Átírás Alatt

A garázsban

Reggel éreztem hogy felébredtem de a szemem csukva hagytam. Cortezen gondolkoztam. Pár perc múlva a Green day-es pizsimben lebotorkáltam a lépcsőn. Kivettem egy tányért, megtöltöttem tejjel, beletettem egy csomó müzlit aztán felmentem a szobámba. Gyorsan megettem.
Rápillantottam az órámra. 10:27!!!! Már megint elfelejtettem bekapcsolni az ébresztőm! Újra lementem, hát én vaksi nem vettem észre hogy a konyhapulton volt egy cetli.
Anya elment dolgozni. Apa is.
Így hát egyedül voltam.
Felvettem farmert és fehér pólót.

Felkaptam a táskám és a cetli hátuljára ráfirkantottam:

Átmentem a barátaimhoz.
Virág is ott lesz és bármi van hívlak.
Nyugi viszek magammal bukósisakot!
♡♡♡

Megfogtam a sisakot meg a deszkám és kiszaladtam. A kezembe fogva a sisakot letettem a deszkám a földre. Végülis vittem. De egyébként csak a lejtőn szoktam felvenni. De mivel nem tudom hol laknak Zsoltiék bisztos ami bisztos. Hátha arra van. Na de merre?
Valakit fel kéne hívnom. De a telefonomon az osztályból csak hárman vannak meg. Virág (hát persze), Ricsi és Cortez. Virág csak ebéd után jön. Felhívom Ricsit. Gondoltam. Kicseng. Harmadik hívásra sem vette fel. Nyeltem egy nagyot és elkezdtem hívni C-t. Felvette.
-Szia!- köszöntem.
-Szia!
-Figyelj hol laknak Zsoltiék?
-Hol vagy?
-Az utcán.
-De mi a neve az utcátoknak?- kérdezte.
-Mária utca.
-Fordulj meg!
-Miért?
-Csak csináld!
Megfordultam. Hatalmasat dobbant a szívem. A mellettünk lévő utcában lakik! Vigyorogva odagurultam. Nála is volt deszka.
-Erre- biccentett a fejével.
Hosszas csend. Csak a kerekek zaja hallatszott. Aztán megtörtem a csendet.
-Hogy hogy nem voltál ott?- Érdeklődtem.
-Mert a mamámnak segítettem.
-Veletek lakik?
-Nem. Én lakom velük. A szüleim máshol- sóhajtotta.
Lemerevedtem. Nem is gondoltam volna.
Pár perc múlva megálltunk.
-Hát itt vagyunk- mosolygott.
-Gyertek csak be- kiáltotta Zsolti a garázsból. Oda sétáltunk. Es megláttam a garázst. Koszos, rumlis, poros. Ne máááááár!
Dave az egyik sarokban valami ládában kotorászott. Onnan intett nekünk.
-Jó. Az van hogy ott hátul ahol Dave van a dobozokban csak kacatok vannak. Ha valami tetszik megmutatod nekem és ha olyan megtarthatjátok. A többit meg kiselejtezzük valahogy- közölte Zsolti.
-Rendben.
-Szerintem kezdjük a dobozokkal- mondta Zsolti.

Odamentünk. Fél órán keresztül válogattuk a hasznos és szemét dolgokat. Kettő könyvet találtam. Nem szoktam hordani magammal de otthon olvasgatok. Így eltettem. Aztán történt a dolog amire szerintem mindig fogok emlékezni. Cortez abbahagyta a pakolást és odament Zsoltihoz. Susogtak valamit aztán elindult felém.
-Tessék. Mert olyan jó barát vagy- nyújtott oda egy nyakláncot. Kis szivecske volt az elején.
Mögém ment és feltette rám.

Éreztem hogy az arcom átvált piros színűvé és a szívem kalapál. Aztán visszament és közben rám mosolygott. Én meg vigyorogtam mint a vadalma.

Eltelt egy óra. Én rövidebbnek éreztem. És jobban lekötött a mellettem térdelő Cortez mint a dobozok. Végül mindet rendbe tettük.
-Ti nem vagytok éhesek?- kérdezte Zsolti csupa piszok ruháját porolgatva- már 12 óra van.
-De- nyögtem.
-Pizza? -kérdezte Cortez.
Helyeseltünk. Megrendeltük aztán vártunk.
Csendben ültünk és mind gondolkoztunk. A szivecske medált szorongatva gondolkoztam azon hogy vajon hogy lett ennyire poros a ruhám. Egy idő után megjött a kaja.  A pizza evése közben Zsoltinak eszébe jutott valami.
-Felelsz vagy mersz?

...