𝐅𝐢𝐱 𝐔𝐬 | Lando Norris ✔️

5.

𝓛𝓲𝓵𝔂 𝓝𝓪𝓿𝓪𝓻𝓻𝓸

2021.február 4. Csütörtök

A brit fiú felbukkanása váratlanul ért hiába játszottam el néha annak a gondolatával, hogy újra találkozunk és minden a régi lesz - hülyeség volt hamis ilyen dolgokban hinnem akár egy másodpercre is, hisz ez nem egy film, ahol mindig happy end lesz. Hiba volt ezzel álltatni magam csak hogy ne fájjon annyira és akárhányszor szembesültem ezzel a ténnyel, rosszabb lett minden.

Megviselt, hogy másfél év után egymással szemben álltunk, könnyezve és csalódottan - én mindenféleképpen csalódtam magamban és azt kívánom bárcsak vissza tudnám az egészet csinálni, hogy sokkal normálisabban álljak hozzá a dolgokhoz, hisz másabban alakult volna, ha nem menekülök el - de megtettem, időgéppel pedig nem rendelkezem, így felesleges ezen kattognom, nem fog semmi sem változni - ezért pedig elég nehezen kezeltem a szituációt, így miután George utána rohant, én a szobámba zárkóztam be és az ajtó elé lecsúszva kezdtem mérhetetlen zokogásba, ami egészen a késő estig kitartott. A fejem majdnem szétrobbant a sok sírástól, így gyógyszerért kimerészkedtem a konyhába meg egy üveg vízért és el is mentem zuhanyozni - viszont ezután szerda kora délutánig ki sem tettem a lábam a szobából, de Carmennel egyetemre kellett mennünk, így nem volt más választásom, muszáj voltam szembenézni a lakótársam aggódó tekintetével hiába nem szerettem volna, hogy miattam aggódjon - felesleges volt, ezt én rontottam el, csak magamnak köszönhetem. Szóval a tegnapi nap délutáni része valahogy úgy telt, hogy Carm próbált szóra bírni, viszont ha Landóra terelődött a téma, engem onnan elvesztett, újra és újra megjelent előttem a brit arca a könnyes szemeivel - így inkább mindig semleges területekre eveztem a beszélgetést, ami még inkább megerősítette a lányban azt, hogy nem vagyok túl rajta és nem viselem jól.  

Miután hazaértünk időnk sem volt visszatérni a brit srácra, mert egyből belevetettük magunkat a tanulásba és este 8-ig meg sem álltunk a jegyzeteléssel és annak átbeszélésével. Max arra volt egy kevés időm, hogy lecsekkoljam az instagrammom és elfogadjam Isa engedélykérését és én is visszakövessem a szintén spanyol lányt, ezután viszont hosszú időre félre is tettem a telefonom.

Aludni nem igazán tudtam akkor sem és ma éjszaka sem, ezért úgy döntöttem nem szeretnék az ágyamban szenvedni, így felhúztam egy vastag pulcsit és magamra terítve két plédet ültem ki az erkélyünkre, ahol bámultam a csillagokat - erről pedig eszembe jutott egy közös emlék Landóval. A Summer Break felénél tartott és nagyon megtetszett neki a csillagnézős rész, így késő este váratlanul bekopogott hozzám és elvitt. A legfényesebb csillagot szerette volna kiválasztani, hogy az legyen a mi közös csillagunk - viszont én szívesebben néztem az arcát és szemeit, amelyek csak úgy csillogtak a boldogságtól.

- Végre mosolyogsz. - csatlakozott hozzám Carmen két gőzölgő bögrével, egyiket pedig elém is csúsztatta, amit mosolyogva köszöntem meg, de miután már az emlék nem volt úgy előttem hirtelen komorultam el. - Hát nem tartott sokáig, de legalább egy kis ideig felfele görbült a szád.

- Elrontottam azzal mindent, hogy eljöttem akkor minden szó nélkül. - néztem az előttem helyet foglaló lányra, aki érdeklődve nézett engem. Nem vágott közbe és ezt értékeltem is, hisz tudta milyen nehéz erről beszélnem. - Minden olyan szép és jó volt addig, amíg össze nem cseréltem a telefonunkat. Nagyon jól éreztem magam mellette és megtudtam neki is nyílni, ahogy nektek is. Viszont nagyon fájt, hogy hazudott... - könnyeimmel küszködve kortyoltam a teámba, ezzel is egy kis időt nyerve magamnak. - Megígérte, mégis a szemembe hazudott mikor azt mondta csak egy egyszerű srác, pedig nagyon nem az.. Mérges voltam, mégis maradnom kellett volna, hogy megbeszéljem vele és ha nem jutunk dűlőre akkor búcsút mondtunk volna egymásnak, de a lányok, akiket követ.. Carm, én mellettük eltörpülök. - eddig bírtam és rázkódva tettem le a teát az asztalra és töröltem meg az arcomat. - Hazudott, mégsem ez volt az oka, hogy ott hagytam. Én voltam az oka az egésznek, mert nem hittem magamba és annak, hogy tényleg engem akar Lando.. Azóta pedig sokkal kevésbé hiszek olyanban, aminek köze van hozzám, mert mindig mindent tönkreteszek. - nem mondott semmit a legjobb barátnőm, csak közelebb húzta magát hozzám és úgy ölelt magához.

