A titokzatos katona /Jenlisa ff./ BEFEJEZETT

21 fejezet

/2 nappal később/

*Jennie szemszöge*

Két napja  nem írt szerintem ez már felejtős...
Pedig tök cukin kezdeményeztem na mindegy, útközben kijöttem a házból majd megindultam az iskolába. Jisooékkal összefutottam majd beszélgettünk, hirtelen egy üzenetre lettem figyelmes.

Nayeon: Szia, ne haragudj a múltkori bunkóságomért. Szeretnél még beszélgetni?

Woow hirtelen nem is  tudtam mihez kezdjek vagy mit írjak...

Jennie: Szia semmi baj, persze lenne kedvem.

Nayeon: Ennek örülök. Szóval kérdésedre a válasz
a Yongsani Középiskolában járok. Na és te?

Ez.. Nem... Lehet igaz... Ugyanabban az iskolába járunk?????

Jennie: hát.. Én is oda járok..

Nayeon: azta, azért ez meglepett, ha lenne kedved találkozhatunk szünetben.

Jennie: benne vagyok, tető?

Nayeon: legyen!

Ezzel le is zárult a kis beszélgetésünk, de azért kicsit izgulok sosem láttam és nem tudom milyen valójában.. Félek a találkozótól...

*Lisa szemszöge*

Kiérve a bankhoz falat álltunk s vártunk kicsit körbe néztünk hogy hol vannak a bejáratok. Vagy mi történik éppen. Egyszercsak ki csapódott ajtó és lövéseket észleltünk. Ez nagyon nem része a versailles-i tervnek.
-Figyelem!!! Ez csak elterelés!!!!! Ordítottam mindenkinek de megfogadták a parancsot és vártunk.
Majd hirtelen hallottuk ahogy kiabálnak s visszavonulnak.
Elbaszták, de mi is most kellett volna harcolnunk erre megfutamodtunk..
Basszameg...

*Jennie szemszöge*

Itt állok a tetőn és várok mint egy hülye gyerek, eljön? Vagy csak húzza az időt? Hülyének néz?
Ahj én nem várok tovább.
Elindultam s amint kinyitottam az ajtót ott állt lihegve s kipirultan. Nem mondom azt hogy nem a legjobb látvány volt, de nagyon édes volt
-B-bocsánat. Kapkodott levegő után.
K-későn engedtek ki minket esküszöm siettem ahogy csak tudtam.
-Hé semmi baj tessék igyál egy kis vizet. Majd oda nyújtottam a palackomat.
-Köszönöm. Mosolygott édesen mint a képen amit láttam.
-Szóval újból.
Szia. Köszönt most már nyugodtabban.
-Hello. Kijött ő is a tetőre majd leültünk a Földre háttal a falnak.
-Szóval, te vagy Jennie. Fordult felém s végig nézett rajtam elég feltünőn.
-Te pedig Nagyon, s végig mértem mint ő engem.
-Megkell hogy mondjam elég édes hangod van. Szava élénken belémhatolt s nem tudtam rá mit felelni.
-K-köszönöm. Neked pedig a mosolyod mint  a képeken.
-Hát igen. Mondta magabiztosan.
****
Be csengő
****
-Akkor majd még beszélgetünk. Mondta Nayeon vidáman s szétváltak útjaink a folyosón.
Megkell mondanom nagyon aranyos lány és jó vele lenni még ha ma is találkoztunk legelsőnek akkor is.
Az osztály előtt kicsit megtorpantam nem várt látvány fogadott..
Jisoo és Rose csak úgy falták egymást mit sem törődve senkivel sem. Hát ez igazán szép.
Kikerülve őket odaböktem neki:
-Édes galambok óra lesz!
Piros arcokkal váltak szét egymástól mire csak felnevettem...

Suli után hazafelé vettem az utam, de mégis azt éreztem mintha valaki követne. Félve hátranéztem  s egy kapucnis fiatalember jött utánam s rá szorított a kezemre...
Féltem ...
Nagyon féltem...