𝓓 𝓤 𝓜 𝓑 𝓛 𝓞 𝓥 𝓔 - 𝓛.𝓝. (𝓕𝓕) - [ BEFEJEZETT]

h u s z o n h a r m a d i k

Aurora

Telefonom szorongatva ültem a lépcső tetején, és vártam hogy megérkezzen Lando. Majd amikor ez megtörtént, ő pedig először a nappaliba keres mindig és halkan lépdeltem le utána és megálltam az ajtóba.

- ez micsoda bébi?-kérdezte zavartan, majd felnyitotta a dobozd amiben először a levelet találta meg.- Szia, apa! Tudom, biztos nem érted most a helyzetet és bonyodalmat okozok neked és anyának az érkezésemmel de kérlek, ne haragudj rám. Várj annyira engem, mint amennyire én várom hogy a karjaitok közt lehessek. Tudom, fiatalok vagytok még. De ez nem számít, mert szeretitek egymást. Kérlek, szeress engemis. Egy ideig osztoznunk kell anyám, de hidd el rád is nagy szükségem van! Szeretlek, apa! - a ti pocaklakótok. - olvasta fel hangosan, először. Majd sírva másodszor, és maga elé emelte az ultrahang képét. Majd meglátta, a bodyt aminek az elején egy Mclaren logó van a hátulján pedig egy Norris 04 felirat. Erre pedig jobban felsírt, ami miatt nekem is sírnom kellett így felém fordult. - ez.. ez igaz?Apa leszek? - kérdezte sírva, amit jelen pillanatban nem tudtam eldönteni hogy az öröm vagy a szomorúság jele.

- Hat hetes.. - töröltem meg a szemeim.

- Rory ez.. Huszonegy évesek vagyunk.. A karrierem..Én mindent erre tettem fel, nem egy gyerekre.- törölte meg szemeit, mire az enyémekből jobban folytak a könnyek. Nem akarja, miért is akarná..- még miis csak gyerekek vagyunk.. Azt mondtad szedsz gyógyszert.. Szándékosan hagytad abba? Ez volt a terved? Tönkre tenni amit elértem? Magadhoz láncolni egy gyerekkel?- kérdezte, mire ajkaim elváltak egymástól..

- szedtem a gyógyszert, de azt mondta az orvos ez nem jelent semmit emellett kis esély ugyan úgy megvan rá, hogy teherbe essek.- suttogtam.- tényleg azt hiszed szándékosan csináltattam fel magam?! Ennyire szánalmasnak nézel? - kérdeztem sértetten. - El sem akartam mondani, Kelly és Daniel beszéltek rá, hogy jogod van tudni. Szívem szerint leléptem volna, csak hogy te tudd élni az álmaid és ne tegyem tönkre a karriered. - kiabáltam vele, mire ő sem tett másképp

- pedig ez most pont azt csinálja, én nem állok készen erre és te sem. Gyerekek vagyunk még hát nem fogod fel? Az isten szerelmére. Kockáztatom az életem, minden hétvégén,szerinted nem gondolok rád minden egyes versenyen? Hogy mi van ha ki sem szállok belőle? Most még egy terhet rám teszem, hogy a gyerekem is vár itthon nem csak a barátnőm?- kiabálta rám- inkább meg se tudtam volna, hogy gyerekünk lesz.. Máskor mindig szeretsz a saját fejed után menni.Most bezzeg sikerült rábeszélni téged a legrosszabb ötletre.- köpte a szavakat, majd mielőtt elviharozhatott volna kezem csattant az arcán.

- Ezt jól jegyezd meg Lando Norris amit most mondok neked! Örökre felejts el, Igazad volt, bár el sem mondtam volna neked. Reménykedtem, hogy kicsit örülni fogsz neki. Eszembe se jutott volna elpusztítani azt amit ketten hoztunk össze. Ami kettőnkből van. De te simán eldobod magadtól.. Rád sem ismerek.- fordultam el majd az emeltre mentem, ő pedig egy óiási ajtó csapás után elhagyta a házat. Fogtam a legnagyobb bőröndöm és mindenféle ruhámat kezdtem el beldobálni. Már beköltöztem hozzá, így mindenem itt volt de nem érdekelt. Csak a legfontosabbakat pakoltam be, ami tudtam hogy kellhet. Miután ezzel kész lettem csomagomat bedobtam a kocsiba bezártam a házat és a kulcsot bedobtam a postaládába. Bementem a kávézóba, ahol a helyettesemmel megbeszéltem hogy fontos elutaznom, így nyílván most ő a főnök és csak akkor keressen ha tényleg megoldhatatlan valami.

A repülőtéren, megvásároltam az első Monacoba tartó repülőre a jegyet majd miután letiltottam mindenhol Landot becsekkoltam és vártam az indulásra. Ha azt mondom csalódtam, keveset mondok. Számítottam arra, hogy megtudjuk majd beszélni de nem. Igazából valahol belül gondoltam hogy ez lesz a vége de így tudja majd, hogy miről maradt le..