Amnézia😈

15 - Rossz hírek

Hebi szemszöge

Endeavor megváratott minket. Legalább 10 percet várakoztunk az ajtaja előtt. A segédjei sem mondtak nekünk semmit. Mindenki szokásosan őrült módon sietett. Aztán csak megérkezett, akire vártunk. 
-Todoroki-kun! Mit keresel itt? Nem egy másik ügynökséghez mentél most gyakorlatra? - kiáltott fel hirtelen Mina. Endeavor érkezett meg egy magas sráccal az oldalán. A fiúnak ugyanolyan vágású szeme volt, mint Dabinak. A haja egyik fele fehér, a másik vörös, az arca bal oldalán egy szintén vörös sebhellyel. 
-Apám azt mondta, hogy rám is szükség lesz itt. - lépett oda Todoroki a többiekhez. Ekkor vett észre engem. Egy pillanatig gondolkodó arcot vágott. -Te meg...? - kezdett bele a kérdésbe.
-Ayumi vagyok. - zártam rövidre. 
-Hé, hé, és miért lesz rád itt szükség? - kérdezősködött tovább Mina.
-Épp ezért vagyunk itt. - szólt közbe Endeavor. Kinyitotta az irodája ajtaját. - Befelé. - intett egyet.

"Késik, és még ő siettet minket... paraszt." - gondoltam.

Bezárta maga mögött az ajtót, majd egy szekrényhez lépett az asztala mögött. Bár a többiek azt mondták, hogy ez csak egy iroda, valójában egy kisebb teremnek is elment volna a hely. Még a Szövetség rejtekhelynek használt bárjánál is nagyobb. A fal mentén könyvespolcok sorakoztak, tele iratokkal. "Ha most egyedül lennék, bele tudnék lesni néhányba." - futott át az agyamon.
-Meg is van... - motyogta Endeavor. Egy dokumentumot szedett elő, és rakott le az asztalra. Mindannyian köré gyűltünk, hogy rálássunk a papírokra. 
-Ez meg micsoda? - kérdezte Kirishima. 
-A Szövetség rejtekhelye. - mondta Endeavor, mire a szívem kihagyott egy dobbanást. 

"Hogy mi? A bázisunk? Hogyan? Hogy találták meg? Elbuktam még azelőtt, hogy belefolytam volna a nyomozásba?"

A többiek is meglepődtek a hirtelen kijelentésen. A lélegzetüket visszafojtva hallgatták ők is Endeavort. - Hosszas nyomozás után végre megtaláltuk, hogy hol rejtőzködnek. Bejelentést kaptunk telefonon, hogy egy fehér hajú, kapcsozott testű férfit láttak bemenni egy rég elhagyatott épületbe. "Ezért még megölöm Dabit." Ma este a hősök a rendőrséggel együtt betörnek a helyszínre, hogy elkapják a tagokat, és ki tudjuk őket hallgatni.
-Touya... - szorította ökölbe a kezét Todoroki. 
-Gondolom, nem véletlenül mondja el ezt nekünk. - nézett fel a papírokból Iida.
-Jól gondolod. - bólintott Endeavor. - Nektek kell megakadályozni, hogy elszökjenek. Ha valami véletlen folyamán egy Nomu, vagy egy tag kicsúszik a markunkból, nektek kell elkapni. Ha minden jól megy, ma este semmi dolgotok nem lesz. Adok nektek néhány dokumentumot, amik információkat tartalmaznak a tagokról. Estig tanulmányozzátok át őket, és találjatok ki egy stratégiát a képességük ellen, ha elszöknének. Ez a mai feladatotok. Világos voltam?
-Igen! - mondták a többiek. Én csak magam elé meredtem, de aztán észrevettem, hogy Bakugo figyel engem.

-Minden rendben, Ayumi? - kérdezte Uraraka, amikor már a folyosón sétáltunk a papírokkal a kezeinkben. - Egy kissé sápadt vagy.
-Persze, rendben vagyok. Egy kicsit izgulok az este miatt, ennyi. - hazudtam. - Viszont lehet, hogy azért beveszek egy gyógyszert.Ti kezdjétek el addig nélkülem. - siettem be a szobánkba. Gyorsan becsaptam az ajtót, és előhalásztam a telefonomat, kikeresve a "K" névvel mentett névjegyet. Rányomtam az "üzenetek" menüpontra, és küldtem egy like emojit. 
Pár pillanatra rá egy portál nyílt meg előttem, amit Kurogiri nyitott nekem. Átsétáltam rajta, és egyenesen a Szövetség főhadiszállására jutottam. Kurogiri a pult mögött állt, Dabi Dekuval együtt a magas bárszékeken ült. 

-Szervusz, Hebi! Rég láttalak. - köszönt Deku mosolyogva. -Vagy mostantól Ayuminak szólítsunk? - viccelődött.
-Haha, nagyon vicces vagy, fogd be, kösz. - indultam meg feléjük, Toga pillangókésével a kezemben, amit még a szobában előrántottam az egyik zsebemből.
-Hékás, mire készülsz azzal? - ugrott le Deku a székről. - Visszavonom, csak kíméld meg az életem!

Nem figyeltem rá. Egy pillanatig Dabival néztem farkasszemet, majd teljes erővel az arca felé hajítottam a kést.