Hogy történhetett mindez?/Lando Norris ff/•BEFEJEZETT•

39.rész

Nem vagyok biztos benne, de úgy érzem ez így volt a helyes döntés. Nem éreztem helyesnek, hogy úgy vagyok vele együtt, hogy nem vagyok belé szerelmes.
Miután Bálint elviharzott Anita jött be hozzám.
- Mi történt kincsem?- ült le az ágyam szélére és mutatta, hogy üljek mellé. Lassan odasétáltam mellé és elmeséltem mindent.
- Ha úgy érzed így volt a helyes döntés akkor ebbe nem tudunk beleszólni. Ez a te életed, ezeket a döntéseket neked kell meghoznod.- ölelt át és egy puszit nyomot a fejemre.
- Tudom....- mondtam halkan és én is szorosan magamhoz öleltem.
Másnap reggel nem éreztem azt, hogy minden romokban lenne. Ugyan úgy mint máskor lementem az ebédlőbe reggelizni és beszélgetni apáékkal mielőtt elindulnak munkába. Tudom valamennyire meg kellene viselnie ennek az egész szakításos dolognak, de ez nem így van.
Miután apáék elmentek leültem a nappaliba a tv elé és elindítottam a netflixen egy filmet.
Valami táncolós film volt nem nagyon figyeltem rá mert közben Sebbel irogattam. Elmeséltem neki is a tegnapit és majdnem szó szerint ugyan azt írta németül, mint amit Anita mondott.
Mindezek után még valami belső késztetés miatt rá írtam Landora is.
- Szia 👋- írtam röviden. Nem vártam rá választ a történtek után és nem is kaptam. Ledobtam magam mellé a telefont és néztem tovább a filmet. Miután vége lett a filmnek kinyomtam a tv-t és felmentem felöltözni és elindultam Siriussal sétálni. Kimentünk a bejárati ajtón és miután bezártam azt elindultunk. Miután kiléptünk a kapun mikor egy ismeretlen piros autó ált a kapunkban. Közelebb mentem az autóhoz, hogy benézzek ki lehet.
Márcsak két lépésre voltam mikor kinyílt a sofőr felöli ajtó és kiszállt Lando.
- Te mit keresel itt?- néztem rá meglepődve.
- Neked is szia Emma!- dőlt neki az autójának és egy fél oldalas mosolyt villantott.
- Nem válaszoltál az üzenetemre.- fontam keresztbe a karom magam előtt, Sirius pedig leült mellém.
- Mert épp a pályán voltunk és teszteltük a jövő évi gumikat. Most pedig ebéd szünetem van!- lépett el a kocsi mellől és felém lépett.
- Sajnálattal hallom, mert én épp a szerelmemmel fogok sétálni.- mosolyogtam rá a kis szerelmemre.
- Elkísérhetlek?- nézett rám.
- Sirius?- néztem rá a kutyusomra, aki felállt és odament Landohoz, megszagolta és boldogan kezdte el csóválni a farkát.
- Azt hiszem bele egyezett!- mondta kisfiús mosollyal.
- Én is azt hiszem.- néztem rá a kutyára, aki csak kutya vigyorral nézett rám, majd Landora, aki szintén vigyorogva nézett rám.- Indulhatunk?- néztem a két fiúra felváltva.
- Persze!- jelentette ki Lando, majd mutatott Siriusnak, hogy menjen oda hozzá.
- Úgyse...- kezdtem el a mondatot, de nem tudtam befejezni, mert közben Sirius felállt és odament Landohoz.- Te áruló!- néztem rá szúrós tekintettel, de még egy kis szánakozó tekintetett se villantott irányomba.
- Akkor menjünk!- vette át tőlem a pórázt és elindult a kutyámmal. Olyan aranyosan mentek egymás mellett, hogy muszály volt egy képet csinálnom róluk, majd utánuk iramodtam.
- Merre megyünk?- nyújtotta át nekem a pórázt.
- A kutyafuttatóba!- vettem át tőle egy mosoly kíséretében. Egész úton úgy beszélgettünk mint régen. Mosolyogva és viccelődve egymáson.
- Mehetsz pici szerelmem játszani!- guggoltam le Sirius mellé és levettem róla a kutyahámot.
- Ő a pici én meg a nagy?- terpeszkedett el az egyik padon
- Te mekkora egy öntelt majom vagy!- néztem rá és nevettem. Le akartam ülni mellé, de a mozdulatot meg szakította azzal, hogy az ölébe rántott.
- De lehetek a te öntelt majmod!- ült fel, és így a köztünk lévő táv az egy negyedére csökkent. Mélyen a szemembe nézett és én is ugyan ezt tudtam csak csinálni. Erős elhatározás kellett a részemről, hogy még ne csókoljam. De amint meggyengült volna az épeszem és közeledtem volna az ajkai irányába, egy lelkes rajongó zavarta meg a pillanatot.
- Szi..szia Lando! Bocsánat a zavarásért, de csinálhatnánk egy képet?- állt meg előttünk egy kislány a kezében egy telefonnal.
- Persze! Majd én csinálok rólatok egy képet.- mondtam, majd leszálltam az öléből.
- Köszönöm szépen!- lelkendezett a kislány miután elkészültek a képek. Boldogan szaladt vissza a szüleihez miután elköszönt tőlünk.
- Jól nézel ki gyerekkel az oldaladon!- jelentette ki a brit.
- Tudom azért vagy most itt!- ültem most tényleg mellé.- Amúgy mennyi idő az ebéd szüneted?- tettem át a lábaim az övén.
- Másfél óra szóval még el kell viselned egy darabig!- mondta öntelt mosollyal az arcán és elkezdte simogatni a lábam.
Úr isten mit csinálok már megint?