Elhallgatott múlt Szjg ff.

Titkok A Lány Mosdóban

Előző rész tartalmából:
- Renáta magyarázd meg ezt az egészet! Most mi van? - kérte Kinga miután megállapította, hogy senki nincs a mosdóban.
- Elmondok mindent. - kezdtem a mesélést. - Az egész úgy kezdődött........

- Az egész úgy kezdődött, hogy hetedikben rám nyomult egy srác, Hunor. Nekem egyáltalán nem tetszett, de Szamantának igen. Akkoriban még jóban voltunk. Aztán ez a srác megbukott és következő évben a mi osztályunkba járt. - elég nehéz volt vissza gondolnom a múlt fájdalmas emlékeire, de amint mondtam: nekik mindent elmagyrázok, mindent, ha kérdezik. - Pár hétig minden úgy volt, ahogy addig. Hunor nyomult, én lekoptattam, Szamanta nyomult Hunorra, ő pedig Szamantát koptatta le. És ez az ördögi kör volt hármunk közt. Egyik nap, emlékszem péntek volt, Szamanta elkezdet velem ordibálni, hogy én végig együtt voltam Hunorral. Persze nem voltam vele. Akkor még nem. - suttogtam. - Aznap sírva indultam haza. Hunor utánam jött megvigasztalt és amikor a kapunkba értünk elköszönés ként megcsókolt. Érzelmileg nem voltam rendben és ezt kihasználta. Nem húzódtam el, sőt viszonoztam a csókját. Ez volt a lehető legnagyobb hiba amit az életemben elkövettem. - a lányok csendben hallgattak engem miközben már mind a földön ültünk. - Egész hétvégén ostoroztam magam, hogy, hogy lehettem ilyen hülye. Átverem, reményt adok neki és áltatom azzal, hogy én is érzek iránta valamit, pedig nem. Hétfőn direkt megkértem aput, hogy hagy menjek egyedül a suliba. Hunor a kapunkban várt. Elmondtam neki mindent a suli felé, hogy az egész egy félreértés, nem érzek iránta semmit. Azt hittem elfogadja és tovább léphetünk rajta és lehetünk barátok. Óh, én naiv. Megfenyegetett, hogy ha szakítok vele szétkürtöli a suliban, hogy ÚGY együtt voltunk. Ezt nem akartam így, úgymond behodoltam neki. Úgy gondoltam majd megunja és rájönn hogy én egy tök unalmas csaj vagyok. Ja, ismét csak naiv voltam. - vettem egy nagy levegőt és belekezdtem a legnehezebb részbe. - Olyan két hónap múlva úgy gondolta ez mért ne legyen igaz. És megtette. Persze én nem akartam, ezért szerintem elmondható annak, hogy megerőszakolt. - suttogtam fájdalmasan az utolsó szavakat.
- Ez borzalmas, Renáta. - nézet rám Kinga döbbenten.
- Igen, ez oan naon szomorú. - szipogta szomorúan Virág.
- Még nincs vége. - sóhajtottam egy hatalmas.
- Lehet még ennél is rosszabb? - tette fel a költői kérdést Kinga.
- Lehet. - suttogtam. - Ezt és azt, hogy a "kapcsolatunk" - rajzoltam a levegőbe idézőjeleket. - alatt végig megcsaltam idősebb, nem a mi sulinkba járó fiúkkal elmondta mindenkinek a suliban. Persze nem azt, hogy megerőszakolt, hanem, hogy még én kezdeményeztem, majd szakítottam vele. És azt is jól kitervelte, hogy nem a sulinkba jártak azok a fiúk mert akkor idővel rájöttek volna, hogy suliból senkivel nem voltam együtt. Se így, se úgy. Tehát kiutáltatott a suliból. Egy ember hallgatott meg és állt ki mellettem. Dominik. Vele azóta is nagyon és még annál is jobban, jóban vagyok. Ő lesz az aki, ha megtudja, hogy Szamanta itt van konkrétan hozzám költözik. De tényleg. - magyaráztam mert úgy tűnt viccnek vették. - Mert ő végig csinálta velem az ezek után következő időszakot. - tettem még hozzá szomorúan visszagondolva rá.
