Kapj el! II.-A Woods Cheer története

12.RÉSZ- Nyitótánc

Félig fekve, a kanapé oldalának támasztott háttal, a szőnyegen ülve, elgémberedve ébredtem fel péntek reggel. Ellentétben Nickkel, nekem nem sikerült megbarátkoznom a dívány nyújtotta  kihívásokkal így muszáj voltam lemászni onnan. Egészen addig aludtam egyhuzamban, míg egy cserfes hároméves nem ugrott az ölembe reggel. Kipattantak a szemeim, egy pillanatra az hittem, hogy az álmomban lévő ninják elevenedtek meg előttem, de amikor felismertem Sophie körvonalát megörültem, hogy nem ütöttem le reflexből, mint a taxiórát.

-Szia Emily!- integetett a lábamon ülve

-Jó reggelt!- mosolyodtam el- Kivel jöttél le?

-Velem!

-Oh Torres!- kaptam a fejem a hang irányába

-Lonnie megbeszélésen van. Mi pedig lejöttünk reggelit csinálni.

-PALACSINTA!- kiáltott fel Fifi

-Anya nem örülne.- támaszkodott fel a kanapén Nick

-Legyen french toast, jó?- ajánlotta fel Diego

-Fenccs...- próbálta helyesen formálni a szót a kislány- Az mi?

-Megmutatom!- kapta fel és vitte magával a konyhába Sophiet Diego

-Felkeltem a többieket! Addig összecsukod a kanapét?- cibáltam magamra a barátom széthagyott pulóverét a nappali közepén

-Persze! Menj csak!- bólogatott Nick

Az emeleten már rendesen zajlott az élet. A lányok egytől egyik ugyan abban a szobában traccsoltak. Hangos fecsegés hangja hallatszott már az folyosón is, így bátran nyitottam be hozzájuk.

-Gyere Milly! -szorított nekem helyet az ágyán Alice

-Cuki vagy, de még ránézek a fiúkra is. Készül lenne a reggeli. Lassan ti is lemehettek.

-Rendben!- helyeselt Dakota

-És mit eszünk? -állt meg a hátam mögött Simon és Max

-Kérdezzétek meg Fifit!

-Sophie! Mi lesz a reggeli?- kiabált a lépcsőkorlát mellől, az éppen kiérkező Paul

-FENCCS TÓSZT!- artikulált a lány

-Milyen édes!- mosolyodott el Robin

-Akkor irány reggelizni!- hajtotta maga előtt a tömeget Maxi

Egy kisebb sereg, vagy úgy is mondhatjuk, hogy "szekta" indult el lefelé a lépcsőn. Amint megérezték a finom illatokat rárepültek a tányérjaikra. Csak Rachel és Delia ültek még a szobában. Látszott az arcukon, hogy valamit szeretnének, úgyhogy le is ültek közéjük, hogy kiönthessék a szívüket.

-Ki vele!-dőltem el

-Jó, akkor kezdem! Semmi komoly, csak szerettem volna megköszönni nektek a tegnapi estét. Hálás vagyok, hogy lehetővétettétek nekem a fellépést. A dalnak pedig remélem, hogy örültél.- mosolyodott el D'

-Robin, hogy fogadta?

-Azt mondta, hogy kezdjük az elejéről. Mindent őszintén. Ezért bemutattam a testvéreimnek még tegnap este.

-Tényleg így volt. Cody hatalmas forma. A középső, Mike kifejezetten okos. Dave pedig olyan, mintha Delia lenne fiúba.- dőlt az ajtókeretnek Robin

-Ohm...-harapta meg a száját D'

-Gyere reggelizzünk!- hívta magával a lányt

Igazi mese az ő történetük ez alatt a két hét alatt, az a Diseny fajta. A hercegnő beépül az egyszerű emberek közé, és beleszeret és teljesen hétköznapi, csupaszív fiúba. Telnek múlnak a napok, majd egyszer csak megjelenik, Titok a haragos boszorkány és elválasztja a párt, akiket csak egy csodálatos dal hozhatja újra össze. Aztán boldogan élnek amíg meg nem...