Lehet hogy más

13. fejezet

- Kiara... - bögdösi valaki a hátamat.
- Kiara kelj már fel! - lökdös mostmár agresszívebben.
- Hagyál! Fáradt vagyok! - mondom és még jobban össze kucorodom.
- Nem érdekel, el kell mesélnek mindent a tegnap estéről! - mondja a női hang, vagyis Roxanne.
- Nem várhatna még egy kicsit? - kérdem fáradtan.
- Nem! - mondja Roxanne
- De még aludni akaroook... - nyújtózkodom oldalon fekve majd ismét vissza kucorodom.
- Mondtam hogy nem akar majd fölkelni... - szólal meg Ronny
Na erre rögtön kinyílik a csipám. Azonnal felkelek és körbe nézek. Fáj a nyakam, asszem elaludtam.
- Szóval miért aludtál itt?! - néz a szemembe túl közel Roxanne mire egy kicsit hátrébb húzódom. Ronny ott fekszik a helyén lerakott felyel és minket figyel. Megnyújtózok.
- Kiara fogsz egyáltalán válaszolni? - kérdi Roxanne
- Igen csak nyugodjál le egy kicsit oké? Most keltettél fel, nem vagyok egy rózsás kedvemben... - mondom - egyébként nem történt túl sok minden... Csak olyat csináltam amit nem lett volna szabad ezért ez volt a büntim hogy este nem aludhattam fenn.
- És mit csináltál hogy ilyen hidegben egyedül itt kellett aludnod? - kérdi aggódva.
- Nem volt egyedül! - hallom a hátam mögül Ronny hangját.
- Nem oszt nem szoroz - válaszol Roxanne különösen bagabiztosan. Mire elmosolyodok.
- Na? Hogy hogy már nem félsz tőle? - kérdem
- Igen is félek csak jól álcázom - mosolyog vissza - és te? Nem félsz tőle?
- Na ezt a kérdést már én is feltettem magamban egy párszor. - hallom hogy felül Ronny mögöttem.
- Nem mondanám hogy félnék tőle... De nem is bízom meg benne. - mikor kimondom az utolsó mondatot elkezd direkt krákogni/köhögni mögöttem a fiú mire Roxanne furcsálva rá néz.
- Bocs csak a por khmm khmm - hazudja.
- Jó mindegy, amúgy nem válaszoltál a kérdésemre Kiara - néz rám újra
- hmm? Jaaa noss felelőtlen voltam ennyi. - próbálom lezárni a témát
- Hogy mi?! Csak azért mert felelőtlen voltál itt kellett aludnod a hidegben?! - háborodik fel a legjobb barátnőm.
- Én is ugyan ezt mondtam... - mondja hanyagul mögöttem a fekete farkas.
- Hát ez van, ami megtörtént az megtörtént... - mondom
- És pontosan mi is történt?! - kérdi Ronny.
Pontosan tudom mire gondol. Nem tudja hogy miért menekültem Gerox elől, ezt akarja megtudni.
- Roxanne egy kicsit ki mennél kérlek. - kérem meg a lányt ő pedig bólint majd kimegy. Hála az égnek hogy nem kérdezte meg hogy miért.
- Szóval röviden annyi hogy Gerox egy álszent undorító dög aki minden jött ment lánynak csapja a szelet - mondom mérgesek de nem Ronny-ra vagyok dühös hanem Gerox-ra.
- Szóval féltékeny lettél? - kérdi kíváncsi arccal de mintha egy vissza folytott düh is lenne benne.
- Nem. Már az elején se tetszett a jó fiús színészkedése nem hogy még így... - forgatom a szemem - se külsőleg se belsőleg nem volt szimpi, és most pedig utálom is...
Mintha megkönnyebbülne Ronny kifúja a levegőt.
- Akkor miért nem hagytad hogy megöljem? - kérdi
- Azért mert tudom hogy vissza fogja kapni amit megérdemel és látni akarom... - pillantok el jobbra
- Oooo szóval szívesen néznéd a szenvedését... Oké így már értem. - Mosolyodik el.
Bólintok egyet majd kimegyek.
