Dragon Ball - A Büszke Harcos

32.fejezet - Az edzés kezdetét veszi

Még jóformán le sem landolt a hajó, amin Vegita volt, de már száguldott is ki onnan mondhatni fénysebességgel az FF bázisának edzőterme felé. Ahogy Vegita elviharzott az űrhajóból Freeza csak ennyit mondott undorodva:

-Mégis mi a szarért kell neki ez a majomfajzat?!

Ekkor nem reagált semmit senki, csak értetlenül nézték a katonák, hogy mi is történik tulajdonképpen. Vegita ahogy az edzőterem elé ért úgy látta, hogy éppen van aki edz, de őt az annyira nem érdekelte, ezért ezt mondta, vagyis pontosabban ordította:
-TAKARODJATOK KI MOST INNEN, HA JÓT AKARTOK MAGATOKNAK!

Közben pedig egy ki labdát tarott a kezében. Nem is kellett többet mondjon, hiszen azonnal elmentek azok, akik az edzőteremben tartózkodtak, így Vegita elkezdhette az edzését, amit azért tett, hogy lenyugodjon. Közben pedig ezeket a mondatokat mormogta magában:

-Nem igaz, hogy nincs senkinek egy csöppnyi esze sem ezen a rohadt bázison! Nem hiszem el, hogy Parslej is csak egy áruló, aki szövetkezik Freezával! Miért történik ez az egész körülöttem!?

Közben pedig olyan erőbedobással edzett, hogy arra felfigyel Parslej is. És miután elfoglalta a lakosztályát, ami tulajdonképpen egy vizes medence volt, fajából kifolyólag, elindult ahhoz az edzőteremhez, ahol Vegita edzett. Amint odaért eleinte csak nézte. Mivel az egy olyan terem volt ahol ki semmit sem láttál, de kívülről nézve teljes látvány fogadott az edzőteremben történtekre. Parslej csak nézte Vegitát és elemezte minden egyes mozdulatát, ahogy az a 12 éves fiú mondhatni dühből feszültség levezetés képpen edzett. Parslej, amint kielemezte megfogta az edzőterem kilincsét és benyitott Vegitához. Vegita észrevette, ahogy nyílik az ajtó és egyből egy támadást is mért az ajtóra. Parslej ezt tulajdonképpen egy kézzel hárította és csak ment Vegita felé. Vegita erre még ingerültebben támadta Parslejt, közben pedig ezt ordította neki, ahogy az FF egyenruhájában haladt felé:
-Te is csak egy mocskos áruló vagy! Nincs szükségem arra, hogy bármit is mondj!

-Pedig kénytelen leszel végighallgatni, mert addig nem hagylak tovább edzeni! – Mondja Vegitának, amikor olyan közel ért hozzá, hogy pár centire voltak egymástól.

-Tch...ha ez az ára, akkor mondjad. – Vegita lekezelően.

-Tudod fiú! Sok mindent nem tudsz még erről a mocskos világról. És, hogy most jelenleg ebben az egyenruhában feszítek itt az is érdekből történik. Ahogy sejtem, ez nálad is így van. Hiszen te is az FF egyenruhájában vagy itt már több éve, és szótlanul teljesíted a küldetéseket. Miért is? Ja igen, mert nincs más választásod. Mert tudod, hogy a végső célod felé ez az út kell, hogy elérjed azt. Ezért is kell, hogy átláss a saját gőgödön és megértsd, hogy miért vagyok itt. Illetve felajánlom most itt neked, hogy szívesen segítek neked, hogy még erősebb legyél és, hogy közelebb kerülj a céljaid megvalósításához!

Vegita nem is várt egyáltalán, csak ingerülten ezt vágta Parslejhez:

-Csak nézz rám! Látod, hogy mit tesz itt lennem. És igen, nincs más választásom, mert még gyenge vagyok! Bármennyire nehéz is ezt beismernem, de így van. Ezért is edzek éjjel nappal, hogy változtassak ezen! De te, alattomos féreg, akinek megvan minden képessége, hogy leigázza ezt a zsarnokságot, ahogy van, az ne próbálja meg nekem bemesélni, hogy nincs más választása! Szóval takarodj innen a szemem elől, mert egy utolsó patkány árulót még csak látni sem akarok!

Vegita ekkor már készült is egy támadásra Parslej ellen, aki egyelőre felfogta, amit Vegita mondott neki, ezért egyszerűen csak kisétált. Ezért Vegita támadása, csak az ajtót találta el. Hozzá kell itt tenni, hogy az edzőterem úgy volt kialakítva, hogy bármilyen erősségű támadást kibírjon, hogy a katonák tudjanak zökkenőmentesen edzeni. Vegita ezután egészen a saját végkimerüléséig edzett, majd a közös ebédlő felé vette az irányt, ahol már éppen ebédelt Raditz és Nappa is, és természetesen az egyik távol eső asztalnál Parslej is. Ahogy leharcoltam odaült a csillagharcosokhoz, azért fél szemmel oda-oda nézett Parslejre is, hogy éppen mit csinál. Aki szinte rituálisan fogyasztotta el az ebédjét, ami csak növényekből állt. Közben pedig Raditz kérdezi Vegitát: