𝓓 𝓤 𝓜 𝓑 𝓛 𝓞 𝓥 𝓔 - 𝓛.𝓝. (𝓕𝓕) - [ BEFEJEZETT]

h u s z o n n e g y e d ik

Lando

Ég az arcom a kezétől, de jelenleg ez a legkevesebb amit érzek. Tönkre akart tenni, mindvégig ez volt a terve. Hogy tehette ezt velem?! Dühösen szálltam be az autómba és hagytam el lakásomat. Nem volt célom, hogy hova is menjek csak bolyongtam a városba. A düh ami bennem volt egyszerűen tombolt és nem tudom mégis mivel enyhíthetném. Nem akarok anyával beszélni se senkivel. Azt akarom, hogy kiderüljön ez csak egy rossz vicc és mikor hazamegyek ő ott fog várni és a konyhában fog tevékenykedni amit annyira imád. Majd összebújni, és megnézni a kedvenc sorozatunkat nézni. Minden egyes emlékünk pereg le a szemem előtt és nem tudok tisztán gondolkodni.

Egy baba?! Egy kicsi én?! Nyilván örültem volna ennek, úgy öt év múlva. De nem most amikor a karrierem közepén járok és teljesítenem kell a forma 1-ben is nagyon rossz időzítés ehhez.

Dühösen csapkodtam a kormány, szemeimből pedig patakokban folytak a könnyek de nem tudom miért sírok. Azért mert most biztos, hogy soha többet nem látom életem szerelmét és elveszítettem őket vagy azért mert ezzel keresztbe tett nekem és biztos hogy vége a karrieremnek. Remegve vettem kezembe a telefont, mikor leparkoltam a tisztáson ami a kedvenc helyünk volt. Sokat jártunk ide piknikezni.

- Landitooooooo.. Miújság haver?- kérdezte vidáman az egyetlen személy akivel most beszélni akarok.

- Carlos..-sírtam.- kurva nagy gáz van.- túrtam hajamba idegesen. Még midnig nem tudtam megnyugodni és nem tudtam eldönteni mi lenne a helyes.

- Mi? Mitörtént Lando? Oda utazzak? - kérdezte egyből és hallottam hogy valamit pakol

- Rory terhes. Terhes tőlem.- suttogtam, amit egy nagy csend fogadott.

- Azonnal megyek. De te hogy reagáltál vagy miért sírsz? Lando, ne kelljen már mindent harapófogóval kiszedni belőled az Isten szerelmére. - dühöngött

- Összevesztünk, nagyon csúnyán. Azt mondtam neki, hogy mi erre nem állunk készen mert gyerekek vagyunk még. Mégis mit kezdenék huszonegy évesen egy gyerekkel?! Elég azért aggódnom, hogy hozzá hazatérjek nem hogy a gyerekemhez. És a karrierem. Ez a legjobb évem a Forma 1-ben. Ennél csak többet fognak elvárni tőlem. Én nem tudom mit akarok. Azt akarom, hogy úgy legyen minden mint ez előtt..- Beszéltem idegesen

- Hol van Rory? - kérdezte nyugodtan, mire megrántottam a vállam.

- Valószínűleg most pakolja a cuccát. Azt modta felejtsem el örökre és soha többet nem fogom látni se őt se a gyerekem. Azt se tudom mit tegyek Carlos, én őt akarom. De nem akarok még gyereket. Most nem.

- te teljesen hülye vagy Amigo. Az a lány bármit feladna érted. Bármit Lando. Te pedig ilyen hülyeség miatt hagytad elmenni. Lehet tényleg fiatalok vagytok még, de egy gyerek nincs korhoz kötve. Ez ugyan úgy a te felelősséged is volt és ha már megcsináltad mellette a helyed. Támogatnod kellett volna, és ott van a családod akik kézzel lábbal akármivel segítettek volna nektek. Ezt most nagyon elbasztad Lando. Nem szörnyű dolog apának lenni. Figyelj, most nem rám van szükséged. Hívd fel anyukád vagy menj haza egy kis időre és beszéljetek erről. Szellőztesd ki a fejed és gondolkozz el dolgokon. Ideje felnőnöd ha a helyzet ezt kívánja Lando. Nem tudok mit mondani erre, mert egy gyerek sosem átok hanem áldás. Valószínű azért történt ez így mert megtudtok vele ketten is küzdeni. Azt pedig ne felejtsd el, hogy egy gyerekhez két ember kell. Rory nem egyedül hozta össze, úgy hogy vállald a felelősséget. - miután befejezte a szónoklatot egyáltalán nem lettem nyugodtabb, így letettük a telefont. Két óra múlva haza mentem ahol a postaládában volt a kulcs, amit neki adtam. Így már gondoltam, hogy elment.