𝓓 𝓤 𝓜 𝓑 𝓛 𝓞 𝓥 𝓔 - 𝓛.𝓝. (𝓕𝓕) - [ BEFEJEZETT]

h u s z o n k e t t e d i k

Aurora

"Rory, ezt nem teheted vele.Te is tudod.."

Az este folyamán nem sokat audtam, agyaltam. Nem tudtam miként mondhatnám el, egy huszenegy éves szinte gyereknek. Akivel nem mellesleg hét hónapja vagyunk együtt, hogy apa lesz. Ahogy ígérte a futam előtt felhívott. Izgultam, hiszen mostmár kettőnkhöz kell hazatérnie nem csak hozzám. Még ha ő ezt nem is tudja. 

 A tv előtt ülve, fagyit tömve magamba kezdtünk el beszélgetni újra Kellyvel.

- Gyerekek vagyunk még. Neki ott a karrierje. Hogyan oldhatnánk meg? Ő a nagy remény a Mclaren-nél. Számít rá  mindenki. Tönkre tehetem a karriejrét. -kanalaztam be egy adag fagyit. 

- Figyelj, ha úgy veszed nekünk is ott van Penelope.. Max huszonhárom éves. Mégis lányaként kezeli a lányom. Tudom, hogy nem olyan mintha közös gyerekünk lenne De mind a ketten így kezeljük. Egy családként. Ő a nevelőapja és büszkén vállalja. Akkor szeinted Lando, mit mondana a saját vérére? Hogy nem akarja? - kérdezte. .- Holnap én hazautazom, és ő is jön haza. El kellesz mondanod neki. Meg se merjen forduli a fejedben hog lelépsz. Nem tudhatod hogyan reagálna rá. 

- igazad van de félek.- töröltem le könnyeim, mire magához ölelt.

Végignéztük a futamot, amit Max nyert meg Lando pedig a negyedik helyen végzett. Daniel pedig ötödik. Boldog voltam, viszont ezzel is csak rákellett jönnöm hogy útban leszek neki. Nem lesz ránk ideje. Nem mondtam Kellynek de nem akartam közölni Landoval, hogy a babánkat várom. Csak leakartam lépni egy csendes helyre, ahol egyedül túltudom tenni magam ezen az egészen. 

§§§§

-Ígérd meg, hogy nem csinálsz hülyeséget rendben? - kérdezte, mire bólintottam.- elfogod neki mondani? - kérdezte Kelly a reptéren állva. 

- megpróbálom összeszedni magam.- suttogtam majd elengedtem, mert mennie kellett. 

Hazafelé vettem az irányt, és a papírokat amiket az orvos adott eltettem az éjjeli szekrényem legaljára. Összepakoltam kicsit, majd Lando kedvencét kezdtem el csinálni. Ma még nem álltam készen arra hogy beszámoljak erről neki, de úgy gondoltam talán holnap.. 

Fáradtan kapcsoltam be a tv-t, majd hívtam fel Danielt aki már otthon tartózkodott. 

- mesélj hercegnő miújság? - kérdezte, mosolyogva 

- figyelj, el kell mondanom valait. - kezdtem halkan mire azonnal elkomolyodott. - nem beszéltem még erről Lando-val és szeretném ha te sem szólnád el magad. Összefogom szedni magam is elmondom de egyszerűen félek még. - pityeredtem el

- hé, kislány. Biztos nincs ekkora baj, nyugodj meg.- nyugtatott.- meséld el mi bánt..

- Danno, én..- kezdtem de elakadtam. Közben pedig egyik kezem a pocakomra vezettem. - Danny, babát várok.-suttogtam, mire felcsillantak a szemei

- de hisz ez remek Rory. Úr isten annyira örülök. Nagybácsi leszek.- kiabált boldogan mire elevettem magam.- hány hetes? 

- Hat hetes.. Horvátországban sikerült.-mosolyodtam el, mire felnevetett

- igen, Lando mesélte hogy mozgalmas éjszakáitok voltak érzelmekkel túlfűtve.- nevetett, mire lángolni kezdett az arcom.- mikor ér haza? Ma mondod el neki? 

- este felé csak, azt írta legkésőbb kilenc. Nem ma mondom el, még arra se vettem rá magam hogy elmondjam. Gyerekek vagyunk még, mit fogunk kezdeni egy babával? Mit fognak szólni a szülei? Tönkreteszem az egész életét ha itt maradok.- suttogtam, mire dühösen nézett rám