Hanahaki

- Sakura – kiáltottam amint a csap felett görnyedő lányhoz léptem – Mi történt? Jól vagy? – tettem fel az idióta kérdést

- Naruto – szólt erőtlenül a rózsaszín – semmi baj, csak romlott volt a kaja a menzán – nyögte ki majd egy újabb sort öklendezett a csap felett

Odaugrottam, és megfogtam a haját miközben lassan simogattam a hátát. Még szerencse, hogy nem a suliban eszek, hisz ezek a furcsa esetek egyre gyakoribbak mostanság.

- Mond csak Sakura-chan, jön érted valaki a suliba, vagy hazakísérjelek?

- Kedves vagy Naru... - itt egy újabb adag ebéd talált magának utat a csap felé – jesszus, mit élhetsz át, ha előjön nálad a hanahaki. Most már kezdem kapizsgálni, hogy milyen lehet. Egyébként nem kell hazakísérni, Sai épp most Tsunade samanak jelenti, hogy rosszul lettem és hazavisz.

Bólintottam, ám a gondolataim máshol jártak. Igen, egy furcsa hanahaki nevű betegségem van. Nagyon ritka, és csak azoknál jelentkezik, akik reménytelen szerelmet táplálnak valaki iránt. Igazából elég durva. Virágszirmokat és vért köhögsz fel, de szerencsére belehalni nem lehet, viszont gyógyír sincs ellene. Az egyetlen mód az elmulasztásra, ha viszonozzák a szerelmed. Senki nem tudja, hogy beteg vagyok, csak Sakura. Ő is csak véletlenül egyszer rajtakapott még fél éve. És hogy nálam ki okozza ezt a rettenetet? Ki más, ha nem a lányok kedvence, a mindig hideg, eszelősen jóképű Uchiha Sasuke? Esélyem nincs nála, hisz tutira nem meleg.

Gondolataimból Sai zökkentett ki. Sakuráért jött.

- Köszi, hogy vigyáztál rá Naruto.

- Ugyan semmiség.

- Hé Naru – nézett vissza a rózsaszín – mond el neki – kacsintott majd távozott barátjával

Mosolyogva ráztam a fejem. Hogy én elmondjam? Az ki van zárva, nevettem magamban és elindultam a tablókkal díszített folyosón. Elvégre a legjobb barátomról beszélünk. Már az is nagy szó, ha valaki barátjának nevezheti az Uchihát. Nem akarom ezt elcseszni.

- A rohadt életbe, úgy sincs semmi esélyem - morogtam

Célba vettem egy mosdót, amit soha nem használ senki. Most meg úgyis csak páran vagyunk már a suliban, szóval biztos üres lesz. Itt szoktam gondolkozni, na meg, ha előjön a hanahaki akkor ide bújok el. Ahogy közeledtem a helységhez meghallottam valamit, ami sajnos túl ismerős volt. Ennyire rossz a menzás kaja? Nem, ez valami más. Ez fuldokló köhögés, ami néha öklendezésbe csapott át. Fordult egyet velem a folyosó. Ezek a hanahaki csalhatatlan hangjai. Futottam, hogy az áldozat segítségére siessek, ám amikor benyitottam a vér is megfagyott az ereimben. A beteg nem volt más, mint Sasuke. Soha nem gondoltam volna, hogy valakit reménytelenül szeret. Ez viszont most mindegy, segítenem kell. Van nálam mindig nyugtató injekció, ami pont erre a betegségre lett kifejlesztve. Nem ér sokat, de legalább hamarabb abbamarad a köhögés. Odaugrottam a fekete mögé, és a karjába szúrtam. Nagyon meglepődött, nem is vette észre, hogy bejöttem. Nem hagytam megszólalni, csak bólintottam neki, hogy nyugodjon meg, minden rendben lesz. Ezután simogatni kezdtem a hátát. Két percen belül alább is hagyott a dolog, és már csak picit köhögött. Elérkezettnek láttam az alkalmat egy nagyon indiszkrét kérdéshez. Fúrta az oldalamat a kíváncsiság, elvégre talán van most egy halvány esélyem.

- Ki az? – kérdeztem tőle

Kikerekedtek a szemei és össze-vissza nyökögött, látszott, hogy fél, de lassan megszólalt

- Sakura – nyögte ki, ám amint ez a szó elhagyta a száját rögtön öklendezni kezdett, durvábban, mint ezelőtt

Nos, igen, ez a hanahaki egyik borzasztó tulajdonsága. Nem tudsz hazudni a személy kilétéről. Ha pedig megteszed, akkor a köhögés csak rosszabb lesz, amíg ki nem mondod a nevet. Persze ezt a kis bökkenőt csak az tudja, aki maga is beteg.