𝓓 𝓤 𝓜 𝓑 𝓛 𝓞 𝓥 𝓔 - 𝓛.𝓝. (𝓕𝓕) - [ BEFEJEZETT]

h u s z o n ö t öd i k

Aurora

Másnap mikor bekapcsoltam a telefont, szinte felrobbant az értesítésektől. Nemfogadott hívások tömkelege, üzenetekkel vegyítve.

Cisca
Istenem milyen gyönyörűek vagytok! Kérlek Rory, áruld el hol vagy. Segíteni szeretnék, és melletted lenni. Nagyon nehéz lesz az elején egyedül. Annyira hiányzol nekünk, és neki is... Kérlek gondold át, és jelentkezz. Nagyon szeretünk titeket! ❤️

Daniel
Ennyit ettél nyolc hónap alatt? 🤰🏽Görögdinnyét növesztettél a Hasadba???🍉Alig várom a végeredményt.😍Bár még haragszom, amiért nem kerestél de nagyon szeretlek és szeretnélek minél előbb látni téged. Hiányzol Ro.❤️

Barom. Istenem de idióta.

Kelly
Szépen növögettek babám!🥺Eszméletlenül örülök ennek a képnek, és hogy adtál valami infót magadról. Remélem tudod, hogy nem haragszik rád senki és nagyon hiányzol nekünk. Jó lenne találkozni. Bármi van nyugodtan keress meg, Szeretlek Rory!❤️

Elég volt ezt a három üzenet máris mosolyogva keltem fel. Hiába van itt nekem Rosie, ő még sem a babám nagymamája. Átkell gondolnom azt hogy kit helyezek előtérbe. A babámat, vagy pedig a büszkeségem. Szükségem lesz segítségre aki 0-24-ben mellettem tud lenni, és erre nem kérhetem meg az idős hölgyet a szomszédból. Ezt még át kell gondolnom.

- Jó reggelt! - mosolyogtam át az erkélyemről a szomszédba.

- Szia, kedveském. Elküldted a fotót? - kérdezte izgatottan, mire bólintottam

- igen, és azt hiszem nem volt rossz döntés. Hiányoznak a barátaim és a leendő nagymamának is meg kell adnom a lehetőséget hogy kivehesse a részét ebből. Édesanyám biztos nem örülne, ha nem így tenném. Hiszen biztos vagyok benne, hogy most fentről bosszankodik hogy nem lehet velem.- mosolyodtam el, majd hirtelen kisütött a nap amit egy jelnek vettem.

- tehát azt mondod, felfogod hívni Ciscát? - érdeklődte, mire bólintottam

- megfontolom, de először a legjobb barátaimmal szeretnék beszélni..-mosolyogtam, mire megértően bólintott

- Ma délután elmegyünk sétálni ne feledd!!.- kiabált még utánam, mire csak a hüvelykujjam mutattam fel.

Egy finom reggeli után kezembe vettem a telefont és letelepedtem a nappaliba. Elidőztem egy picit a név felett, majd remegve nyomtam rá pár csörgés után pedig már magam előtt láthattam az Ausztrál barátomat.

- Szia Dani.- mosolyodtam el, könnyes szemmel

- Édes Istenem Aurora! Nem hiszem el, hogy végre látlak.-ő is bekönnyezett, ennyire hiányolt volna tényleg?! - hogy vagy ? Mesélj? Hogy van a kis hercegnő? - kérdezte mire elnevettem magam.

- Még nem tudni hogy hercegnő e.- forgattam meg szemem.- egyébként megvagyunk. Megvisel a terhesség de bírom. Jó környezetbe kerültem. Hiányoztok nagyon de most élvezem, hogy nem tudja hol vagyok. Bár nem mintha érdeklődne.- nevettem fel kínosan, mire elhúzta a száját.

- Keres téged..- beszélt halkan, mire torkomon akadt a levegő. - már nem úgy gondolja a dolgokat. Hidd el kapott pár alapos fejmosást és a hónapok után amit nélküled töltött rájött arra, hogy mit veszített.- fúrta tekintetét enyémbe, mire elpityeredtem.

- Jaj Dani, annyira szeretem és annyira hiányzik. Én próbáltam, próbáltam túllépni és elfelejteni. De így hogy a csöppség a szívem alatt az övé is kikészít. Még mindig annyira szeretem.- nem hittem el amiket mondok. Tudtam hogy ez a nyolc hónap nélküle nagyon megviselt, és bármennyire akartam nem tudtam elfelejteni.