• 𝙿𝚊́𝚗𝚒𝚔𝚋𝚊𝚗 𝚟𝚎𝚕𝚎𝚍 • (𝙱𝚊𝚔𝚞𝚐𝚘𝚞 × 𝚁𝚎𝚊𝚍𝚎𝚛) [BEFEJEZETT✔︎]

4. Fejezet - Katsukival

- Hah? Pánikroham? - értetlenkedett Katsuki - Az mi?

Szanitécia elmagyarázta Bakugounak, hogy mi is az a pánikroham vagy szorongás. Nem ugyanaz a kettő. A pánikbetegségről is beszélt neki, hiszen akkor sokkal érthetőbb számára a helyzetem.

- Ez durva - csodálkozott el - Te aztán erős vagy liba!

- Na ezt azért nem mondanám... - vakartam meg a tarkóm kínosan vigyorogva.

- Még elviselhetőbb vagy mint a többi nyomi - csodálkozott tovább - Ilyen sem volt még, szóval érezd magad megtisztelve.

- Rendben - kuncogtam halkan - Köszönöm az ellátást - mosolyogtam Recovery Girl-re.

- Ugyan kedvesem! - viszonozta e tettem az idős, alacsony hölgy - Ez a dolgom! Szívesen segítek bármikor. Gyere, ha rosszul vagy.

- Rendben - bólogattam, majd Katsukival az oldalamon elindultunk a következő órára.

♡︎♡︎♡︎

Délután, 15:00:

Éppen a cuccaim pakolgattam, amikor valaki mellém lépett.

- Oi liba! Mész haza? - firtatta.

- Igen. Gyere velem - ragadtam meg a csuklóját, és magam után húztam.

Bakugou szemszöge:

- Olyan aranyos - mosolyogtam magamban.

A [Hajszín] hajú lány csak húzott maga után.

- Nézd Katsuki! - mutatott egy bódéra, ahol fagyit és jégkrémet árultak.

- Csaknem oda akarsz menni? - firtattam, de mondjuk kellett ezt kérdeznem, hisz' már a sorban álltunk.

- Én egy [kedvenc fagyi íz]-t kérek szépen - mondta a pultosnak a [Szemszín] íriszekkel rendelkező lány, majd előkotorta a tárcáját a táskája mélyéből, miközben megkérdezte, hogy én milyet kérek.

- Karamellásat - válaszoltam.

Amint megkaptuk őket, leültünk egy padra, és elkezdtünk beszélgetni.

[Név] szemszöge:

- Majd egyszer bemutatsz a szüleidnek? - beszéltem tiszta fagyis szájjal a szőkéhez.

- Persze malacka - röhögött, majd hozzám vágott egy szalvétát - Nesze liba! Erre szükséged lesz!

- Köszi - mosolyogtam.

- Hadd segítsek... - guggolt le valaki elém, és nem hittem a szememnek, sem Katsuki...

[Név] szemszöge:

- Deku?! - kezdtek dudorodni az erek Bakugou nyakán, s majd elejtette a fagyiját.

- Igen Kacchan? - válaszolt a zöld hajú, miközben a számról törölte le az ott hagyott fagylalt maradékát.

- Mi a faszomat keresel itt? - pattant fel.

- Huh? Talán baj, hogy itt vagyok? - egyenesedett fel Deku mellőlem, és Katsuki elé állt - Randiztok, és közbe vágtam az a baj? - döntötte oldalra a fejét, amire a fejem tiszta vörös lett.