- És mire gondoltál akkor amikor azt mondtad, hogy megállította a visszafordíthatatlant? - kérdezte Kinga, és Virág is kérdőn nézett rám.
- Arra...... - kezdtem kicsit nehezen. - arra, hogy ő akadályozta meg, hogy..........azt, hogy öngyilkos legyek. - mondtam ki és tudtam Kinga most fog ordítani.
- MI VAN, RENÁTA!? EZT KOMOLYAN MONDOD!? Hogy......... Hogy gondolhattál ilyen hülyeségre? Mi lenne, ha nem ért volna időben oda? Ha már késő? Hmm? Mi lenne most velünk nélküled? - kérdezgetett teljesen kiakdva. De egy kérdésen kicsit nagyon meghatódtam. Mi lenne most velünk nélküled? Láttam, hogy Virág sír és Kinga is a könnyeit tartja vissza, ilyen nem sokszor fordul elő. Mármint, hogy Kingának a könnyeit kellene visszatartani. Én is megtöröltem a szemem és éppen kezdeni akartam a mondatom amikor.........amikor Máday berontot a WC - be.
- Maguk mért nincsenek órán!? - kérdezte kiabálva mire mind a hárman felpattantunk és már mentünk is a teremben.
- Na a lányok is megérkeztek végre. - jegyezte meg Gazdag mikor szinte szó szerint beestünk a terembe.
- Elnézést. - motyogtuk egyszerre. Mind leültünk a helyünkre majd Gazdag kezdte is az órát. Mikor kicsöngettek a fiúk kérdőn nézték ránk.
- Mit csináltatok ilyen sokáig? Eskü még Mádyt is hallottuk. - szólalt meg Ricsi.
- És Kingát nem? - kérdeztem, mert hát ő se volt a leghalkabb.
- De, de őt is. - bólogatott a raszta barátunk.
- Renáta kérem a válaszaim. Mi lenne? - hagyott kábé mindent figyelmen kívül Kinga mert őt még mindig az öngyilkossági kísérletem érdekelte.
- Ez sose fog kiderülni. - tártam szét a kezeim. - És ha lehet akkor azt a rész hagyjuk. - húztam a szám.
- De én nem tudom hagyni. Mi lett volna ha nincs Dominik? - kérdezte.
- Akkor? Nem ismernétek, de van, úgyhogy ezzel inkább ne foglalkozzunk. - kértem ismét.
- Ez annyira szomorú, Reni. - szipogta Virág.
- Mi? Mi szomorú? - kérdezte Ricsi.
- Az amit Renáta élt át. - válaszolta meg Kinga.
- Ééés, mit élt át Ren? - Ricsi érteni akarta a dolgokat, ahogy a többiek is.
- Naon szomorú dolgokat. - vágta rá Virág.
- Jó, de mik voltak azok? - kérdezte türelmetlenül Zsolti. Nekem pedig ekkor csippant a telóm. Megnéztem, bár tudtam Dominik írt. " Mizu, Rena?" Ennyi volt az üzenet. "Ó, semmi érdekes. Valószínűleg innen is kiutálnak, csak itt az oszt. társaim nem. Ott mizu?" Küldtem a választ.
- Hogy érted az, hogy kiutálnak? - kérdezte Kinga elolvasva az üzenetem.
- Pont úgy. - vágtam rá. "Szamanta a ti sulitokban?" Jött a kérdés Dominiktól
"Ja." Írtam választ. "Hozzád költözök. Nem nyitok vitát." Úgy tudtam.
- És tényleg. - egyenesedett fel Kinga a telómból.
- Zsolti, Dave még mindig meg akarjátok ismerni Dominikot? - kérdeztem, mert gofrizáskor még ezt mondták.
