- Shinobu, Shinobu elég, ne nyalogass már! - Ültem fel nevetve, miközben próbáltam magamról leszedni a kiskutyámat-Nagyon jó kedvedben vagy máma, mégis mi lelt?-Tettem le a földre, majd egy egyszerű mozdulattal kipattantam az ágyból.
Ma van az U.A. első napja. Nem mondanám, hogy izgulok, de bennem van az a bizonyítási vágy az anyukámmal szemben. Sok dolgon kellett átmennie, nem szeretnék neki én is csalódást okozni.
-Jó reggelt szívem!-Mosolygott rám anya, miközben pakolt össze-Neked is!-Mondtam szinte már téli szájjal, ugyanis nem tudtam ellenállni a mennyei reggelinek-Ma van az első napod! Izgulsz?-Kíváncsiskodott-Nem mondanám. Attól kicsit tartok, hogy fogok beilleszkedni, de megleszek-Magyaráztam, miközben az órára pillantottam-Jesszus, már ennyi az idő? Ideje elkészülődnöm! A palacsinta meg isteni!-Nyomtam egy gyors puszit anya arcára, majd visszarohantam a szobámba.
A szekrényem mélyéről előkotortam az egyenruhámat, amit gyorsan fel is kaptam magamra. Nem vagyok a sminkek embere, így egy kis szempillaspirálnál meg is állapodtam. a hajamat összefogtam egy kontyba, ezután lefutottam a fürdőszobába, ahol egy gyors fogmosás után kész is álltam az első napra.
Szerencsémre nem lakunk messze az akadémiától, gyalog nagyjából tíz perc lehet. Ahogy egyre közeledtem az épülethez, úgy nőtt bennem a feszültség. A kérdések csak úgy cikáztak a fejemben. Mi lesz ha nem kedvelnek majd az osztálytársaim? Egyáltalán meg fogom találni az osztályt?
A nagy elmélkedéseim közepette nem vettem észre az előttem lévő fiút, és sikerült nekimennem. A papírok kiestek a kezéből, és szétszóródtak.
-Uramisten, ne haragudj! Nem szándékos volt. Olyan figyelmetlen vagyok-Csaptam a homlokomra idegesen-Hé, semmi baj, nem történt semmi-Mosolygott rám és hajolt volna le összeszedni-Várj, majd én segítek!-Ajánlottam fel és erősen a papírokva koncentrálva a levegő irányításával egy-kettő kupacba raktam-Azta! Szóval levegővel kapcsolatos erőd van-Csodálkozott-Az is! A négy elemet tudom irányítani-Mosolyodtam el-Azta! Ez nagyon szuper. Nagyon jó lehet neked!-Ámuldozott-Látom, téged nagyon érdekelnek ezek-Állapítottam meg-Igen, szerintem minden képesség a maga módján érdekes és szép. Izuku Midoriya vagyok!-Nyújtotta felém a kezét-Tényleg, még be se mutatkoztam! Chishu Ayumi vagyok!-Fogadtam el a kezét- Melyik osztályba jársz?-Kérdezte- 1.A Osztályba!-Válaszoltam szinte azonnal-Tényleg? Én is! Örülök, hogy osztálytársak leszünk. Viszont amondó vagyok, hogy induljunk, ha nem akarunk elkésni-Kuncogott.
Én már erre nem válaszoltam, hanem egymás mellet kezdtünk el sétálni, egyenesen a terem felé. Az ajtó elé érve kissé megtorpantam.
-Készen állsz? Amúgy megnyugatatlak, én már voltam bent, a legtöbb ember kedves! Ja és egy emberrel vigyázz! A neve Bakugo. Engem ki nem állhat, és így van a többi osztálytársával is. Szőke haja és piros szeme van-Figyelmeztetett-Köszi,hogy szóltál! Akkor, hajrá-Mosolyogtam, majd elhúztam az ajtót
Amint beléptem, minden szem rám szegeződött. Szó szerint mindegyik. Kissé zavarba is jöttem, de próbáltam leküzdeni.
Nem akartam örökké ott állni, ezért kerestem egy üres asztalt és leültem. Ketten jöttek oda üdvözölni, ami mondjuk meg, eléggé jól esett. Ochako és Iida néven mutatkoztak be. Páran még összesúgtak a hátam mögött, de annyira nem érdekelt. Aztán megakadt a szemem egy szőke fiún. Biztos voltam benne, hogy ő Bakugo, ezért felé csak óvatosan nézegettem. Minden osztálytársamat végigmértem. Volt itt mindenféle. Viszont az egyik fiú. A leghátsó sorban ült, a sarokban. Kicsit magányosnak tűnt. Nem nézett fel, csak egy pontot bámult a padon. Félig vörös, félig fehér haja teljesen megbabonázott. Biztos köze van a képességéhez. És láttam az arcán egy foltot. Égési nyomnak nézett ki. Eléggé szomorúnak nézett ki, ami miatt úrrá lett rajtam a kíváncsiság, és az előttem ülő Izukutól kérdezgettem róla.
