új napra ébredtünk, bobunk még mindig fájlalta a szivét, de ma úgy érezte tennie kell valamit az ügyben...fel is öltözött majd kiment arra a játszótérre ahol egyik nap látta turit és barackot együtt. ott ült órákat, és várta hátha történik valami, nem jött senki. elindult hazafele majd megpillantotta levót és turit kézenfogva sétálni. mivel volt köztük kb 20-25 méter nem vették észre bobot.
letértek egy útnál ahol bob már nem látta őket, könny csordult ki szeméből de most nem hagyta hogy elterelje a a figyelmét az érzelme. kicsit ott maradt, leült egy padra, telefonozott amikor elfordultak valakik mellette. turi és barack volt az, de nem akárhogy hanem...kézenfogva. ekkor lett elege bobnak egész turi bálintból odament és lekevert neki egyet.
bob: "ROHADJ MEG TE FASSZOPÓ" amikor turi meglátta hogy a bob az akkor visszaütött neki egyet, bob félig a földre került de tudta hogy nem adhatja fel ilyen könnyen, a szerelméért küzd. felállt és belerúgott egy hatalmasat turiba amitől rögtön összeesett, ekkor barack támadott rá bobra és ököllel beleütött egy óriásit. bob a földre került de ekkor valaki hátulról jött és barackot egyenesen a földre gáncsolta. bob nem nagyon látott olyan nagyot kapott baracktól és pár perc múlva el is ájult. egy ágyban kelt fel, nem otthon volt, nem is kórházban. ismerős hely volt, valaki szobája, ahol sokszor járt. oldalra pillantott egy törött tükrös szekrényt látott, ki más szobája lehetett volna...mint levóé. bob szíve rögtön felgyorsult. megpróbált felülni de egy hang állította meg ebben. ez a hang ismerős volt és nagyon édes volt bobnak. levó volt az.
levó: "ne kelj fel, pihenned kell"
bob: "miért vagyok itt, mi történt?"
levó: "összeverekedtél turiékkel, nem emlékszel?"
bob: "uh basszus, velük most amúgy mi van?"
levó: "otthon vannak a helyükön téged idehoztunk mert ez volt közelebb"
bob: "ja értem"
bob ekkor nagyon mély álomba szenderült és másnap reggel kelt fel ugyanazon a helyen.
felállt és kisétált ekkor a szüleit és levó anyját pillantotta meg
hazamentek és bob rögtön írt levónak
bob: "szia, megvagy?"
levó szinte rögtön válaszolt
levó: "igen persze, na de te megvagy?"
bob: "igen, semmi komoly"
levó : "szívesen a megmentést :D"
bob: "köszönöm tényleg, nélküled kinyírnak engem"
levó: "undorító ez a turi"
bob: "akkor együtt vagy még vele?"
levó: "azóta nem beszéltünk, de én nem szeretném vele folytatni az életemet"
bob: "megértem"
levó: "sajnálom ami történt veled, de büszke vagyok rád, kemény legény vagy<3"
bobnak ekkor felpörgött a szive, elpirult és nem tudta hogy örömében mit csináljon
bob: "köszönöm<3"
bob ekkor olyan boldogságot érzett hogy minden sokkal színesebbnek, világosabbnak és jobbnak tűnt. örömében lement megsétáltatni halát, sanyót. apja is észrevette az örömét
bob apjaa: "csak nem egy lány miatt vagy ilyen boldog"
bob: "mi? nem apa nem egy lány miatt, most megyek szia"
bob ahogy csak tudta terelte a témát miután hazaért be is esteledett.
másnap reggel arra ébredt hogy van egy discord értesítése, levó volt az.
levó: "szia, nem akarsz átjönni estefele? itt aludhatnál ha van kedved"
bob itt annyira felörült hogy bevágta a retard fejet majd válaszolt
bob: "de persze, átmegyek és ott is alszok"
levó: "nem hiszem hogy sokat fogunk aludni de oké :D"
hamar eltelt a nap, bob nagyon várta már az estét ezért különösen figyelt hogy tiszta legyen és hogy tökéletes legyen levónak.
beesteledett és ekkor bob elindult
oda is ért és nagy levegőt vett amikor levó ajtót nyitott neki. bársony köntösben nyitott bobnak ajtót levó.
levó: "fáradj beljebb*kacsintás*"...