A friss szellő olyan jól esik hogy el sem tudom mondani. A madarak csivitelnek, látszik hogy itt bizony van élet. Rose odajön hozzám és elmondja hogy Ghost nem akart felkelteni, de ha majd vissza ér a vadászatból akkor szeretne váltani velem pár szót. Illedelmesen megköszönöm hogy Rose szólt nekem erről aztán oda megyek a barátaimhoz akik épp az edző fiúkat figyelik akiket épp Brien képez. Egész ügyesek, mondjuk nálam mindenki ügyesebb, de még sem vagyok omega, vagy legalábbis nem úgy bánnak velem. Mondjuk ez lehet csak azért van mert azt kapom amit adok. Clover-ék mosolyogva ecsetelik hogy melyik fiú miben ügyesebb és hogy ki a legizmosabb. Én is néha néha bele szállok egy két vitába győzelmet aratva de igazából nem nagyon érdekelnek ők. Kicsi korom óta ismerem őket és amúgy is már elfogadtam hogy örök szingliségre vagyok ítélve. De ha még is választanom kéne akkor inkább ismerkednék meg egy új fiúval mint hogy olyanokkal kezdjek kapcsolatot teremteni akik a saját falkámba tartoznak. Például ott van Ronny, ja csak vele az a baj hogy még akar ölni, és fő ellenségeknek kéne lennünk de valahogy én ezt az érzetet nem érzem. Mondjuk nem is szeretem. Vagy legalábbis nem fogom ilyen korán kimondani, vagy eldönteni. Még is miért tetszene meg pont maga a halál? Ja persze.... tipikus Kiara. Míg mások már kinőttek ebből, hogy a ,,sose tudom megszerezni azt a srácot" - ha szeretnek, addig én még mindig nem nőttem ki. Viszont legalább már nem mondom el senkinek az érzéseimet hanem inkább azt mondom hogy megvagyok egyedül.
Egyszer csak Roxanne kirángat a tömeg közül és elkezdi ecsetelni hogy mi történt a Blaidd-el tartott randiján. Örömmel hallgatom hogy jól sikerült és hogy össze is jöttek. Nagyon látszik rajta hogy sokáig vissza kellett tartania hogy ne mondja el másnak. Aztán rá kérdez hogy mi van velem és Gerox-al.
- Vége. Már mint el sem kezdődött de az biztos hogy soha többet nem akarom látni - mondom határozottan.
- Miért? Mit csinált? - kérdi csodálkozva
- Maradjunk annyiban hogy elintézte hogy megutáljam
- Ohh értem... És... Mi van veled és Ronny-val? - teszi fel a kérdést félinken, halkan.
- Mi lenne? - kérdem csodálkozva
- Hát nem is tudom... Csak olyan furán nézett rád... - toporog és nézi a földet.
- Jaaaj ugyan már... Ő mindig így néz... - lököm meg a vállát hogy enyhíthessem a kínos érzését.
Láthatóan sikerül is mert rám mosolyog.
- Hát oké - mondja vigyorogva majd vissza megy a lányokhoz.
Tényleg furán nézett volna rám Ronny? Ugyan már... Mindig másmilyen a hangulata, minden nap. Biztos ma ilyen napja van. Vissza megyek én is a lányok hoz hogy eltereljem a gondolataimat. Nem sokkal késöbb megérkeznek Ghost-ék egy szarvassal. Azonnal nekilát mindenki enni. Már mennék csenni egy darab húst Ronny-nak mikor eszembe jut hogy Ghost azt mondta hogy ma ne adják neki.
Egy kis idővel késöbb mindenki jóllakottan tér pihenni kivéve persze engem és Ghost-ot. Ő oda jön hozzám és le ül mellém én pedig figyelem hogy mit fog mondani.
- Tudod valójában ez hogy együtt legyetek Gerox-al nem is béke gyanánt lett kitalálva. Már régóta jóban vagyok a vörös farkasokkal hisz Rose onnan származik. Már sokszor volt hogy a két falkában egy lány és egy fiú egymásba szerettek, és ez ellen nem is volt semmi kifogásunk a vezérükkel. Igazából azért akartuk hogy ti össze jöjjetek hogy fennmaradhasson a fajtád, de már tudom hogy ez reménytelen. Nem csak Gerox miatt. Nem kellett sok idő hogy rá jöjjek te nem szereted a kölyköket és nem is szeretnél. Én megértelek Kiara... Nem fogok rád erőltetni semmit. De annyit elmondok hogy arra még soha nem volt példa hogy egy fekete farkassal egy fehér vagy szürke vagy akár vörös farkas össze jöjjön. És tudod Ronny viselkedése nagyon meglep engem. Nem bánt téged, sőt, megment, segít, a te pártodat foglya, de még  aggódik is érted... Ez számomra felettébb furcsa és egyben bevallom őszintén kezdek is félni. Vagy el akar csábítani aztán megölni, vagy el akar csábítani a fekete farkasok oldalára, vagy csak egyszerűen beléd esett. Minden esetre kérlek gondolkodj helyesen. - fejezi be mondandóját majd még se várva a válaszomat elmegy, be a barlangba Rose-hoz és a többiekhez.
