The game of saddness| Befejezett

Ennyi volt

2 napja vagyok Zsombornál. Azóta minden cuccom elhoztam Atitól. Ma lesz az a nap amikor szakítunk. Zsombor legalább is ezt mondta hogy ne húzzam az időt mert nem egy rétes tészta. Tehát szakítás. De előtte. Hogy mi a büdös faszt csináltam 2 napig Zsombornál? Hát lelket öntött belém. És össze kovácsolodtunk. Igazi fiú-lány barátság alakult ki köztünk. Több dolog nem.
Tehát szakítás. Reggel 10 órát beszéltünk meg Atival.
Én 2 percet késtem, hiszen a csodákra várni kell. Face to face-be közöltem vele, hogy ez nem mehet így tovább. Szakítunk. Ati emiatt Zsombort okolta. De nem ő a hibás. Hanem Ati. Mindenki elismerte. Hiába mondta vagy százszor, hogy jóvá teszi innentől nem érdekel. Kész lezártam. 10 perc múlva megint Zsombornál voltam és sírtam. Ő pedig kedvesen átölelt és hallgatott. Próbált feldobni, de nem sok sikerrel. Azt mondta nyugodtan lehetek nála ameddig csak akarok. Emiatt nagyon hálás vagyok neki.
*2 hét múlva*
-Zsombi képzeld találtam eladó házat a kerületben. Elköltözök.
-Zsófiiii. Ne mááár. Létszi maradj velem.
-De miért?
-Mert szeretlek. És nem csak barátként.
-De Zsombi. Nem akarok teher lenni a váladon.
-Tudom. De én szeretlek.
Megcsókoltam. Nem tudtam miért. 2 hete szakítottam Atival. Azóta valami fura kötődésem lett Zsombihoz.
Zsombor visszacsókolt. Ez jó jel. Nem tudom mennyi ideig álltunk ott, és csókoloztunk de azt akartam, hogy ne érjen véget.
-Zsófi. Biztos akarsz költözni?
-Nem.
*4 hét múlva*
1 hónapja Zsomborral járok. Sokkal jobb ez a kapcsolat mint ami Ati és köztem volt.

*író*: Tehát. Én ezt a történetet szeretném lezárni. Nem volt kreativitásom folytatni. Meg nem is élveztem írni. Ezért én többet nem fogom ezt folytatni. Szeretném megköszönni azt amit e könyv írása alatt tapasztaltam. Imádtam írni. De részemről a sztorit lezártnak tekintem.  Nehéz lesz a karaktereket elengedni de tudom, hogy nincs más megoldás.