- Ilyet nem szeretnék még egyszer hallani tőled, hogy eltörpülsz más lányok mellett, mert badarság! - csak a fejem ráztam, mert nagyon nem értettem egyet vele, de miután mérgesen rám pillantott, inkább meghúztam magam. - Lehet nem teszed ki mindened, nincsen több tíz vagy száz ezres követő táborod, mégis nagyon sokat érsz. Okos vagy és mindig számíthatunk rád. Az egyetemen te vagy a suli titkár jobb keze, nélküled el lenne veszve, nekem is te segítesz a legtöbbet, a lányoknak is. Láttalak téged régen Leóval játszani és amennyi szeretett áradt belőled felé, azt még most sem tudom szavakba önteni. Szóval verj ki minden ilyen negatív dolgot a fejedből, mert ha nem, akkor én teszem meg! - elérzékenyülve húztam magamhoz a spanyol lányt és mérhetetlenül szerencsésnek éreztem magam, amiért itt van ő nekem, nélküle már rég széthullottam volna.

- Na de nyomás aludni, hosszú lesz a holnapi nap! - paskolta meg a vállam és elkezdtünk egyszerre szedelőzködni, mégis a lány hamarabb ment be a lakásba. Én még egy picit bámultam magam elé és csak ezután tértem be a szobámba és hajtottam álomra a fejem.

2021.február 5. Péntek 

Az egyetemen töltött órák kínkeservesen lassan teltek, alig vártam, hogy végezzünk és haza tudjak menni lustálkodni - természetesen ez az elképzelésem romba dőlt mikor a titkár rohan utánam, hogy elkezdik díszíteni a sport csarnokot, ahova kellenék én is. Sorsomba beletörődve öleltem magamhoz Carment és a hatalmas terembe indultam, ahol az elkövetkezendő óráimat fogom tölteni - innen aztán nem fogok valami hamar szabadulni, az fix.

Én még ilyen értetlen emberekkel az életben nem találkoztam, mint amilyen brigád volt ez.  Ha azt mondom azt a díszt tegye oda, ami mellette van, nem az amit éppen tart, miért azt rakja fel, amelyiket tartja? Pedig szerintem elég érthetően mondtam. A másik ami nagyon kikészített az az volt, mikor az összes asztalt sárga díszekkel tette tele - ezzel nem lett volna semmi baj, csak a téma A Tél volt, így inkább a kéknek vagy fehérnek kell dominálnia. Ilyenkor szoktam azt mondani, hogy eddig is tudtam, hogy nagy Isten állatkertje, de hogy ennyire? 

Este fél 9-kor léphettem ki a Westminster egyetem főkapuján mikor írtam egy SMS-t Carmnak, hogy értem tudnának-e jönni George-al, mert a busz csak egy óra múlva jön - plusz amúgy is nálunk van jelen pillanatban a brit srác, így nem kéne külön eljönni a lakásából. Szerencsére egyből megnézte a lakótársam és biztosított arról, hogy már úton van a fuvarom, így megnyugodva ültem le a buszmegállóba és vártam őket.

15 perccel később is még ültem és nem értettem, hisz kocsival már rég itt kellett volna lenniük - pláne George vezetésével, ami elsőnek nagyon durva volt számomra és megfogadtam sose ülök be egy autóba, ha ő ül a volánnál, de aztán azóta már kezdek hozzászokni és nincs probléma. Viszont ettől függetlenül frusztrált voltam és aggódni is elkezdtem, ezért inkább tárcsázni kezdtem a legjobb barátnőmet.

- Igen? 

- Merre vagytok? - vártam a barátnőm válaszát, amikor egy sport kocsi parkolt le előttem, viszont nem foglalkoztam vele. - Itt várlak titeket a... - elnémultam miután megláttam, hogy ki száll ki a narancssárga színű járgányból. 

Hiába várom őket, nem fognak jönni értem, mert Ő jött elém...

°°°
Sziasztok! <3

Mit gondoltok Lily érzéseiről és arról, hogy magát is elég durván ostorozza? Szerintetek Carmen és George helyesen cselekedett azzal, hogy Lando és Lily helyett intézkedett? Vagy ti erről kit gondoltok? Hagyniuk kellene, hogy maguk oldják meg vagy jó ez a kezdő löket?

°°°

—Vanda