𝓓 𝓤 𝓜 𝓑 𝓛 𝓞 𝓥 𝓔 - 𝓛.𝓝. (𝓕𝓕) - [ BEFEJEZETT]

h u s z o n n y o l c a d i k

Aurora

Könnyes Szemmel bólintottam, nem tudtam mit tartogathat számunkra a jövő de biztos voltam benne hogy fiatal korunk ellenére is vele szeretném mind ezt megtapasztalni. - igen, hozzád megyek.- borultam a nyakába mire ő is elsírta magát, majd remegő kezekkel húzta fel újjamra a gyűrűt.

- Lando, ez gyönyörű.-mosolyogtam, majd magamhoz húztam egy csókra.

- Kelly segített kiválasztani. - mosolygott, mintha csak magaelé képzelte volna a szituációt. - de gyere menjünk még van egy meglepétesem számodra. - kézen ragadott, majd elindultunk arra emerre lakom. 

Nem értettem a szituációt, értetlenül álltam az ajtó előtt mire csak bólintott egyet jelezve hogy lépjek be.

- Oké Lan, remélem nem a meglepetés erejével szeretnél leszúrni.- fordultam felé kissé idegesen, ugyan is a lakásba korom sötét volt ő pedig nem válaszolt. Mögém állt majd úgy ölelt át, amennyire a pocakom engedte.

- ez csak egy kis apróság.- kuncogott majd hirtelen feloltódott a lámpa és ott álltak ők...Egy hatalmas nagy emoji gyűrű alakú lufi Gratulálunk felirattal. Meghatódva fordultam felé, és öleltem magahoz majd csókokkal leptem el arca minden szegletét. Aztán pedig a többiekhez fordultam, név szerint a Norris családhoz, Max és Kelly, Daniel, Max Lando barátja, Carlos és Isa végül pedig  Rosie néni a szomszédból. Mindenkit sorban ölelgettem meg, a legtöbbet pedig a szomszéd néninél és Danielnél időztem. Annyira boldog vagyok, hogy itt vannak.

- Ugye hazaköltözöl? - nézett rám, csillogó szemekkel Flo, mire mindenki ránk kapta a tekintetét.  Nem gondoltam erre, pedig nyilán ez fog történni. Landot oda köti a munkája, a gyár miatt így akár mennyire nem szeretném itthagyni Rosie nénit. Muszáj leszek.

- Hazaköltözöm, viszont ezt a házat is szeretném megtartani. - néztem szerelmemre, aki egyertértően bólintott. Közelebb léptem, az idős hölgyhöz majd megölelgettem, hiszen a hír hallatán elpityeredett. - ugyan úgy fogjuk tartani a kapcsolatot. Anyám helyet anyám voltál, és ezt sose fogom elfelejteni.- simítottam végig ráncos arcán, mire lehunyta pilláit. Örökre hálás leszek neki, hogy ebben az időszakban megismerhettem és tényleg olyan volt mintha az édesanyámmal lehettem volna. Szorosan ölelt magához, majd fülembe suttogta kedves szavait amik mint mindig most is nyugtat hatással voltak rám.

Mindenkivel nagyon sokat beszéltem az este folyamán, Landoval pedig sokszor akadt össze a tekintetünk egy-egy szerelmes pillantásra. Boldog voltam és tényleg úgy éreztem senki se állhat közénk többet.

-Minden oké, Mrs. Norris? - csókolta meg arcom, miközben épp egy pohár narancs levet töltöttem magamnak a konyhában.Megszólitásán elmosolyodtam. Megmelengedte szívemet.

- Minden rendben, picit fáradt vagyok.-bújtam karjai közé, amit szívesen viszonzott.- Köszönöm ezt a meglepetést, hihetetlen jól esett.

-Semmiség volt, mindenki alig várta hogy lásson végre.-simított végig hajamon mire mégjobban hozzábújtam.

- Ugye itt alszol?- néztem fel rá, mire hatalmasat bólintott.

- sosem hagylak magadra, többé.- fogott kézen majd a nappaliba mentünk, ahol finoman közöltük hogy szereték lepihenni. így mindenki éjfél tájban távozott.

§§§

Már vészesen közeledtünk a végszóhoz, ami kisebb feszültséget hozott ki belőlem.Lando türelmes volt velem, de mindenen is kiakadtam. Ha sütött a nap az volt a baj, ha nem akkor meg az. Biztos vagyok benne, hogy az agyára mehettem. A baba szobát tökéletesen rendezte be, mi már csak nude színű ruhákat vettünk hozzá, a nem tudatának hiányában. Nevekben nem tudtunk megállapodni, úgy voltunk majd ott döntünk.