Ez most nagyon meglepett. Már mint a vége. Nem tudom elhinni hogy ez igaz lenne. Tuti Ronny csak trükközik és nem a harmadik variáció igaz rá, mi szerint valóban szerelmes lenne belém. Azt hiszem azt mondom hogy hiszem ha látom! Vagy hallom, lehet ha kimondja úgy jobban meggyőzne.
Gondolat menetemből 3 idióta zökkent ki akikről messziről érezni hogy romlott gyümölcsöt ettek. Igen mi farkasok nem csak húst eszünk. Na és a romlott gyümölcs különös hatással van ránk mert attól mindig zizis gondolataink lesznek és csupa hülyeséget csinálunk. Valakire úgy hat hogy elmond mindent ami a lelkét nyomja, valakire úgy hogy sokkal jobban nyomulóssá válik, valakire pedig úgy hogy haraggal mutatkozik és minden feldühítí. Jelen esetben ez a három jó madár az a kategória amelyik minden baromságot csinál. Szerencsére nem szólnak hozzám, csupán elmennek mellettem. Viszont a szemem sarkából látom hogy Ronny-hoz botorkálnak le.
Persze hogy nincs egy nyugis napom se... És mindig nekem kell kihúzni a pácból azt aki Ronny-val szívózik... Na mindegy is, gyorsan utánuk megyek.
- Fiúk! Azonnal mennyetek ki innen! - kiabálok utánuk már lent a barlangban.
- Ugyan már... Csak szórakozni jöttünk kislány... - hajol hozzám Jack nehezen forgó nyelvvel és büdös szájjal.
- Nem mondom kétszer... Nagyon megbánjátok ha nem mentek ki innen! - mondom nekik mire kinevetnek.
- Ugyan Kiara, még is mit tudnál csinálni velünk ha nem megyünk ki? - kérdi ismét Jack részegen
- Ő semmit... - szólal meg a háttérben az árnyéklakó (Ronny)
- Te csak fogd be oké? Nem hozzád beszéltem te korcs, hanem a lányhoz! - néz hátra Jack majd vissza rám.
Látom hogy Ronny szeme valósággal lángol a dühtől. Már azt is mondhatnám hogy ragyog de biztos csak kárpázik a szemem.
- Najóó... Elég éhez most végképp nincs semmi kedvem nyomás kifelé... - mondom és lassan kilökdösöm a fiúkat.
Nem igazán nehéz mert alig állnak a lábukon így nem nagyon tudnak ellenállni.
- Na menjetek fel aludni, biztos fáradtak vagytok! - utasítom őket már kint.
- Nekem te ne parancsolgass te kiss... - a mondandóját nem tudja befejezni Jack mert elkezd hányni egy bokorba. Majd a másik kettő is követi példáját. Én gyorsan eliszkolok mielött én is elkezdek hányni az undortól. Persze a lenti barlangba megyek, hisz hova máshova mennék? (#szarkazmus xd)
- Nyugi? - kérdem kételkedve Ronny-tól röviden azt hogy lenyugodott e vagy még mindig marcangolós hangulatban van.
- jah, kb... - fordítja el a fejét tőlem de még látom hogy a szeme valóban ragyog a sötétben.
- A szemed... - lépek egy lépést felé - ragyog...
- jah... Ne is vegyél róla tudomást, már születésem óta ilyen. Néha elkezd ragyogni - mondja nekem háttal.
- Hát oké, akkor nem is kérdezem meg hogy miért ragyog...
- Jól teszed
- Viszont azt elmondom hogy rohadt menő... - mondom őszintén.
Mintha felfigyelne rám a lehajtott füleit felállítja és felém fordítja majd a fejével is felém fordul.
- Most gúnyolódsz velem? - kérdi
- Nem. Komolyan mondom. Szerintem menő az ilyen szem... - A második mondatnál elnézek jobbra hogy ne kelljen rá néznem. Biztos lesüt rólam hogy mennyire zavarban vagyok.
- Hát akkor kössz. - enyhül meg az arca majd ismét hátat fordít nekem és lefekszik.
Én csak ott állok némán. Nem tudom mit csináljak. Ez olyan kínos... Pár perc után egy nagyot sóhajtott majd kimegyek és elindulok fel hátha tudok valamit pihenni így délután.
Persze amint lefekszem eszembe jut hogy épp az elöbb dicsértem meg a szemeit. Még is mi a franc van velem?! Így hamar le fogok bukni, és ez felér egy bókkal is akár. Hogy lehetek ennyire hülye?!
Hosszas fetrengés és kínlódás után csak sikerül elaludnom.