Hogy történhetett mindez?/Lando Norris ff/•BEFEJEZETT•

38.rész

Az nap este Bálint átjött és kérdezősködött milyen volt a nap. Apa és Anita boldogan mesélt neki. A balesetről, az újraindításról és az előzésekről. Ott ültünk a nappaliban, apáék az egyik kanapén ültek, mi pedig a másikon. Bálint normálisan ült én pedig mellé bújtam és a fejem a mellkasán pihentetem és figyeltem ahogy a szíve egyenletes ütemben dobogott. Ekkor akaratlanul is az jutott eszembe amit Lando mondott. "Szerelmes vagy belé?" ez az egy mondat visszhangot a fejemben minden egyes szívdobbanásánál. Egész eddig azt hittem, hogy tényleg szerelmes vagyok belé, de most ezzel, hogy valaki rákerdezett nem vagyok benne biztos. Mármint szeretek vele lenni még minden, de nem érzem azt, hogy ő lenne a nagy betűs "Ő".
- Emma ébren vagy?- simogatta meg a hátam.
- Persze!- zökkentem ki gondolatmenetemből.
- Azt hittem alszol, mert nem feleltél a kérdésemre.
- Sajnálom nem figyeltem mit is kérdeztél?- toltam el magam tőle és felültem.
- Annyit kérdeztem, hogy, hogy érezted magad?- tette fel ismételten a kérdését.
- Jól!- válaszoltam röviden.
- Minden oké?- kérdezte egy aggódó tekintet társaságában. Nem értem miért nem úgy érzek iránta mint ahogy megérdemelné.
- Persze csak fáradt vagyok!- álltam fel a helyemről.- Megyek fürdeni.- adtam neki egy gyors csókot, majd felmentem.
Ahogy mondtam felmentem az emeletre és elmentem megfürdeni, majd egy pizsi felvétele után lefeküdtem, de nem tudtam aludni így felmentem instára és elmezdtem görgetni. Nem nagyon néztem, hogy milyen képek vannak csak görgettem. Már épp elhatároztam, hogy végre lefekszek aludni mikor elkezdett csörögni a telefonom. Elvettem az éjjeliszekrényről és megnéztem ki az. Megnyomtam a zöld kis telefonikont és a fejem elé tartottam.
- Szia Seb mi történt?- ültem feljebb.
- Diszkvalifikáltak, mert állítólag nem maradt 1 liter benzin a tankban a futam után.- nem láttam, de tudtam jól, hogy idegesen járkál fel-alá.
- Nyugi a vezetőség biztos fellebbezni fog.
- Az már megtörtént...- ült le.
- Sebastian!- hallottam meg Hanna hangját.- Ó szia Emma! Hogy vagy?- ült a német ölébe és vette át tőle a telefont, hogy mind kettejük látszódjon.
- Megvagyok, épp lefeküdni készültem, mikor hívott Seb.
- Mondtam neki, hogy ne hívjon ilyen későn, de soha nem hallgat rám!- mondta és szigorú tekintettel nézett férjére.
- De ezt műszálas voltam elmondani!-emelte fel védekezően a kezét.
- Mindegy! Emma akkor hagyunk pihenni, majd máskor beszélünk!
- Jólvan! Jó éjt a törpéknek is!- mondtam mosolyogva.
- Át adjuk jó éjt!- mondták egyszerre, majd bontották a vonalat.
- Bejöhetek?- kopogott Bálint az ajtó túloldalán.
- Persze gyere!- tettem le a telefonomat a szekrényre.
- Most, hogy nincsenek itt a szülők elmondod mi van?- csukta be maga mögött az ajtót, majd leült az ágyam szélére és a kezem köré fonta az ujjait.
- Ez nem lesz így jó...- mondtam halkan és éreztem ahogy a szememben gyűlni kezdtek a könnycseppek.
- Ezt, hogy érted?- nézett rám értetlenül.
- Sokkal jobbat érdemelsz nálam. Amit tettem... vagyis amit majdnem tettem veled az nem hozzád méltó...- mondtam és a végén már áttört a gát és elkezdtek potyogni a könnyeim.
- Még mindig nem értem mire akarsz kilyukadni.
- Arra, hogy szakítanunk kell, mert nem vagyok beléd szerelmes!- mondtam ki végül.
- Mi van?- állt fel hirtelen az ágyról.
- Egészen mostanáig azt hittem, hogy szerelmes vagyok beléd, de valaki felnyitotta a szemem, hogy ez nem így van.- sütöttem le a szemem.
- A Brit kis nyomorék miatt?- kérdezte ingerülten.
- Ne hívd így!- álltam fel az ágyból én is.
- De megcsalt és te mondtad, hogy soha többet nem akarsz vele semmilyen kapcsolatba lépni.- emelte fel a hangját.
- Én meg téged csalatalak meg majdnem!- mutattam rá a lényegre.
- De mégse tetted meg!- mutatott ő is a lényegre.
- Az nem számít, másodpercek múltak rajta.
- Most lény őszinte! Miatta szakítasz velem?- fonta keresztbe maga előtt a kezét. Nem tudtam megszólani, csak a padlót néztem.- Nekem ez egy igennel ér fel. Akkor mégis itt kell lennie a végének. Minden jót!- mondta cinikusan majd kiment a szobából. Hallottam még, ahogy becsapja az ajtót és az autója gumicsikorgatva hajt el. Ezt most jól összehoztam magamnak. Erre most azt hiszem teljesen illik az a mondás, hogy amit főztél edd is meg.