„-Te...te idióta! -kiáltott mérgesen Chuuya, Dazai pedig hatalmas szemekkel nézett a fiúra. -Mégis mi a francot képzelsz magadról? Szakét iszogatva, részegen házakról van kedved ugrálgatni, mert az jó móka? Normális vagy Dazai? És ha meghaltál volna...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Könnyed léptek hallatszódtak a lépcső felől azon az éjszakán. Az emberek egy barna kabátos, fiatal fiút láthattak, aki kifejezéstelen arccal halad el a mellette lévő emberek mellett, rájuk sem vetve egy pillantást sem. Gondolatai csak úgy cikáztak a fejében, észre sem véve azt, hogy elbambult. Csak ment egyenesen, nem figyelve semmire.
Hazudna, ha azt mondaná, gondolatai nem forogtak a vörös hajú fiú körül. Minden pillanatban aggodalom öntötte el, s úgy érezte, egyre jobban futnak ki az időből. Bele sem mert gondolni, hogy Chuuya mégis mennyi fájdalmat élhetett eddig át, s ha mégis megtette, barátjának szörnyű állapota nem hagyta el elméjét.
Hiába, napok óta dolgoznak szinte megállás nélkül azon, hogy az eltűnt személyeket megkeressék, azonban semmi. Mintha a tettest a föld nyelte volna el, egyszerűen semmi. Megbízások maradtak függőben, emberek háborogtak, azonban okot nem mondtak számukra soha. Kunikida is csak kijelentette „Sajnáljuk, de az iroda kisebb okok miatt zárva tart."
„Ha a Fegyveres Nyomozó Iroda nem segít, akkor mégis ki fog?" hangoztatták sokan a kérdést, s Dazai feje egyre jobban fájdult bele az emberek ostobaságába. Ott volt a rendőrség, szólhattak Ango-nak is, hiszen ő is ebbe a hatáskörbe tartozott, azonban mindenki egyből az Irodát kereste. „Ők gyorsan megoldanak mindent". Az emberek gépként kezelték őket.
Ajkait rágcsálta, ahogy egyre jobban haladt a tömegben, észre sem véve, hogy az Iroda előtt kötött ki, ahova sietve ment be Akutagawa, magával húzva egy megszeppent Higuchi-t, aki mozdulni sem mert társa parancsa nélkül. A lány láthatóan zavarban érezte magát, viszont nem a fiútól, hanem a helytől és a sok embertől.
Kis idő elteltével azonban a barna hajú is visszament az épületbe, arcára nyugalmat erőltetve, szívét azonban nem tudta csillapítani. Mindenki beszélgetet, egymás szavába vágtak és senkit sem hagytak normálisan beszélni. Dazai feje megfájdult a zajban, melyet az Irodában tartózkodók keltettek, helyet foglalva az asztalnál figyelte társait.
-Egyszerre csak egy -felelte Dazai, s a zaj hirtelen alább is hagyott. -Ne beszéljetek egyszerre, senki nem ért semmit, aztán valami fontosat pont nem hallunk és segítene a nyomozásban. Akutagawa te miért ráncigáltad magaddal Higuchi-t?
-Pár nappal ezelőtt megint eltűnt egy társunk, én pedig pont a közelben voltam -felelte megszeppenve a lány, tekintetét zavartan kapkodva. -Láttam egy kék hajú férfit, amint a társamat egy kocsiba dobja és a külváros felé tart. Azt hiszem a nyugati részre.
-Mi lehet nyugaton? -tette fel a kérdést Yosano.
-Nyugaton elhagyatott gyárak, kórházak, néhány piac és pár ott élő szegény ember van -válaszolt azonnal Kunikida, aki mintha egyből megvilágosodott volna. -Talán ott tartja fogva őket! Lehet, hogy az egyik épületben vannak!
-És mégis hogy akarsz több száz épületet átfésülni? -tette fel a kérdést gúnyosan Yosano. Kunikida csak a szemeit forgatta, azonban nem felelt. -Kevesen vagyunk és az is napokba telik, és minél több időt pazarlunk el, annál több az esélye, hogy nem fogjuk tudni mindegyiket megmenteni.
Dazai mélybarna szemei az utolsó sorok hallatán megvillant. Ajkai kisebb "O" alakot formáltak, a hangulata nyomott lett. Nem tetszettek neki Yosano szavai, azonban egyet kellett, hogy értsen velük. Ha nem sietnek bármi megtörténhet, bárkit elveszíthetnek. S bele sem mert gondolni, mi lenne, ha ő...gyorsan megrázta a fejét, majd tovább figyelt.
-A maffiából legalább harmincöt ember hiányzik, de még így is sokan vannak -felelte Ranpo, a barna hajú fiút figyelve. -Innen csak Atsushi. Talán a maffiának van elég embere, hogy mindent átvizsgáljanak. Azonban félek, hogy az átlagos őröknek veszélyes lehet és veszteséggel is jár.
-Próbáljuk meg -felelte Akutagawa némi tétovázás után. -Ott van Chuuya-san, Gin, Tachihara...ők kiváló emberek, nem szeretnénk őket elveszíteni. Ezek túlságosan nagy áldozatok lennének. Megbeszélem Mori-sannal, hogy küldjön ki pár embert és minél hamarabb kutassák fel a területet.
-Higuchi -a lány félve kapta a szemeit Dazai-ra, ki elgondolkodva tekintett maga elé. -Mond, hogy is nézett ki a tettes?
-Szerintem száznyolcvan centi körül lehetett, fehér bőre volt és sötétkékes haja. A szemei messziről is jól láthatóak voltak. Hideg barna tekintet, mely az emberből libabőrt vált ki -foglalta össze a szőke lány.
-Mori-sannak is elmondtad? Mit reagált? -faggatta tovább a lányt.
-Azon kívül, hogy az arcának mimikája megváltozott, semmit -felelte lemondóan a lány.
Dazai elgondolkodott. Fiatalabb volt, amikor egy kék hajú férfi a maffiában volt. Nagyon bátor és tettre kész ember volt, azonban betegesen rajongott a kínzásért, s néha már ijesztően félelmetes hatást keltett még a vezetőkben is. A Mori előtti főnök rúgta ki őt a maffiából, köszönhetően a paranoiás személyiségének. S Dazai hirtelen tudta, hogy ki volt az az ember.
-Eigo Hasegawa -motyogta ezt az egyetlen nevet, s a szobában megfagyott a levegő.
JOOO, mostmár muszáj vagyok kirakni részt, nem húzhatom tovább :( Hát még pár fejezet és vége. Átléptük a 2k olvasót...DZSÍZÖSZ CSAK MOST TUDATOSULT BENNEM! Hatalmas ölelés mindenkinek ezért <3 Várjátok a nyarat? Rajtam kívül valakinek kell még 50 óra ledolgozás:)? Hogyan teltek az eddigi hetek? Mindenkinek szép hétvégét!
