Chloe naplója //Lassan, de biztosan frissül//

Part 4 (1)

                        Cloe naplója                                              (4.rész) part 1;
                  A megpakolt strucc

Örjítő! Mondtam már, hogy megyünk osztálykirándulásra?!?
Nem tudom. Mindenesetre, Zoli bá' (oszink) azt akarta... Nah, kezdem az elejétől.
Szóval, miután Zoli bá' közölte, hogy kirándulunk, hazaengedett, bepakoltam a jó öreg kétbőröndös-vámpírmódszerrel, majd bedoptam a szunyát. A távolsági buszmegállónál látva, tátva maradt a szám. Mindenki csak egy tornazsák méretű táskát hozzott, én meg ott álltam mint egy megpakolt strucc, a azzal két bőröndömmel. S ekkor jött oda hozzám az eggyik idióta osztálytársam. Bemutatom Diego-t. Diego? Mondassz valami értelmeset szokásodhoz híven?
~Mivan Chloe? Úgy álsz ott mint egy megpakolt strucc. Höhöhö.~ mondta az osztály észkombájnja.
Köszöszönjük Diego. Felengedtek minket a buszra. Zoli bá' ment elöl, utána Mason, majd két ember múlva én, hátul pedig a többiek. Amint felszálltam a buszra, Zoli bá' ( aki egyépként a busz balról második kettes helyén terpeszkedett kívül, de csak azért, mert az elöttelevő, és egyben első kettesen Mason ült, idegeskedve) leszólított;
~Chloe kedves, kérlek, ülj Mason mellé!~ Recsegett Zoli bá' fűrészes hangja.
~Ho-h-hova?!?~ dadogtam abban a minutumban, mikor a tanárom azt akarta, hogy egy másik vámpír mellé üljek abban az 5 órában, amikor kétszer megéhezek, és még Mason azt sem tudhatja, hogy én is vámpír vagyok!
~Hát oda, elém!~ Hozta nyilvánosságra, második halálos itéletemet Zolipolip. (tudom, nagyon fantasztikus gúnynév, de ez jutott eszembe a hosszú karjairól)
~Nem~ Nyitottam meg rohadt intenzíven a vitát.
~De~ Folytatta Zoli bá' úgyszint rohadt intenzíven a dumapartyt.
~De én nem ülök oda!~ Ne cáfolj rá, Zoli bá' máris megteszi.
~Elnézést, nem hallom, túl messze van az első kettes!~ Folytott meg szóval Zolipolip.
Leültem.
~Szia!~ köszönt barátságosan Mason,
~Most ne!~ mondtam idegesen
~Mi bajod?!~ itt már éreztem hogy nem bírom tovább......
~Semmi de ha nem hagysz békén akkor neked lesz bajod, nem nekem!~
Kb. fél óráig bírta Mason. Elkezdett turkálni vérpiros bőröndjében.
~Mit keresel?~ kérdeztem mert már majdnem beugrott a bőrönben lévő dolgok közé,
~ Hát a vé...........  vérnarancsos inivalóm~
~Megvan!~  kiáltota s elkezdett inni a kulacsából, s jött egy bukanó és kiömlött a vér amit ivott, a szája szélére csordult,s én éreztem hogy vörösre vált a szemem az erek alatta pedig duzzadnak a véréhségtől. Gyorsan becsuktam a szemem, hogy Mason ne lássa és ezt észre is vette, s éreztem hogy közelebb hajol a fejemhez. 
~Jól vagy? Miért csuktad be a szemed?~ kérdezte, de nem válaszoltam. még egy ideig  kérdezgetett, de nem válaszoltam, így egy idő után feladta.
Egy kis idő múlván nem bírtam s elő vettem a kulacsomat (Ami nem átlátszó így bele rejtetem pár zacskó vért) elkezdtem inni.
~Mit iszol?~ Kérdezte kissé furcsán Mason.
~Ja csak málnaszörpit.~ Málnaszörpiztem ki magam a VÉRES helyzetből.
~De minek raktad egy termoszba?~ Folytatta rohadtul intenzívebben mint egy órával előbb Zolipolipnál.
~Mert raktam bele jégkockát és nem akartam hogy elolvadjon~
~Ja jó értem, De miért véres a szád?~
~Ja hogy aaaz! Véletlen nem vettem tudomást a korlátról!~
~jaaaa oksi!~ Nézett véglegesen hülyének Mason.
                      
                       Folyt. Köv.