Ellenség vagy Szerető...

32 fejezet: Húzom az idegeid!

Elmentem Hermionéhez, hogy elmeséljem neki mi történt pontosan.
-Te jó ég! Te és Blaise? Ez aranyos! Úristen!-újjongott a lány.
-Hermione! Dracot szeretem! Köztem és Blaise között soha nem is volt és nem is lesz semmi!-szögeztem le.
-Na persze...ha te mondod.-mosolygott.
-Inkább menjünk reggelizni, mert már farkas éhes vagyok!-mondtam.
-Én is!-mondta Hermione, majd elindultunk enni.
Útközben összefutottunk Dracoval és Blaissel.
-Szia Lily!-köszönt Draco, majd nyomott egy puszit a számra.
-Én is itt vagyok!-mondta Hermione sértődötten, mivel neki nem köszönt.
-Aha sajnos látom...-morgott a szőke.
-Ó! Látom nagy az egód! Ne aggódj nem szeretnék közétek tartozni vagy ilyesmi, viszont az illemtant, azért ismerhetnéd...ja várjunk csak! Egy óriási baromnak ez lehetetlen!-vitatkozott Hermione.
-Ezt most muszály volt?!-suttogtam idegesen.
-Ezt megbánod te kis sárvérű! A koszos mugli családoddal nagyra tartod magad! Ez szánalmas! Nézz engem...aranyvérű és tökéletes! Szerintem nincs miről beszélni!-nevetett Draco.
Blaise és én dermedten néztük végig az eseményt.
Hermione szemei pirosak és könnyesek lettek.
-Draco elég! Fogd be és inkább tűnj innen! Szerintem az a szánalmas, ahogyan most viselkedsz!-kiabáltam a fiúval.
Draco megszeppenve nézett rám, majd Blaissel az oldalán elviharzott.
Megöleltem Hermionét aki sírva fakadt.
-Sajnálom...ő ilyen...-mondtam megbánva.
A lány ellökte tőlem magát.
-Tudod az a baj, hogy közé és a hülye barátai közé tartozol!
Nemsokára te is ilyen felfuvalkodott kretén leszel!-mérgelődött.
-Ez nem igaz!-védtem magam.
-De igen! Vedd már észre, hogy egy vagy közülük! Lassan a viselkedésed is változni fog, ami ellen nem teszel, majd semmit!-kiabált Hermione.
-Draco nem olyan amilyennek mutatja magát! Hidd el!-vitatkoztam.
-Sajnálom, de nem látom azt amit te!-mondta a lány, majd egyedül hagyott.
Egyszerre éreztem fájdalmat, de főleg idegességet.
Elmentem Draco szobájához remélve, hogy ott lesz.
Benyitottam, majd megláttam, hogy Blaisnek panaszkodik.
Berontottam a szobába, majd nekilöktem Dracot a falnak.
-Mi a szart képzelsz?! Ezerszer megkértelek, hogy fogd vissza magad, de te csak azért sem! Sikerült megbántanod Hermione érzéseit és, ha ez nem lenne elég engem cseszett le! Az egész miattad van! Egyszerűen nem tudom el hinni, hogy hogyan lehetsz ennyire....undok, önfejű és nagyképű! Olyan szinten ideges vagyok rád, hogy azt el sem tudod képzelni! Te nem értheted, hogy ez milyen érzés nekem! Draco Malfoy ribije lettem, nem más! Az a baj, hogy Hermionénak rohadtul igaza lett! Griffendéles vagyok, de közületek való! Előbb-utóbb, olyan leszek, mint te, vagy Pansy vagy Blaise! Egy talpnyaló!-kiabáltam a fiúval.
-Te ezt komolyan így gondolod?!-nézett rám Draco értetlenül.
-Igen, így...és rohadtul elegem van abból, hogy ezt érzem!-idegeskedtem.
-Mondtam már, hogy dögös vagy amikor ilyen vagy?-mosolygott sunyin Draco.
-Draco ne tereld a témát!-szóltam rá.
-Elég nehéz arra koncentrálni amit mondasz miközben ilyen közel vagy hozzám és a falhoz nyomsz...-mondta a szőke fiú, majd kicsit megharapta az alsó ajkát.
-Ahjj! Nem lehet veled szót érteni! Tényleg csak egy idióta nőcsábász vagy!-mérgelődtem.
-Azta...finom és tapintatos vagy!-idegeskedett Draco.
-Én legyek finom es tapintatos?! Ez komolyan mondod?!-idegeskedtem.
-Igen! Te sem vagy sokkal másabb elhiheted!-mérgelődött, majd odébb állt a faltól és egyre közelebb sétált felém.
-Hogy érted?-kérdeztem.
-Állítólag velem vagy együtt közben mégis nyomulsz más fiúkra!-állítótta a fiú.
-Ez rohadtul nem igaz!-mondtam határozottan.
-Amikor Blaise megcsókolt nem ellenkeztél, A Weasley ikrekkel is közel álltok egymáshoz, bármikor, amikor elsétálunk Wood mellett te képes vagy őt bámulni! Ez elég?!-mérgelődött.
-Nem tudsz te semmit!-torpantam meg.
-Elég sokat, ahhoz, hogy kiálljak magamért!-vitatkozott.
-Értsem ezt úgy, hogy féltékeny vagy Draco?-kérdeztem egy mosollyal a szám szélén.
-Nem, nem vagyok az! Különben is, ha velem vagy együtt, akkor hűségesnek kell lenned!-morgott a fiú.
-Akkor mit szólsz, ehhez?-kérdeztem ördögien, majd odamentem Blaishez és beleültem az ölébe.
-Mi a szar?!!!-idegeskedett Draco.
-Mit csinálsz?!-súgta oda Blaise.
-És ehhez?-mondtam, majd mégjobban hozzábújtam az értetlen Blaishez.
-Hagyd abba!!-mordult rám a szőke fiú.
-És, ha esetleg megcsókolnám?-kérdeztem gonoszul mosolyogva Dracot.
-Úgysem mered!!!-szorította ökölbe a kezét a fiú.
-Megkockáztatod?-mosolyogtam tovább.
Élveztem, hogy húzhatom a fiú idegeit.
-Mivan, ha azt mondom, hogy Blaise jobb pasi, mint te? Akkor már csak a második legjobb pasi lennél a Roxfortban...-cseszegettem Dracot.
-Elég!-csitítgatott Draco.
-Az is lehet, hogy jobban csókol, mint te!-mosolyogtam.
Draco az eddigieknél idegesebben nézett rám.
Egyre közelebb hajoltam a fiú ajkaihoz.
-Áljj le!-utasított Draco.
Az orrunk már összeért, mikor Draco kirántott Blaise öléből.
-Hogy képzeled ezt?! Hm?!!-idegeskedett Draco.
-Én most elmegyek...-mondta Blaise, majd kisétált a szobaból.
-Féltékeny vagy?-kérdeztem.
-Nem!-vágta rá.
-Csak gondolj bele, hogy a szemed láttára smacizok Blaissel.-vigyorogtam.
-Ha smacizni akarsz én itt vagyok! Más fiúnak a közelébe se mehetsz ilyen téren!-szögezte le.
-Kellek neked igaz?-kérdeztem, miközben egyre közelebb hajoltam Dracohoz.
-Eszméletlenül!-mondta Draco, majd csókolózni kezdtünk.
Draco felvett az ölébe és lefektetett az ágyra.
Csókolgatni kezdte a nyakam.
-Le kell vezetnem a dühöm!-jelentette ki, majd folytatta.