A roxforti csata utáni évkezdésnél járunk. Perselus Piton a lelkesedés legkisebb szikrája nélkül tér vissza tanítani a Roxfortba és diákok mellett egy új Sötét Varázslatok Kivédese tanár is borzolja a kedélyeket. Theodora Black a feltörekvő fiatal b...
Theodora bezárta a Borgin és Burkes ajtaját. A napja a szokottnál is unalmasabban telt és elmerengett egy emlékhamisító főzeten. Bármennyire is volt tele ötletekkel; ott van például a DNS nélkül működő százfűlé-főzet és az animágiához szükséges bájital, este már nem akart hozzákezdeni. Komótosan visszasétált a lakása felé, miközben elmélázva nézte a kirakatokat, melyek előtt elhaladt. Eszébe jutott a kellemetlen tapasztalata a vérfarkasokkal. Jobban mondva egy Fenrir Greyback nevezetű halálfalóval való találkozása során gyűjtött számos rossz élményt és sebet. Ennek fél éve. Néhány sérülését magának kellett ellátnia, mivelhogy a Szent Mungó kórházban nem tudták megfelelően kezelni. Theodora megborzongott, amikor belegondolt hogyan marta szét a vérfarkas a testé, mélyen húzódó vágásokat hagyva a karmai nyomán.
,,Érezte, ahogy a karmolások végig szántják a vállát. A karmok mélyen a bőre alá hatolva kínozták. Megpróbált elugrani, viszont ezzel csak azt érte el, hogy a támadója még sebezhetőbbé tegye. Végig karmolt a lány felkarján és mellein. Módszeresen a nyakát próbálta elkapni, csakhogy ő ezt nem hagyta. Hasba rúgta a fölötte állót, akinek karmai lecsúsztak egészen a lány bokájáig. Dora hasra fordulva próbált elkúszni a házig. Néhány centit megtétele után ismét érezte az elviselhetetlen fájdalmat a hátában. Az egész testét beborította a vér. Üvölteni akart, de nem volt ereje. A támadó belehasított az arcába, ezzel mély és fájó vágást hagyva. Alig kapott levegőt. Már nem látott semmit az szemébe folyt vér és könny elegyétől. A talárja cafatokban lógott rajta és a hideg szél átfújta a sebzett és elgyötört testét."
Utált erre gondolni, ám azóta felépült és a saját fejlesztésű krémjének köszönhetően a támadásból csupán az emlék maradt meg. Greyback azóta nem rendezett nyilvános botrányt. Persze a boszorkány pontosan tudta: ez csak a látszat és köthetőek a nevéhez gyilkosságok. Akárcsak Bellatrix Lestrange-hez, aki szintén rokonságban áll Theodorával.
A családja révén Dora nem igazán rendelkezik normálisnak mondható rokonokkal. -Ott vannak ugyan a francia muglik anyai ágon, de őket egyáltalán érdemes említeni?- Az egyetlen rendes rokonának Siriust tartotta, noha nem kifejezetten voltak jó kapcsolatban. A nagybátyja egy ízig-vérig griffendéles varázsló volt, aki bármennyire tehetséges, Dora szerint a megtestesült arrogancia öltött testet benne. Főként azért vélekedett így, mert Sirius kimondottan viszolygott az aranyvér-mániás családjától és bár Theodora sem volt elragadtatva a vértisztaság fontosságától, mégsem érezte akkora problémának a Black-ek nagyzolását ilyen téren. Legtöbbször ez keverte konfliktusba Siriusszal, ám a varázslóval ellentétben, Dora nagyon sokáig képes volt haragot táplálni iránta. Az idő természetesen mindig megoldást jelentett erre is.
Dora legjobb tudomása szerint Sirius még mindig a dementorok elől bujkált, ugyanis minisztérium ismét megrágalmazta, ezúttal egy, az aurorokat veszélyeztető támadással. Levélben értesítette Dorát, miszerint Harry Potterrel közösen döntsenek a Grimmauld téri háza háború utáni sorsáról.
Legvégül Dorának sikerült meggyőznie Harryt, hogy a Főnix Rendjének egykori hadiszállása nincs jó kezekben, amíg a Varázsvilágnak tudomása van róla és Siriust nem mentik fel. A boszorkány javaslata szerint a házat muglik vették meg, Sirius édesanyjának portréja pedig Dora lakásában lelt új otthonra.
Ez ugyancsak nem volt felhőtlen, hiszen a festett hölgy készséggel oktatta ki Dorát, ha valami szúrta a vászonszemét. Általában odáig fajult a helyzet, hogy a boszorkány nemes egyszerűséggel egy bűbájjal elhallgattatta a házsártos festék lenyomatot.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Piton kissé megnyugodott a friss levegőtől, azonban tudat, ez a nyugalom nem tart sokáig. Szinte biztosra vette, hogy valami nincs rendben. Szívesen elképzelte, ahogy egy pillanatra ott hagyja magát a gondjaival együtt és lehet egy kis nyugta.
A varázsló gyors léptei elsuhantak az házak előtt, amik rövidesen mögötte maradtak. Semmi esetre sem akarta átadni magát az elméjét mérgező, utálatosan a fejébe tóduló, sötét gondolatoknak.
Ahogy telt az idő, úgy kúszott sötétség az égboltra és rajzolódtak ki a tiszta égen a csillagok. Bár nem volt koromsötét, az utca gyér megvilágítása elég árnyassá tette hozzá, hogy Perselus beleütközzön valakibe. Szenvtelenül próbált rájönni, kinek lehet ennyire álmatlan az éjszakája. Még mielőtt azonban felelősségre vonhatta volna, a félhomályba burkolózott alak megelőzte. - Piton professzor!-köszönt derűsen Theodora.-Éveken át egyszer sem, most pedig egy héten belül kétszer is összefutottunk.
Pitonnak semmi kedve sem volt bájcsevegni az éjszaka és az utca közepén. Jobbnak látta volna gyorsan távozni, de a boszorkány még mindig beszélt hozzá. - Egyébként, ha kérdezhetem, mit keres itt ilyenkor?-kíváncsiskodott a lány. Mivel Perselus a korábban elhangzott mondatokból csupán ezt tudta elcsípni, zavartan körbepillantott, de nem válaszolt. Dora észrevette, hogy a bájitalmester nem igazán figyelt, így nem firtatta tovább. Viszont nem akarta ennyiben hagyni a beszélgetésnek nem nevezhető találkozást. - Úgy hallottam a Roxfortnak új SVK tanára lesz. Tudja már, hogy ki?-a boszorkány egy cinkos mosolyt küldött a professzor felé. - Nem, de nem is érdekel.-morogta a varázsló.- Minden bizonnyal egy újabb elbizakodott senki, akit az igazgatónő az első kocsmából szalasztott végső elkeseredésében.-osztotta meg egykedvűen a nézetét. Piton már bánta, hogy nem maradt inkább otthon. Rengeteg unalmas társalgástól megkímélte volna magát, ha inkább otthon iszogat a félhomályban. - Minden bizonnyal.-bólintott a lány, ám nem bírta visszafogni a nevetést. - Örülök, hogy jól szórakozik a káromra.-forgatta a szemét a varázsló, igaz, nem állt szándékában panaszkodni. - Majd feltétlenül megpróbálom csillapítani az elbizakodott természetemet.-nevetett ismét Dora. - Miről beszél?-ráncolta a homlokát Piton. - Nos, én lennék az a kocsmából szalasztott új kollégája.
