Vele, tudod, az a gond, hogy él... – mondta James, és halványan hallotta a feltörő nevetést, de a gondolatai egészen máshol jártak.
Egy héttel korábban
James és barátai a könyvtárban ültek a sötét varázslatok kivédése RBF vizsgára készülve. Tudták, hogy fontos a vizsga, így hiába töltötték általában tréfákkal és viccekkel, ezt a vizsgát még James meg Sirius is komolyan vette, hiszen a Voldemort elleni harchoz és az aurori álláshoz is kulcsfontosságú tudáshoz jutottak, és akármennyire próbálták titkolni mindenki és talán saját maguk elől is, ez azon kevés dolgok közé tartozott, amit még ők is komolyan vettek, különösen Sirius.
– Lámcsak, itt a szabályszegő árulók kis csapata – szólalt meg egy halk hang.
James felnyögött.
– Tanulgassatok csak szorgalmasan, mert itt most nem lesz kivételezés, nem számít, hogy ki a kviddics sztár, Potter.
James arca sötétvörösbe fordult.
– Piton, kérlek.... – próbálkozott Lupin...
– Nocsak, nem tudtam, hogy tudsz beszélni, szörnyike! Azt hittem a legjobb, ami telik tőled az a vonyítás!
James és Sirius arca elsötétült, Lupiné kifejezéstelen maradt, de James látta benne feltörni a szomorúságot és az önutálatot.
– Hagyj minket békén – próbálkozott most Sirius, minden önuralmát latba vetve.
– Nyitva van az ablak valahol? Mintha fújna a szél. Vagy csak egy ÁRULÓ beszélt...Szégyen vagy Black, szégyen. Elárultad a varázslókat, az igazi varázslókat. Szégyent hoztál a varázslónévre azzal, hogy hátat fordítottál a családodnak!! Rólad meg nem is beszélek, Potter, az egész családod szégyen
– Persze, mert a gyűlölködés és a kirekesztés a mások kínzása az nem szégyen? – Csattant fel Sirius
– Megérdemlik a muglik és a sárvérűek! Fogd már föl végre!! Nézz végig a történelmükön! Alávaló, gyáva senkik, és miattuk kell titokban élnünk... De ne féljetek, eljön még az idő, amikor újra tisztelni fognak minket, már akik maradtak persze. A Sötét Nagyúr gondoskodni fog róla....
James éppen a nagyterembe sétált, amikor meghallotta Piton hangját. Megtorpant, és kilesett a sarok mögül
– Incancerandus!
Dahlia félreugrott az átok elől és hátat fordítva a halálfalóknak elkezdett futni, közben viszont kiesett egy levél a zsebéből
Ne fuss te kis sárvérű! Esélyed úgysincs, de bátorságod sincs kiállni ellenem, mint mágus a mágus ellen. Nehéz is lenne, mivel nem is vagy mágus. Annyit is érsz, mint a szüleid!
Jamesnek ökölbe szorult a keze, elővette a pálcáját és közelebb óvakodott a sarokhoz.
– Perselus, nézd kapott egy levelet anyucitól!
– Invito!
– Ne! Hagyjátok abba!!!
–„Drága Virágom! Remélem jól telnek a heteid, és élvezed a sulit, és sok új barátot szereztél, de azért tanulsz is."
– De aranyos. Anyuci „Virágnak" becézi.
– Hagyjátok abba! – kiabálta Dahlia, és elővette a pálcáját.
Avery elvigyorodott.
– Mit szólnál hozzá, ha megtépnénk egy kicsit a virágot, Pers?
Piton arcán is gonosz mosoly terült szét.
– Levicorpus!
A lány felemelkedett...
James pedig nem bírta tovább. Kilépett a sarok mögül.
– Hagyd őt békén, Piton. Mit ártott ő neked?
– Vele, tudod, az a gond, hogy él. Egy nyomorult sárvérű. Te meg Potter, egy gyáva féreg vagy! Hol volt eddig az a nagy griffendéles bátorság és lovagiasság?
– Te meg olyan bátor vagy hogy negyedmagaddal elsősöket zaklatsz! Ne beszélj nekem bátorságról...Pipogyi – sziszegte James.
– Megérdemlik! Meg kell tanulniuk, hogy hol a helyük a kis nyomorultaknak! – mondta Piton miközben megszüntette a lebegtető bűbájt, Dahlia pedig a földre esett.
James remegett a dühtől.
–Hol a helyük? Miről beszélsz? A varázsvilágban a helyük, mint akármelyik mágusnak. Semmiben nem jobbak vagy rosszabbak a származásuk miatt.
– Akkor védd meg a kis sárvérű barátnődet! – mondta Avery, és meglendítette a pálcáját Dahlia felé. James pedig a lány elé állt, és egy pajzsbűbájt lőtt ki
– Menj! – mondta a lánynak, aki feltápászkodott és engedelmeskedett.
– Szent James Potter a sárvérűek védelmezője! –röhögött Mulciber, és kilőtt felé egy kábító átkot, James azonban elhajolt előle, és viszonozta egy hátráltató ártással, ami célba talált, és egy sóbálványátkot Avery-re, mire a negyedik mardekáros elrohant, így ketten maradtak Pitonnal. Egymásra szegezett pálcával álltak, amikor, szerencsére megérkeztek a barátai, ami elterelte a mardekáros fiú figyelmét, így ki tudott lőni egy kábítóátkot.
– Mi történt James?
James egy pillanatig habozott. Nem tudta miért, de nem volt ínyére elmondani, ami történt. Ő maga is viccelt meg embereket, meg néha elég durva vicceket sütött el, de amit a mardekárosok mondtak sok volt neki. Főleg, hogy ők komolyan gondolták...
– Semmi, csak az szokásos összeütközés Pipogyival meg a hasonszőrűekkel.
– Egész jól megoldottad. Hármójukkal elbántál, Ágas
– Köszönöm, Tapmancs
– Vele, tudod, az a baj, hogy él
Sirius is nevetett, de ez inkább fájdalmas nevetés volt, Peter pedig talán fel sem fogta a hasonló konfrontációk súlyosságát, mivel általában a háttérben maradt. Ráadásul Dahlia esetének részleteit senki nem tudta pontosan, rajta kívül.
YOU ARE READING
Vele, tudod, az a gond, hogy él...
FanfictionVele, tudod, az a gond, hogy él... Vajon mi lehet emögött a hanyagul odavetett mondat mögött? Minden jog J.K Rowlingot illeti, egy kivételével minden szereplő az ő fantáziájának szüleménye. 14 éven felülieknek