Ellenség vagy Szerető...

28 fejezet: Megtört a jég!

Piton csak úgy elsuhant mellettem.
Rám se nézett, sőt inkább kerülte a tekintetem.
Amikor jelentkeztem akkor, mintha észre sem vett volna.
Nem értettem ezt a hirtelen jött dolgot. Azon gondolkoztam, hogy van-e ennek bármi köze, ahhoz ami velem történt.
Az óra után bennmaradtam a teremben és Pitonhoz sétáltam.
-Piton professzor!-motyogtam.
-Elnézést, de mennem kell!-mondta, majd kiviharzott a teremből.
Nagyon furcsa érzést keltett bennem, hogy végig sem hallgat.
Olyan volt, mintha mérges lettem volna...
1 óra elteltével elmentem ebédelni.
Egész nap nem beszéltem senkivel, még Dracoval sem.
A szőke fiú megkeresett engem, hisz tudta, hogy valami nincs rendben velem, félt, hogy a baleset miatt van.
-Szia kicsim! Minden rendben van? Nem láttalak egész nap...még a hülye Potter bátyád is rajtam keresett, ahogyan a kis...Granger is!-majdnem ki mondta, hogy sárvérű, de mivel megtiltottam neki és tudja, hogy ezért harapok inkább magába fojtotta.
-Bocsi Draco, csak valahogy bánom, hogy ennyi mindent vágtam Piton fejéhez...amúgy is nagyon fáj neki anyám halála, de én még tetőztem a problémáját, kihasználva azt, hogy ismerem Piton múltját.
Szörnyű ember vsgyok...főleg, hogy valószínű ő mentett meg.-mondtam szomorúan.
-Nem vagy szörnyű ember, csupán beolvastál neki, ami láthatóan jó ötlet volt, mivel kerüli a társaságod...ez azt jelenti, hogy igazad volt és tudja ezt ő is nagyon jól, de nem képes ezt bevallani.-vigazstalt Draco.
-Meg próbálok újra beszélni vele...-mondtam, majd megpusziltam Dracot köszönetképpen.
Leszaladtam a bájital teremhet, mivel Piton általában ott lődörög, de ezúttal nem volt ott.
-Jónapot kisasszony! Kit keres ennyire hevesen?-mosolygott Dumbledore.
-Ömm...senkit Dumbledore professzor...nem tetszett látni Piton professzort valahol?-kérdeztem.
-Nem...viszont most épp szünete van. Az én véleményem szerint, hogy úgymondjam kipiheni magát egy huncut növény társaságában.-célozgatott Dumbledore Piton honlétére, majd nem feltünően rám kacsintott.
-Köszönöm uram!
-Mégis micsodát?-kérdezte Dumbledore, majd elmosolyodott.
Egyből tudtam, hogy merre lehet Piton.
Kirohantam a Roxfortból, majd a fúriafűzhöz sétáltam abban reménykedve, hogy Piton ott lesz.
Halkan és lassan közelebb sétáltam, majd megpillantottam Piton professzort, ahogy a tenyerébe egy kis növénycsírát varázsol.
Halkan megszólaltam.
-Nagyon sajnálom...-mondtam, majd leültem a fúria tövébe Piton mellé.
-Nem tehetsz róla...-mondta Piton keservesen.
Nagyon meglepődtem, hisz eddig soha senkivel nem tegeződött.
-Ne haragudjon, hogy így magához vágtam mindent...nem volt helyes...-kértem bocsánatot.
-Ne sajnáld...igazad volt.-mondta Piton, majd rám nézett.
-Nem mintha zavarna, de muszály megkérdeznem...maga mentett meg?-kérdeztem csillogó szemekkel.
-Igen...jobban kellett volna vigyáznod! Majdnem meghaltál és azt nagyon nem szeretném...-mondta Piton.
-És, hogy-hogy tegeződik uram?-nevettem.
-Gond? Miss Potter...-mondta Piton egy halvány mosollyal a szája szélén. Hozzá kell tennem még sosem láttam Perselus Pitont mosolyogni, sőt az is furcsa, hogy így el tudunk beszélgetni!
-Nem gond, Piton professzor!-vigyorogtam.
-Igazad volt...annyi éven át sirattam anyádat pedig ő mást választott...nem tudom őt elengedni, viszont meg kell próbáljam! Nem szabadott volna így beszélnem veled és a bátyáddal csak az apátok miatt...sajnálom!-kért elnezést Piton.
-Nem haragszom...viszont kérem...néha erőltessen magára egy kis mosolyt Piton professzor!!!-mondtam humorosan, amire Piton elvigyorodott.
-Most mennem kell! Örültem a beszélgetésnek...-mondta Piton, majd elsétált.
Egy nagy kő esett le a szívemről! Képes voltam a Roxfort legkeményebb és legmogorvább tanárát megenyhíteni! El sem hiszem!
Nagyon boldog voltam, addig a pillanatig, amíg vissza nem mentem én is a Roxfort kastelyába.
Megláttam a folyosón Dracot és Pansyt beszélgetni és hallottam egy pár dolgot.
-Akkor béke van köztünk Dracomaci?-flörtölt Pansy Dracoval.
-Igen...-mondta Draco, majd megölelték egymást.
Annyira mérges voltam Pansyre, hogy meg tudtam volna ölni! Hogy képes így flörtölni a pasimmal?!! Draco meg nem szólna neki, hogy ne hívja így és egyátalán minek ölelgetik egymást?!!
-Hiányoztam, ugye?-mosolygott Pansy Dracora miközben a haját pöndörgette.
-Tudod nagyon jól, hogy utálom, ha hazudnak nekem vsgy esetleg becsapnak!-mondta Draco.
-Bocsánat...tudod Blaise szereti Lilyt és én csak segíteni akartam neki...neked nem akartam rosszat maci!-nézett ártatlanul a lány.
-Dehát Lilynek már van pasija! Én!-szögezte le Draco.
Megmondom őszintén ez magyon jól esett.
-Mondd már el Draco...mivan abban a lányban, ami bennem nincs?!-hisztizett Pansy.
Itt már végleg elgurult az agyam. Elsuttogtam egy varázsigét amitől Pansy haja kócos és piros lett.
Mikor ez megtörtént hangos röhögésben törtem ki, még Draco és Pansy is meghallotta.