Hogy történhetett mindez?/Lando Norris ff/•BEFEJEZETT•

45.rész

••••••••••••• Emma szemszöge ••••••••••••••

Reggel miután magamhoz tértem, láttam, hogy Lando még békésen alszik. Óvatosan kimásztam a kórházi ágyból és miután felvettem eg köntöst kimentem a folyosóra és leültem az egyik székre.
Elővettem a telefonom és megnyitottam az üzeneteimet.
-  JÓ REGGELT! Remélem jobban vagy!😘❤- néztem meg a csoportunkat, ahova Veronika írt.
- Igen minden oké💖- pötyögtem be. Nem vártam, hogy válaszolni fog, mert mégcsak 6:38 volt. Ilyenkor általában még alszanak.
- És mi van a paliddal? 🕵🏻‍♀️- kérdezte mégis meg. Miért van ez ilyen korán ébren? Tudom, hogy nem ez hanem ő, de mi mindig így emlegetjük egymást. Így rögzült be sajnos mindhármunknak.
- Még alszik.- válaszoltam a kérdésére. Halkan oda settenkedtem az ajtóhoz és benyitottam. Még mindig békésen aludt az ágyban. Becsuktam az ajtót és elmentem a büfébe kérni két kávét. Miután elkészültek oda mentem Anitához a recepcióra.
- Jó reggelt!- tettem le elé a papír poharat.
- Köszönöm- nézett rám, majd belekortyolt az italába.- Hogy vagy drágám?- hagyta abba amit éppen csinált és felém fordult.
- A történtekhez képest egész jól.- mondtam őszinte mosollyal az arcomon.
- Az angol fiú?- nézett körbe hátha láttja valahol a láthatáron.
-  Még aludt mikor eljöttem.- ittam bele én is a kávémba. A beszélgetésünk közepén jártunk mikor elkezdett rezegni a telefonom.
- Egyik emlegetett szamár!- mutattam Anita felé a telefonom és röhögve vettem fel.
- Szia Lando!- köszöntem vidáman.
- Merre vagy?- kérdezte idegesen, de mire válaszolni tudtam volna megjelent előttünk és bontotta a vonalat.
- Jó reggelt!- álltam fel és egy csókkal köszöntöttem. Amint az ajkaink találkoztak, éreztem ahogy az arcizmai ellazulnak és megnyugodott, hogy megtalált.
- Neked is...- köszönt miután elválltak az ajkaink egymástól.- Szia Anita!- ült le a székre ahol az előbb ültem és az ölébe húzott, hogy tudjam, ott a helyem a karjai között.
Addig míg be nem indult az élet a kórházban ott ültünk és beszélgettünk. Aztán 8 óra környékén elköszöntünk Anitától és elindultunk haza. Lando egész végig míg el nem értünk az autómhoz, azzal győszködött, hogy menjünk egy autóval.
- Lando nem lesz semmi baj!- léptem közelebb hozzá- Majd megyek én elől! Csak ne kelljen mindig a visszapillantómba nézzek, hogy le maradsz-e!- adtam neki mosolyogva egy csókot.
- Ne hidd, hogy szem elől tévesztelek!- szakította meg a csókot és beszállt az autóba. Én is beültem a volán mögé és elindultunk. Már az első kereszteződésnél bejött közénk egy autó. Ezen én csak röhögtem és benyomtam a kedvenc lejátszási listám és elkezdtem énekelni az a számot ami a hangszórón szólt. Egyik pillanatról a másikra megjelent mellettem Lando autója és mutogatott, hogy húzzam le az ablakot.
- Mit szeretnél?- üvöltöttem át miután leengedtem az ablakot.
- Nem mennél gyorsabban?- pillantottam rá a sebességmérőre, ami 58 km/h-t mutatott a 60-as táblás szakaszon.
- Tudod kell még nekem a jogsim szóval nem!- fáztam vissza fel és a hangerő szabályozót is feljebb tekertem.
Amint beértünk az utcánkba egy kicsit felgyorsúltam. Elővettem a távirányítot, hogy kinyissam a  kaput. Beálltam és kiszedtem a cuccaimat a kocsiból.
- Elég nagymamás tempóban jöttél!- sétált be a még nyitott kapun Lando.
- Egy elég forgalmas helyen nem szoktam gyorsulási versenyt tartani.- fordítottam neki hátat és elindultam a bejárati ajtó irányába. Amit, amint kinyitottam Sirius ugrott rám.
- Fogd meg kérlek egy kicsit!- adtam oda a britnek a táskám.- Szia életem szerelme! Nagyon hiányoztál Anyucinak!- kezdtem el dögönyözni a kutyám aki egyből elterült a földön és várta, hogy még inkább simogassam.
- Nem tudom mit mondtál neki, de fixen azt, hogy ő álmaid férfia.
- Honnan veszed?- egsenesedtem fel, ami láthatólag nem tetszett Siriusnak mert egyből el kezdett ugatni, hogy kér még simogatást.
- Onnan, hogy ti lányok mindig ilyeneket mondtok!- kerülte ki Siriust és bement a házba.
- Mióta vagy te ekkora női szakértő?- mentünk utána egyenesen a nappaliba, ahol már elterpeszkedett a kanapén és mutogatta, hogy üljek mellé.
- Életem, két lánytestvérem van és nekünk is van kutyánk.- ölelt magához miután mellé ültem.
- Sajnálom, de a kutyák, ha hiszed hanem, hűségesebbek a férfiaknál és megértőbbek.- simogattam a kutyusom fejét, amit az ölemben pihentetett.
- Ebben igazad van, de van néhány férfi társam aki van olyan hűséges mint a kutyák.- érvelt a férfiak javára. Mi mást csinált volna ha nem ezt, hisz férfi! Még legalább 10 percig folyt ez a kis diskurzus arról, hogy Lando próbált meggyőzni az igazából. Majd feladtam és annyit mondtam neki: Igazad van drágám! Nem eszünk valamit?- erre egyből felcsillant a szeme.
- Mit eszünk?- kérdezett vissza.
- Amit főzünk álltam fel óvatosan, hogy Sirius fel ne ébredjen, majd elindultam a konyha irányába.