14. fejezet

20 3 0
                                    

Arra kelek hogy a kölykök hangoskodnak, viháncolnak. Egy nagyot nyújtózkodom majd észre veszem hogy már csak én aludtam, mindenki már odakint van. Az ég már narancssárgába borult, megy le a nap. Azért ahhoz képest egész sokat aludtam. A barátaim lent nevetgélnek valamin, a két ribi meg a fiúkkal van. Ki hitte volna... Ilyenkor már mindenki csak úgymond szórakozik, nem kapunk semmilyen feladatot. Elindulok a patak felé hogy egy kicsit ihassak, és lemosom a nyakamon lévő sebet mert elkezdett gennyes lenni. Nem túl szép látványt nyújthat. Aztán eszembe jut hogy Ronny-nak ma még nem is adtam semmi vizet. Elindulok vissza felé és közben hallgatom a madarak csicsergését ahogy búcsúztatják a napot. Mikor vissza érek senki nem vesz észre. Ez is egy olyan dolog hogy sokszor meg is feletkeznek rólam de se baj nem hibáztatom őket ilyen hülyeségek miatt. Már rutinosan lesétálok lentre és elindulok a vödör irányába, de pont a cél elött elém lép Ronny.
- Csak vizet akarok hozni neked... - mondom
- Nem adtál választ a múltkor feltett kérdésemre...
- Kérdés? Milyen kérdés? - egy kis szünetet tartok - jaaa hogy az, hogy alkut ajánlottál fel... Noss nem áll az alkú bocsi. - kerülném ki de ismét elém áll.
- Akkor nem viheted el a vödröt...
- Akkor nem kapsz vizet - vonom meg a vállam.
Úgy tűnik hogy sikerült elérnem azt hogy hagyja hogy azt a hülye vödröt elvihessem de nem. Amint hajolnék le érte Ronny rám veti magát és a földre kényszerít.
- Szálj le rólam most! - próbálok felkelni, de lenntart az egyik mellső lábával ami a mellkasomon van.
- Te akartad hogy ez legyen... - mentegetőzik
- Nem! Én nem akartam, te akartad! - mondom és próbálok meglógni de nem hagyja így inkább úgy nézek ki mint a hátára fordult szarvasbogár ami össze vissza kapálózik.
- Van benne valami... de még se foglak elengedni olyan könnyen... - hajol le hozzám közelebb.
- Ez esetben, előre is bocsi... - mondom.
Értetlenül néz rám de aztán le esik neki a tantusz mert tökön rúgom. Erre elborul az oldalára behúzott farokkal össze gömbölyödve. Én azonnal felpattanok megfogom az állkapcsommal a vödröt és kisétálok mint aki jól végezte dolgát.
- Ez nagyon nem volt szép! - hallom ahogy utánam kiált.
Én szépen nyugottan elmegyek a patakhoz, megtöltöm, és vissza megyek. Látom hogy már össze szedte magát és már nem fekszik a földön, hanem a lehető legközelebb áll hozzám, a lánca pedig ki van feszülve.
- Ezt még vissza kapod Kira... - fenyeget
Erre egy kicsit meghökkenek. Kira? Még soha senki nem hívott így. Már mint soha nem is becéztek.
Én csak rá mosolygok és oda tolom neki az innivalóját.
- Noss te vagy az egyetlen aki kihozza belőlem ezt az énemet... - Nézek fel rá.
- Mármint a bátor de idegesítőt, aki sook meggondolatlan dolgot csinál? - kérdi ravasz mosollyal.
- Yep
- És azt aki megbízik egy fekete farkasban aki épp a torkát harapja?
- Na áljunk csak még egy pillanatra... Én nem bízom benned oké?!
- Persze... Én meg nem komálom a búrádat... - forgatja a szemét majd az arca átvált ilyedté.
- Hogy...
- Inkább felejtsd el amit mondtam... - vág a szavamba
- Oké... Noss ez kezd egyre kínsoabbá válni szóval én asszem most mendtem is... - lépek egyet hátra.
- Marha jó... Én kihozom belőled a rosszat, te meg belőlem ezt... - néz el dühösen oldalra.
- Most engem akarsz hibáztatni azért mert... - mondom én is dühösen.
- mert nem tudlak megölni. - fejezi be a mondatomat még mindig oldalra nézve.
Most annyi minden eszembe jut de egyiket se vágom a fejéhez mert, mert nem tudom miért. Inkább kifúlyom a levegőt amit eddig bent tartottam aztán hátat fordítok neki és kimegyek. Nem igazán értem. Most mi is történt az elöbb? Kirának hívott aztán meg azt mondta hogy komál... Még is mit jelentsen ez? Annyira nehéz kiigazodni rajta... Egyszer azt mondja hogy szívesen széttépne. Aztán meg azt hogy komál. És miért pont én? Jó nem azt mondom hogy nekem nem tetszik de... Tessék! Bevallom magamnak hogy tetszik! Szóval igen, de még is miért pont engem választott? Áhh majd késöbb úgy is ki fog derülni.

*Ronny*
Elszóltam magam ba#$ki. Mostmár tudja az igazságot. Valahogy muszály elintéznem hogy kimenjen ez a fejéből. Talán valahogy megfenyegethetném, vagy  valami... Ha ezt elkezdi terjeszteni akkor nekem annyi. Eljut egy fekete farkashoz, aztán meg az apámhoz is. Na majd improvizálok mint mindig most viszont nem tudom mit csináljak. Olyan unalmas itt és túl sok az energiám is mostmár. Majd éjszaka kiszökök egy kicsit levegőzni mikor már mindenki aludni fog. Iszok néhány kortyot majd azt csinálom mint mindig, fetrengek. Egyébként azt vettem észre hogy Kira eléggé zavarba jön ha a hátamon fekszek elötte. Lehet csak azért mert nem érti miért csinálom. Ami azt illeti magam se tudom minek csináltam. Csak kényelmesen akartam feküdni talán.

*Jó pár órával később*
*Kiara*
Már rég besötétedett de egyszerűen nem nyom el az álom. Csak forgolódok össze vissza. Aztán hallom hogy valaki felkel és kimegy.

Lehet hogy másDonde viven las historias. Descúbrelo ahora