Megtévesztő Szerelem (BEFEJEZETT)

1.rész

Sziasztok. Csak el szeretném mondani hogy ne tévesszen meg senkit sem. A történet első második része talán unalmasnak fog tűnni néhány ólvasónak de hamar be indul a sztori ne aggódjatok. Ennyit szerettem volna.😊😊😊 És kérlek titeket kövessetek be tiktokon is a nevem . wattpad_konyvem__

Van egy facebook csoportom is, Csatlakozzatok. neve : BABÓCÁIM(Fiúk, lányok vegyesen)

Jó ólvasást mindenkinek😇😇😇

(Ezt pedig az új olvasóknak szólna. Szeretném elmondani mindenkinek hogy kb 17 évesen írtam meg a történet első fejezetét sagy is ezt. Tapasztalan voltam, és kicsit elragadtatam magam amikor elkezdtem ezt a történetet írni. Ennek a történetnek köszönhetem H beindult úgy mond a "wattpad életem„. És egyenlőre nem szeretném átírni mert az tuls sok idő lenne, és egy gyerek mellett, a munka, tanulás, és a több írásom mellett lehetlen lenne egyenlőre elkezdeni átírni. De nagyon köszönöm ha itt maradsz és végig olvasod ezt az eseménydús vicces, erotikus és veszélyes történetet) 🥰🥰🥰🥰

Azt hittem az életem olyan lesz mint ahogy gondoltam. Boldog leszek. A szüleimmel... anyával, és apával. De a sors úgy hozta hogy apa nélkül kell tovább élnem. Egy tragikus múlt... egy apa elvesztése nagy hatásssal van egy lány életére főleg hogy az apám volt a példaképem, és amikor kiderült hogy öngyilkos lett, nah akkor veszett el minden reményem. Fájt a halála, de nagyon haragudtam rá. Csalódott voltam! Annyira dühös, és csalódott! Miért kelett elhagynia minket ilyen hirtelen? Ki miatt kelett elhagynia minket? Csak szeretném végre...

- Hűha kicsim gyönyörűen be rendezted, a szobád! - jelenik meg az új szobám ajtaja előtt anya.

- Köszi! Azt hiszem a fények tetszetenek a legjobban!

- Gyere vacsorázni, ha már mindennel kész vagy - mosolyog majd egyedül hagy.

Nem mondom hogy nem tetszik az új lakásunk, mert ezerszer tágasabb. Modern kori, beépített konyhabútor hűtővel. Márványos sziget pult, gyönyörű étkezőasztal foglal helyet középen, az ablakban pedig anya új növényei üldögélnek. Az uralkodó színek pedig a fehér, és szürke. Mindig jó ízlése volt, de azt már nem engedtem hogy az én szobámat is ő rendezze be. Elég nagy vagyok már ahhoz hogy saját magam ízlése szerint be rendezzem. Bízom benne, hogy itt New-York-ban új életet kezdhetünk... távol hagyva a múlt emlékeit...

***

Reggel a telefonom ébresztőjének hangos zajára ébredem. Utálom az ébresztőt. Túl hangos.

- Készülődj kicsim! - kéri anya köntösben, kócos hajjal.

- Mmmm... Okés! - válaszolom nyújtózkodva. Az ébredéssel mindig is bajom volt. Már kicsi koromban, is nehezen sikerült felkelnem. Viszont... apa... ő mindig vidáman kezdett el énekelni valami féle dalt amire már sajnos nem emlékszel. De nincs idő nosztalgiáznom. Felöltözöm majd a fürdőbe érve elvégzem a napi rutinom.

- Izgulsz szivem? Ez lesz az első napod! - kérdezi szerényen mosolyogva. Mindig pozitív. Mindig.

- Egy kicsit... Nah, és te?

- Hát eléggé - sóhajt fel, majd úgy érzem ebben a pillatban muszáj kicsit felvidítanom.

- Ne izgulj, imádni fognak! - bíztatom, közben megérkezünk a suli elé.

Anya elmond egy hosszú monológot, hogy vigyázzak magamra, ügyes legyek, és a többi.
Ahogy kiszállok a kocsiból a szemeim automatikusan az iskola udvarra vándorol.
Hatalmas egy iskola az biztos.
Három emelet magas óriási udvarral, melyben csodaszép virágok vannak elültetve, különféle formákban. Egy átlagos gimi.
Hatalmas fák, melyek hűvös helyet nyújtanak a nevetgélő, és szorgosan tanuló diákoknak.
Megállok a hatalmas ajtó előtt.
Gyerünk Stell. Belépek az ajtón, és probálom keresni az osztálytermet. Fordulnék a folyosó jobb felébe, amikor egy rohanó lány nekem szalad, és mindketten a padlón találjuk magunkat.