Verseim Háborúja

Vihar végzete

Ásztasd el érzelmeid,
S majd a vihar elviszi
szerelmed

Tiporj esőcseppeket a
földbe, mi majd átkozottul
levisz majd a mélybe

Álljon és káprázzon
szemed tükrében egy tócsa,
ki gondolatban fejét hajtja búra

Dörrenjen minden rezdületed,
mi csak erődben menjen végbe

Felhők ráncai ketté törje majd a
helyet, ki majd rommá dőlti
az égi áldást, ki szabadít,
emellett

S újra és újra borítsd be
fénnyel az eget, s hagyd hogy
könnyítse meg lelkedet.

Mai üzenet nektek: Öleld át a természetet! Érezze hogy szereted és nem hagyod hogy elpusztuljon!!!!:)
❤️❤️