𝓓 𝓤 𝓜 𝓑 𝓛 𝓞 𝓥 𝓔 - 𝓛.𝓝. (𝓕𝓕) - [ BEFEJEZETT]

h u s z o n h e t e d i k

Aurora

Reggel kicsit izgatottan keltem, mint egy tinilány aki élete első randijára készül. Rosie szokásos rosszul létemet követően jött át, és főzött teát nekem. Amiután pedig ezt elkortyoltam, elindultunk a piacra.Közben pedig megreggeliztünk egy igen csak aranyos kis kávézóban, ahol egy idő után felismertem egy bizonyos hajkoronát.

- Cisca? - kérdeztem, mire a középkorú nő felém fordult majd szájaelé kapta a kezét.

- Rory? Oh, istenem úgy örülök hogy látlak. - ölelt magához már amennyire a pocakom engedte, kicsit eltolt magától hogy a szemembe tudjon nézni.- ragyogsz kedveském.- pityeredett el..- köszönöm..

- Ugyan én köszönöm.Nem gondolkodtam rendesen az elmúlt pár hónapban.- mosolyodtam el miközben könnyeimet törölgettem. - Gyere szeretnélek bemutatni valakinek. - fogtam meg karját, majd az asztalunkhoz húztam ahol az idős hölgy árt rám, mosolyogva

- Cisca ő Rosalinda Dvorak, anyám helyett anyám volt ebben a nyolc hónapban. Rosie ő pedig Cisca a babám nagymamája.- mosolyogtam, majd hagytam hogy ismerkedjenek egymással. Mint kiderült Cisca és Lando együtt érkeztek ide annak érdekében hogy felvegyék velem a kapcsolatot.Most pedig csak reggeliért ugrott le, így miután egy órát is elbeszélgettünk én és a baa pedig már megéheztünk így jobbnak láttuk ha indulunk mindannyian..

§§§§

Ha azt mondom izgultam, akkor keveset mondok. Egész álló nap szervezkedtem, a hajót kibéreltem amin nyaraltunk és elintéztem hogy egy csodás vacsorában legyen részünk.aromi ideges voltam, és eztanya is tetézte mikor beszámolt arról,hogy találkozott vele és teljesen boldog a lány és csodálatos kismama. Félek, hogy a tervem nem fog jól elsülni. Háromnegyed öt tájékán búcsúztam el anyától és indultam el a kikötőbe a hajóhoz. Mire odaértem már minden készen volt, csak ránk vártak. Felvettem a csokor virágot, majd visszasétáltam a kikötő elejébe. Csak egy fehér inget viseltem, fekete rövidnadrággal és egy cipővel mégsem akartam úgy kinézni mint egy szakadár, ha már életem nőjét próbálom visszaszerezni.

Nem kellett sokat várnom, egy idős hölgy kíséretében érkezett majd mikor megláttak nagyot ölelkezve búcsúztak el. Nem hittem a szememnek, hogy nyolc hónap után tényleg itt áll előttem, kisbabánkkal a szíve alatt. Megkönnyeztem már azt is ahogy felém sétál, szégyenlős mosolyal az arcán. Egyszerűen nem hittem el, a fehér ruha amit viselt úgy tapadt a testére mintha ráöntötték volna, ezzel gyönyörűen kiemelve méretes pocakját. Újra szerelmes lettem. Mint minden egyesnap. Most is szerelmbe estem.

- Szia Lando.- nézett rám félénken, én pedig nem bírtam tovább elsírtam magam. Egyszerűen nem hittem el, tényleg boldog vége lehet?! - hé, ne sírj.- simított végig a karomon

- Annyira jó látni téged, annyira hiányoztál.- töröltem meg szemeim, mire most ő könnyezett be.Vékony karjait nyakam köré fonva ölelt magához. Kezeimmel derákát öleltem fejemet pedig hajába fúrtam. Olyan jó volt érezni a kellemes illatát. Szokásos barackos samponja, és a vaniliás bőre. Hasamnál éreztem valami furcsát, mire ijedten kaptam rá a tekintetem.

- Nekünk is hiányoztál. - simította hasára a kezét, majd felkuncogott. Megfogta a kezem és egy pontra helyezte, ahol egy apró rúgást éreztem. Ez pedig megint csak könnyeket csalt elő belőlem.

Összekelett szednem magam, mert még előttem az este és azt véghez kell vinnem valahogy. Ha törik ha szakad.

-Gyere, remélem éhes vagy.- mosolyogtam rá, mire bólintott. - Ezt neked hoztam.- nyújtottam át a csokrot amit halkan köszönt meg. - és milyen itt élni?