csak a többiek nevetését lehetett hallani. Nem tudtam elhinni, hogy ekkora összeget kifizetett miattam anyának. Még is miért tette? Ha fontos lennék neki, akkor keresett volna a kilenc hónap alatt. De nem tett ilyesmit és bár hálás voltam a pénz miatt, de akkor is összetörte a szívem.

- Köszönöm --néztem fel rá, és csak most tudatosult bennem, hogy ő végig engem nézett. Lángba borult az arcom és a hasamban bizsergés keletkezett.

- Semmiség --vont vállat, de úgy tűnt mintha teljesen máshol járna már.

- Ez egyáltalán nem semmiség, rengeteg pénz és majd valahogy visszaadom --sóhajtottam és közben kezdtem zavarba jönni amiért bikiniben állok előtte.

- Én már tudom, hogy adhatnád vissza –mondta, mire minden mocskos gondolat végig járt a fejemben, persze csak a helyzetnek köszönhetően. Pierre egyáltalán nem arra gondolt, mint amire én.

- Legyünk barátok, jó? Mármint ne kerülj és néha találkozhatnánk –mondta, én pedig nagyot nyelve bólintottam, mivel még mindig mámoros voltam az iménti gondolatoktól.

- Remek --fújta ki a levegőt megkönnyebbülve.

- Megnézem a többieket --biccentett a hajó vége felé.

- Rendben --mondtam ki száraztorokkal.

- Nem jössz? –kérdezte, mire ismét hezitálva, de elindultam utána. A hajó végéből rálehetett a vízben úszkáló emberekre látni. Nicole pedig még a vízben is próbált képeket készíteni. Nem igazán értem mit eszik rajta Pierre. Mármint oké, gyönyörű és csinos a csaj, de nem valami észlény lehet. Pierre megállt, mielőtt még belement volna a vízbe és rám nézett.

- Segítsek bejönni? --kérdezte, de én azonnal megingattam a fejem. Nem volt most szükségem egy testikontaktusra vele. Viszont Arthur hirtelen előbukkant és beállt közénk.

- Végre ide merészkedtél --mosolygott és annyira kedvesen és őszintén tudott nézni, hogy én is elmosolyodtam.

- Segítek legalább a hajó szélénél vízbe menni --bökött a vízre, mire elhúztam az ajkam, de ő már hessegetett is a víz irányába. Ő bele csobbant majd várta, hogy leüljek és bele segítsen a tengerbe. Közben Pierre fent maradt a hajón, de annyira lefoglalt a helyzet, hogy el is felejtkeztem róla. Arthur a derekamra fonta az egyik karját, majd belehúzott a vízbe, én pedig tartva a mélységtől belé kapaszkodtam. Utoljára Pierre-el voltam ilyen szoros testi kapcsolatban. A zavarom meglátszódott az arcomon is, mivel Arthur mosolyogva figyelt. Egész testünk összesimult annak hála, hogy a nyaka köré fontam a karjaimat, amivel túl közel kerültünk.

- Nyugi, nem foglak elengedni --nyugtatott, de ekkor felnéztem az ugyan ott álló Pierre-re és olyan tekintetével találtam magunkat szembe, amit még nem ismertem. Dühösnek tűnt és ingerültnek, majd a szemkontaktust ő szakította meg és a víz helyett visszament az ülésekhez.

Instagram: mihalikdkamilla_iroioldal

Tiktok: dkamilla