Az utolsó herceg

Epilógus

Park Jimin:

A nevem Park Jimin, egy 18 éves szegény fiú vagyok. A főváros mellett élek, kisebb faluba, ami a éppen az élhető része koreának. Van egy tesóm, alig 8 éves és szinte semmit sem tud, milyen helyzetben élünk. Ő élvezi a gyerekkoràt, mindent megprobálunk oda adni neki anyával, még apa semmit sem tenne. Hiszen folyton iszik, elmegy itthonról, dolgozni sem szeretne többet. Így van az, hogy olyan suliba járok, ahol gazdag elkényeztetett diákok kérését teljesítem és segítek másoknak sulin belül. Közben még dolgozom máshol is, duplán fáradt szoktam lenni, szinte alszom majdnem órákon.
Ezért ma reggel kedvem sem volt egy újabb diák érkezésére, aki mellesleg az utolsó herceg. A királyi családunk igen híres, viszont tudni kell, hogy lány utód, csak egyetlen egy fiú. Ezért szinze őt elkényeztetik, mindent megkaphat amit kíván, óhajt ő felsége. Sosem bírtam szüleit, lenéznek minket, a hírnév iobban számít nekik.
-Jimin! Jó, hogy itt vagy! Nemsokára itt van Jeon herceg, pakolj ki, rendezd el amit kell!-adta kezembe egyik tanár cuccokat.
Kedve nélkül álltam neki, de legalább legjobb barátom is itt volt, ő Jin. Szintén olyan gyerek, mint én. Kedves, anya típus, ami egyáltalán nem zavar. Vele gyorsabban ment szerencsére, pont akkor végeztünk mikor egy limuzin parkolt le. Utána újságírók tömege özönlik oda, fénykezépés közepette. Először a királynő, majd a király jelent meg, végül a herceg. Tagadni sem tudtak volna, hogy kibaszott helyes, tökéletes fiú számomra. Meleg vagyok igen, anya és tesóm tudja, apa szerencsére nem.
-Te szolga! Igen te, kérlek menj előlem és a csomagjaim rakd a szobámba! Plusz az ételt a szobába kérem, a kedvencem. Ha rossz lesz, szólni fogok az igazgatónak! És nehogy lopni merj! -jelent meg előttem a herceg.
Amilyen jóképű, olyan bunkó, lenéző, mint a szülei. Kissé meghúztam a számat, nem vagyok kutya! Keresztbe tettem a kezeim majd végül elvettem csomagjait és indultam lakosztály felé. Utálom ezt a sulit, a helyet. Jó iskola, remek tanàrok vannak, de engem ugráltatnak ahogy lehet. Mellesleg kevés pénzért, mert sokat sem adnak. Szobájába érve ágyára dobtam, pakolja ki maga.
Eltelt pár óra, fáradtan ültem le az egyik fotelba. Már most elegem van, ez a herceg egy diktátor.
-Jimin! Mindenhol kerestelek már! -jelent meg említett személy- Oh édesem, fáradt vagy? Hiszen még ki sem fárasztottalak... -harapta be ajakait játékosan- Még csak most kezdődik az igazi feladat számodra!- jegyezte meg vigyorogva.