Küzdj az álmaidért /Befejezett/

17. Zöldszemű szörny

🔞🔞🔞

Egy pár nap múlva szülinapja, megkellene lepnem valamivel, de mivel? Semmi értelmes nem jut az eszembe, csak a szexen jár az eszem. Ez van, nimfománias lettem, vagyis csak lennék. Ráadásul az sem segít, hogy teljes önmegtartóztatasban vagyok, tudom hogy a lányok azt mondják, hogy ők nem maszturbálnak és csak a fiúk szoktak. A lányok kibirják és ez egy betegség, hogy ha nem bírod ki, de ez hülyeség. A nőknek is vannak vágyaik és nem hiszem, hogy rajtam kívül más nem okoz örömöt maganak. Szóval lassan már odaig fajulok, hogy meditalni fogok, vagy valami hasonló, hogy leküzdjem a bennem tomboló tüzet. Neha úgy érzem, hogy nem bírom tovább és álmában megkötözöm és magamévá teszem, de aztán mindig elvetem ezt az öltet és türelmesen várom, hogy eljöjjön az én idöm.

***

Szombat este van,ma is sokáig dolgozom. Mióta Nati itt dolgozik, megkönnyebítette dolgunkat, ma is sokan vannak és nagy a pörgés, de sokkal jobb olyanokkal dolgozni, akiket kedvelek és egymás keze alá tudunk dolgozni.

Ebben a hangzavarban is feltűnik, egy ismerős hang, aki épp kolleganőmtől kér egy pohar whiskyt, még a hangjától is különös remegés ejt rabúl. Oldalra pillantok és meglátom a férfit, akiért már szó szerint reszketek. Legszebb mosolyom villantom rá, amit viszonoz és poharát emeli. Sokszor eljön értem, leginkább hétvégén, de hétköznap is, egyenesen haza visz, ami mindig csalódást okoz, titkon reménykedem, hogy egyszer csak a saját lakására visz és megmutatja mire képes. De ez csak álmodozás. Egy dologra viszont nagyon büszke vagyok, imádom ahogy a munkatársaim irigykednek, hogy milyen jó pasim van, bár arra kevesbé, hogy csak van. Kicsit olyan, mintha papiron férjnél lennék, de különszobában aludnánk.

A mosolyom hamar lehervasztja egy vörös hajú nő, aki Eliot mellé lép és végig simit izmos karján, még csak megsem lepődik, nyílván ismerős neki, nem egy vadidegen. A zöld szemüszörny azonnal rám telepedik és nem tagít. Tudnom kell ki az és mit akar tőle! A pult végére megyek, ahol Eliot ücsörög és vidáman trécsikél a titokzatos nőszemellyel.
- Hozhatok valamit? Teszem fel a kérdést, Eliotnak és a nőnek, szarkasztikusan.
Megfordul a nő és, csak akkor veszem észre, hogy az osztalyfőnököm az, aki tudtommal odáig van tanáromért. A féltékenység teljesen elborítja az agyam, amiatt, hogy ez a perverz disznó, hagyja magat előttem simogatni a nőnek, akiről én is tudom, hogy odáig van érte. Nevetgélnek, mint két idióta, idegesen, mégis nyájasan üdvözlöm osztalyfőnököm, végülis ő nem tudja, hogy ugyanazért a pasiért rajongunk mindketten.
- Tanárnő, nem is ismertem meg! Lelkendezek, de ez nem igazi öröm, csupán csak próbálom leplezni, hogy a legszívesebben leönteném valamivel és elküldeném a halálba.
- Laura! Szia, nem is tudtam, hogy itt dolgozol!
- Hát igen, már egy ideje. Hozhatok valamit?
- Igen, egy martinit légy szíves.
Kedvesen mosolygok, de közben Eliotra tüzes szikrákat küldök. Veszi is a lapot, és komorabb képet vesz fel, és nem villogtatja tovább fogait. 
Kitöltöm a martinit, miközben magamban átkozódom, mint valami elme bajos. Reni is észre veszi, hogy valami nincs redben, aggódva kérdezi, hogy mi lelt.
- Semmi! Vágom rá dühösen.
A hátam möge néz és megpillantja őket. A pasimat egy vörös démonnal.
- Ja, értem már.
- Az osztalyfőnököm.
- Ne már! Baszdki, úgy vihog, mint egy csitri
- Hát, ez az!
- Vigyázz, mert lecsapja a kezedről! Incselkedik, pedig ebben a hangulatomban, csak olaj a tűzre szórakozása.
- Ne bosszats!
- Nyugi már, ha meg akarna csalni, akkor nem itt előtted tenné.
- Attól még bosszant.
- Kiszolgáljam én?
- Nem kell, megoldom.
Visszatérek idegességem kiváltójához.
Műmosollyal arcomon átnyújtom a poharat, de ahelyett hogy csupán megöszönné, kérdezősködni kezd.
- Ti együtt tanultok még?
- Nem. Mondom én.- Igen. vágja rá Eliot. Amiben csak az a gáz, hogy egyszerre mondunk két különbözőt és a tanarnő felváltva pillant ránk gyanusan, hogy most akkor melyikünk mond igazat.
- Segítek neki felkészülni az érettségire, a szülei megkértek ŕá.
- Oh, értem. Mondja Malinák tanarnő, majd kortyol egyett italába.
- És hol tanultok? 
Miért akar ez mindent tudni? Tanulva az előző estből, már nem reagálok gyorsabban, hanem Eliotra pillantok, hogy meg adom a válaszadási lehetöséget.
- Vagy náluk vagy itt a kavézóban. Hazudik szemrebbebés nélkül.
- Laura, roppant hálás lehetsz, hogy ilyen segítőkész tanárod van.
Mosolyog rám, de valahogy ez a mosoly nem tetszik nekem.
- ööö, igen, tényleg hálás vagyok. Megnyomom a hálás szót, végül is az vagyok.
- Eliot drágám, éhes vagyok, mit szólnál, ha elmenénk enni valamit? Tudok egy nagyon jó kis éttermet a közelben. Fordul a pasim felé és nyájasan már már ugyhangzik, mintha csak is, azért is megmutatom,hogy nekem szabad, de neked nem hangsúlyban invitálja Eliotot vacsorára.