~ Nyári fordulat ~

11. rész

Mason szemszöge...

A szakítás után...

- Hogy én mekkora barom vagyok! A kurva életbe! Elcsesztem!!! - kiabáltam az üres lakosztályban. Ennyire még nem éreztem magam magányosnak. Pedig csak pár perc telt el azóta, hogy Megi itt hagyott. Természetesen nem hibáztatom, egy fasz voltam. De annyira berezeltem a szüleim miatt. Tudom, hogy õk a szüleim és nem én vagyok, de attól még nehéz. Ráadásul itt járkálok a nappaliban, mint valami õrölt, mert egy részem utána akar menni, a másik részem meg tudja, hogy így sokkal jobb lesz neki, mert elõbb-utóbb amúgy is az lett volna, hogy tönkreteszem ezt az egészet.

Egyszer csak a haverjaim robogtak be az ajtón. Gondoltam, hogy át fognak jönni, mert megbeszéltük, hogy az utolsó estén együtt bulizunk. Persze nem tudtak arról, hogy ezelõtt és minden egyes pillanatot Megan-nél töltöttem.

- Mi ez a csend? Szedd össze magad, aztán menjünk bulizni! - adta ki az utasításokat Scott. Én csak flegmán bólintottam, majd bementem a hálóba bepakolni a maradék cuccomat.

Csak akkor vettem észre, hogy Brian követett, mikor pár cipõmért hátra fordultam.

- Mi van? - kérdeztem kurtán, majd visszafordultam a bõröndömhöz.

- Elbasztad? - kérdezte váratlanul. Csak nem Megi-rõl beszél, róla nem meséltem... legalábbis azt nem, hogy összejöttünk vagy mi a franc.

- Mi? - fordultam felé értetlenül.

- Ne nézz hülyének, gondoltam, hogy miatta nem lógsz velünk és mellesleg mióta együtt vagytok sokkal elviselhetõbb vagy. - nézett rám, mire én csak bemutattam neki.

- Voltunk... - sóhajtottam lehangoltan.

- Mi? - nézett rám most õ értetlenül.

- Nem vagyunk már együtt, egyáltalán ha együtt voltunk. - majd magamba roskadva leültem az ágy szélére és rátámaszkodtam térdeimre, majd arcomat a tenyerembe temettem.

- Mér szakítottál vele? - és a falnak dõlt.

- Honnan veszed, hogy én voltam?? - kiabáltam. Nem emiatt ordítottam, csak szimplán tudom, hogy egy barom vagyok!

- A szüleid válása óta nem vagy önmagad, ez a lány meg picit visszahozta a régi éned és ahelyett, hogy megtartottad volna, inkább eltaszítottad magadtól. - mondta ki egyszerûen a történteket. Fájt az igazság, de Brian mindig is ezt csinálta, elmondta az álláspontját és szembesített mindig az igazsággal. Ezért is õ a lejobb haverom.

Nem szóltam semmit, csak felmentem a hotel tetejére, mert ki kellett szellõztetnem a fejem és miközben a tájat bámultam szidtam a világot az elkövetett hibám miatt. És azon gondolkodtam mit kellene tennem...