Megtört lélek P.G | Befejezett

Huszonötödik fejezet

Gretchen Hartley

Pierre nagy mosollyal közelített felém, ahogy a medence szélén ültem. Csodás helyre hozott, és igazából nem is lepődtem meg, amikor megláttam a tengerparti nyaralót. Horvátországba repültünk át és bár nem tartottam jó ötletnek a nagy utazást, de nem akartam most én elrontani a helyzetet. Gyönyörű volt a medence mögötti kilátás, pont a tiszta tengerre láttunk.

- Remélem jó lett --nyújtott át egy koktélt.

- Te csináltad? --vettem el a poharat.

- Igen, szóval nyugodtan dönthetsz úgy, hogy inkább nem kóstolod meg –válaszolta, mire összeráncoltam a szemöldököm.

- Ez bíztató --nevettem el magam, majd megkóstoltam a narancsos italt. Ami igazából nagyon jóra sikerült.

- Hiszen ez finom --reagáltam azonnal.

- Tényleg? Akkor jó --mosolyodott el büszkén.

- Meddig akarsz itt maradni? --kérdeztem a témát váltva.

- Még csak most érkeztünk és már menni is akarsz? --lepődött meg és közben bizonytalanságot véltem felfedezni a tekintetében.

- Nem, dehogy! Csak érdekel --vontam vállat.

- Hát jövőhéten versenyem van, így keddig maradhatnánk --mondta, én pedig nem ellenkeztem. Két nap nem a világ vége, és eddig nem igen hiányoztam egy órámról sem.

- Jó –bólintottam, majd letettem magam mellé a poharat.

- Ha tényleg működni fog közöttünk ez --mutogattam magunk között.

- Akkor apának mit mondunk? --sóhajtottam.

- Ne feltételezve mond! Működni fog és apád meg nem fog balhézni --simogatta meg a combomon pihenő kezemet.

- Balhézni nem is, mert nem az a fajta, de nem fog neki tetszeni a helyzet akkor sem --ingattam a fejem.

- Megfog békélni --nyugtatott, de láttam rajta, hogy ő sem teljesen biztos ebben.

Már ment le a nap, amikor felálltunk a medencétől és Pierre kitalálta, hogy filmezzünk. Mivel ma érkeztünk és mindketten fáradtak voltunk, csak holnap akartunk programot csinálni. Leültünk a nyaraló hatalmas nappalijában, majd Pierre keresgélni kezdett a filmek között. Végül egy amerikai vígjátékra esett a választás. A pattogatottkukoricás tálat az ölembe helyeztem, majd Pierre közvetlen leült mellém és átrakta a karját mögöttem. Olyan hihetetlennek tűnt, hogy képesek vagyunk normálisan is elleni. És eddig egyikünk sem akarta a másikról leszedni a ruhát, ami már haladásnak számított. Félórája ment a film, amikor a telefonom rezegni kezdett az asztalon. Anya képe jelent meg a kijelzőn. Érte nyúltam, majd automatikusan kinyomtam.

- Miért nem veszed fel? --kérdezte Pierre, mire újra rezegni kezdett a készülék.

- Mert nem vagyok rá kíváncsi --feleltem egyszerűen.

- Lehet fontos --nem akartam felvenni mert tudtam, hogy csak az összetört szíve miatt keres. De Pierre kisangyal módjára rávett, hogy felvegyem. Felálltam a kanapéról majd kiléptem az üvegajtón és fogadtam a hívást.

- Reménykedtem, hogy felveszed a telefont --reagált azonnal.

- Nem érek rá, szóval gyorsan mondjad --sóhajtottam.

- Monacoban vagyok, találkozhatnánk --megilletődve lefagytam.

- Monacoban vagy? Most? --kérdeztem vissza kiakadva.

- Igen, gondoltam meglátogatom a kislányomat --idegesen fordultam az üveg felé majd azonnal vissza is. Ha azt mondom, hogy nem vagyok Monacoban, hanem Pierre-el nyaralok éppen, akkor tuti apának beköp. Hezitálva néztem a tengerre majd felsóhajtottam.

- A barátaimmal eljöttünk Horvátországba --hazudtam végül vagy is félig.

- Ohh, hát kár --hallottam, hogy csalódott és meg is sajnáltam. De még mindig úgy éreztem, hogy csak azért van rám szüksége, mert a pasija elhagyta és apa már nem fogadja vissza többé.

- Meddig leszel ott? --érdeklődött.

- Keddig –válaszoltam, mire kinyílt az üvegajtó mögöttem.

- Gretch, rendelek pizzát --mondta Pierre, én pedig kikerekedett szemekkel lecsitítottam. Pierre ijedten visszahúzódott az üveg mögé.

- Barátokkal, vagy csak egy bizonyos baráttal? --kérdezte anya, mire idegesen fújtattam egyet.

- Ne szólj apának semmit --kértem azonnal.

- Jézusom apád nem haragudna, hogy barátod van --felelte azonnal.

- Tudom, de ez most más --húztam el az ajkam.

- Miért? --furcsa volt anyával úgy beszélni, mint régen. Ő volt az, aki mindig megértett és mellettem volt, aztán hirtelen bekattant és elhagyott.

- Mert Jacques fiával vagyok –feleltem, mire anya elhallgatott egy pillanatra.

- Gasly? --kérdezett vissza a biztonság kedvéért.

- Igen –bólintottam, bár ezt ő nem láthatta.

- Édesem, ne aggódj! Lehet apád neheztelni fog kicsit, de aztán rájön, hogy így egy családba kerül a gyerekkori legjobb barátjával! Hidd el támogatni fog titeket --anya szavai jól estek, de ettől függetlenül tartottam ez egésztől.

- Köszi, de azért még ne beszéljünk arról, hogy Pierre-el családunk lesz --nevettem el magam, mert annyira szürreális volt bele gondolni, amikor tegnap békültünk ki.

- Jól van --kuncogott anya is a vonal másik felén. Ezután csend telepedett ránk és bűntudatom lett, amiért bunkó voltam vele.

- Kedden megyünk haza, ha addig tudsz maradni, akkor találkozhatnánk --adtam be a derekam.

- Sajnos nem tudok, de majd összebeszélünk és találkozunk --válaszolta, én pedig bólogattam telefonnal a kezemben.

- Rendben, most megyek... Szia --köszöntem el tőle majd egyszerre letettük.

Instagram: mihalikdkamilla_iroioldal

TikTok: dkamilla