ICE COLD HANDS | ✔️

━ 𝐒 𝐈 𝐗 𝐓 𝐇

— Hol lehetnek? — nézek keservesen a legjobb barátnőmre, célozva ezzel a fiúkra. Lejöttünk a klubba és nagyon jól éreztük magunkat. Mindaddig még a srácok el nem húztak a mosdókba, onnantól kezdve pedig sehol nem találtuk meg őket.
— Eltűntek..  — tekint rám sajnálkozóan.
— De nem! Az nem lehet — csuklik el a hangom végül.

— Hé — érzek meg egy jéghideg kezet a derekamon. Végigfut a testemen a libabör, amint megfordulok még az ajkamba is kell harapnom, hogy ne adjak ki semmilyen nyögéshez hasonló hangot, amint Dominik a hatalmas tenyereit a derekamon tartva húz közelebb magához. — Nem tüntünk el,
nyugi Szépség — ejt meg egy halvány, de annál őszintébb mosolyt. Látszik rajta is, mint Józsin kívűl mindenkin, hogy mennyire bevan piálva. Bár ezen nem kellene csodálkoznom azután a rengeteg vodkanarancs után ami bennünk van.

— Haza kellene valahogy jutnunk! — szólal fel, úgy értem ordít, tekintve a józanok számára süketítő zenét, a legjobb barátnőm mire mindenki helyeslően bólogatni kezd.

— Mégis miért nem tudott senki egy kurva taxit hívni?! — idegeskedik Ati és amint megáll, úgy kezd toporogni mint egy hisztis kislány. Erre Blankából olyan hangos nevetés szalad ki, hogy Hasi szó szerint megijed, amin meg Dominik kezd el kacagni. Nos, azon hogy mennyire furcsa hangon nevet itt mindenki, én kezdtem el nevetni így kezdődött hát meg egy olyan végtelen kör amit a többiek sem hagyhattak ki.
Márkból egy elefánthoz hasonló hang szaladt ki mire Domi mégjobban nem tudta abbahagyni, és már a hasát fogva könyörgött hogy hagyjuk abba.
— Végem van, utoljára akkor nevettem ilyen jót mikor Blanka belökte Biát abba a bokorba — visít fel Hasi, vele együtt a barátnője is aki már a térdén támaszkodva próbálja fékezni a nevetőgörcsét, sikertelenül.
— Krisztus, utánna Bia legalább két utcán végig kergette szegényt — kontrázik Márk, az emlék pedig belőlem is újjabb röhögőgörcsöt csal ki.

Úgy tíz percet állhattunk ott, megállíthatatlan nevetőgörccsel, aztán valami csoda folytán végre abba tudtuk hagyni és tovább folytattuk az utunkat a B&B lakás felé.

Amint végre odaértünk mindenki egy emberként sóhajtott fel. Ennyit sétálni mint amennyit mi sétáltunk az elmúlt egy órában, egy kóborkutya sem szokott.

— Málna! — kiabálom el magam, ugyanis most először nem futott az ajtóhoz szeretett kiskutyánk és megijesztett. Ezután pár másodperccel hozzám szaladt én pedig a kezembe kapva simogattam meg a fejét.

— Amúgy hogy a szarban fogunk aludni? — teszi fel az ötmilliós kérdést Márk.
— Ati bent alszik nálad, Józsi meg itt a kanapén — válaszol neki Hasi, megvonva a vállát.
Hátrafordulok Domihoz, akin látom hogy ugyanarra gondol amire én, de azért muszájnak látom feltennem a kérdésem.
— Neked jó lesz nálam? — nézek fel rá kicsit félénken. Az alkohol ennyi sétálás után már elhagyta a szervezetemet, így azzal együtt a bátorság is elszállt belőlem. Aprót bólint, majd egy lépést tesz felém és egy puszit nyom a homlokomra.
— Te normális vagy?! — kiabál fel Blankito ahogy meglátja ezt.
Dominik először rám tekint le felhúzott szemöldökkel, aztán miután csak megrántottam a vállam, a barátnőmre vezeti a tekintetét. Természetesen tudtam mit fog mondani, ugyanis nekem is sokat jelentenek az ilyen dolgok.
— Ugye te tudod mit csináltál
most?! — kérdezi karba tett kézzel mire Domi bólint, majd válaszol.
— Adtam egy puszit a homlokára, és igen, tisztában vagyok vele mit jelent ez. Nem véletlenül csináltam — ecseteli én pedig az elolvadás szélén állok.
— Ajánlom — mondja Blankito, és még folytatná valamivel, ám Márk félbeszakítja.
— Csak én nem értek semmit sem? — súgja oda Józsinak, nem törődve azzal hogy mindenki hallotta. Egy emberként fordultunk felé, és mind válaszolni akartunk de végül Hasi tette meg mindannyiunk helyett.
— A homlokpuszi a hűséget jelenti, ezért is kap tőlem olyan sokat
Blanka — mosoly büszkén a barátnőjére a fiú, aki ezután csak egy puszit nyom az ajkaira.