17. Fejezet

33 3 0
                                    

_________Aaron__________
Egész nap azon törtem a fejem,hogy hódíthatnám vissza Charlotte-ot. Hazafelé sétáltam mikor megvilágosodtam.
-Úristen,de hülye vagyok-mondtam valószínűleg a kelleténél hangosabban.
-Valami gond van fiatalember ?-kérdezte egy idős néni.
-Nem,elnézést kérek.- majd elővettem a telefonom,s írtam Olinak.
Aaron:Mikor megy a húgod futni?
Oliver: 6körül szokott
Aaron: Köszönöm. Az adósod vagyok.

Ezaz. Elmegyek elé és meglepem.
Már tűkön ültem,hogy mikor jön el az idő,hogy elindulhassak.
Fél hatkor fogtam a tréning pulcsim és útra keltem.

————Charlotte———————
Úgy voltam vele,hogy ma nem megyek sehova,bekuckózom egy jó kis könyvvel és pihenni fogok de Oliver addig szekált míg beláttam,hogy igaza van és elindultam futni.
Az erdőben furcsa hangokat hallottam. Biztos már képzelődöm is,de mintha Aaron kocsiját láttam volna az erdő melletti parkolóban.
-Charlotte-hangzott a hátam mögül a hang,amire még mindig összerezzenek. Aaron az. Meg sem kellett fordulnom,hogy tudjam.
-Mit keresel itt?-kérdeztem,mikor beért engem.
-Téged kerestelek-kezdte,majd folytatta.-Biztos voltam benne,hogy itt talállak,csak az időt súgta a bátyád.-fejezte be az elkezdett mondatát.
-Rosszul hallottam vagy tényleg azt mondtad,hogy a bátyám?-kérdeztem döbbenten.
-Nem hallottál semmit rosszul. Azután,hogy elmesélted neki mi történt köztünk,nekem állított s megkérdezte miért szórakoztam veled,miközben az exem után koslattam. Tudod mit válaszoltam neki ? Nem,Nem tudod. Azt feleltem neki,hogy az egyetlen ember aki után koslatok az te vagy Charlotte és tudod,hogy miért ? Mert szeretlek. Soha nem gondoltam volna,hogy lehet ilyet érezni egy lány iránt. - fejezte be.
-Hogy tessék? Komolyan beszélsz?
-Persze,hogy komolyan beszélek. Te vagy számomra a fény az alagút végén. A kiút az én szomorúságomból,s nem mellesleg imádnak téged a húgaim.
Valamint, még nem kértem elnézést az őrült exem üzenetéért. -
.Nem szóltam egy szót sem. Nem tudtam mit mondhatnék.
-Charlotte jól vagy?-kérdezte. Úgy tűnt mintha aggódna.
-Bocsánatkérés elfogadva.- borultam a nyakába,s olyan szorosan öleltem,mintha meg akarnám folytani.
-Hiányoztál Charlotte- súgta a fülembe.
-Nekem mondod? Át sírtam a hülye exed,valamint a bizonytalanságom miatt az egész hétvégét.
-Ha bízunk egymásban,akkor nem történhet semmi.- A gondolatok csak úgy cikáztak a fejemben,de a legerősebb közülük az volt,ami mindent el nyomott,hogy szeretem ezt a fiút.
_________________________
Sziasztok!<33
Meghoztam a következő részt!
Ha tetszett,nyomj egy vote-ot.
Legyen csodaszép napotok! <3
~R~

Segítség,szerelmes vagyok!Donde viven las historias. Descúbrelo ahora