- Igen, de nem azt mondtad, hogy Ausztriában van? - kérdezet vissza Dave kisé értetlenül.
- Valami azt súgja már nem sokáig. - mondtam ki az első gondolatom.
- Ki az a Dominik? Most már nagyon érdekel. - tette hozzá Ricsi.
- A lakótársam. - motyogtam. - De viccet fére téve, általános suliból az egyetlen barátom.
- Akit befogsz nekem mutatni, hogy elmondhassam neki, hogy mikor milyen kóddal hívjon. - vágott a szavamba Kinga.
- Kellet nekem elmondanom. - morogtam.
- Egyébként mi ennek a Hunnor gyereknek a vezeték neve? - kérdezte Kinga a telefonját nyomkodva.
- Na azt már nem. Annyit nem tudok túlórázni, hogy kihozzalak a börtönből. - közöltem kicsit meggondolatlanul.
- Hogy mi? - nézet felém felvont szemöldökkel.
- Vagyis, hogy izé......... Basszus. - sziszegtem az utolsó szót.
- Renáta azt mondtad a szüleid mindet kifizetnek és küldenek kajára pénzt. - értetlenkedet drága barátnőm.
- Jaja, tényleg. - bólogattam a legmeggyőzőbben. (Van ilyen szó? - "író") De ahogy láttam Kinga nem hitt nekem.
- Renáta, ugye nem? - kérdezte összehúzott szemmel.
- Figyi, úgy érzem még is a másik dologról kéne beszélgetnünk. - próbáltam menteni a helyzetet. Nem nagyon sikerült.
- Na jó, érti ezt valaki? - szólalt fel Ricsi.
- Valószínűleg, Reni elszólása miatt Kinga rájött, hogy dolgozik valahol. Mármint Reni. - magyarázta Zsolti. - A többit én sem értem annyira.
- Tehát igaz. Mért nem szóltál? - kérdezte Kinga, de valahogy más volt.
- Mert tudtam, hogy akkor segíteni akarsz majd, esetleg szólsz a szüleidnek vagy az enyémeknek. Na és akkor mehetnék a kanadai leány képzőbe, tőletek messze. - valottam be. Bárcsak ilyen könnyen menne az is, hogy Corteznek belvaljam az érzéseim.
- Nem mész innen sehova. - vágta rá Kinga. - Amíg rajtam múlik nem. - húzta ki magát.
- Várj, Reni. Hol vannak a szüleid? - kérdezte hirtelen Cortez. Ja, ebből rá lehetett jönni, hogy nem itt.
- Kanadában. - válaszoltam felé fordulva.
- Akkor egyedül élsz? - kérdezte és mintha a szemében egy kicsi aggódást láttam volna. De lehet beképzeltem.
- Igen. Vagyis már nem sokáig. - ezt csak Kinga és Virág értette.
- Ezt, hogy érted? - kérdezte.
- Abból kiindulva, hogy egy üzenet váltás végén Dominiktól egy olyan válasz kapok, hogy: Hozzád költözök. Nem nyitok vitát. Nagyon úgy tűnik nem sokáig lakok már egyedül. - válaszoltam Cortez kérdésére, és már jött is Zsoltié.
- De nem azt mondtad, hogy csak barátok vagytok?
- De, azok is vagyunk. Csak Dominik túl aggódja a dolgokat néha. - mondtam csakhogy Kinga megszólalt.
- Vagy csak nem akarja, hogy újra megpróbáld kinyírni magad. - a beszólása után elindult a helyére. Láttam a srácoknak lenne kérdésük, de megszólalt a csengő és megérkezett Baranyai.

Hamarosan folytatás

Sziasztok! Itt is a következő rész. Remélem tetszett! Nekem meg ez tetszett meg, hogy: Hamarosan folytatás. Úgyhogy lehet így fogom írni a részeket. Nem baj? Az esetleges helyesírási hibákért elnézést kérek. Hamarosan hozom a kövi részt.
Addig is pusszancs és csoki: Rózaszál